Három évtizede egymást gyilkolták, most kerékpáros vb-t rendeznek

Afrika Svájca. A tízezer domb országa. Két elnevezés, amelyre méltán és felettébb büszke lehet Ruanda, a hatalmas kontinens legtisztább állama. Ez utóbbit én teszem hozzá, mégpedig személyes tapasztalat alapján, hiszen 2024 késő nyarán jó sorsom elvezetett ebbe a kicsi afrikai országba. Ahol 2025-ben az országúti kerékpáros világbajnokságot rendezik meg. Ami önmagában elképesztő dolog, hiszen ez az esemény soha nem járt még Afrikában.

Ruanda, 2024 augusztusa. Életkép egy faluból. Ebben az országban országúti kerékpáros-világbajnokságot rendeznek Fotó: Lantos Gábor

Ha azt mondom, Ruanda, száz emberből nyolcvannak az 1994-es, egymillió halálos áldozatot követelő népirtás, a hutuk és a tuszik értelmetlen öldöklése jut az eszébe. Azok, akik ismerik ezt az országot, azt is jól tudják, hogy Ruanda a hegyi gorillák hazája, ezek az emlősök egészen elképesztőek, a rájuk épülő gorillaturizmus pedig annak ellenére nő, hogy az állatok élőhelyének személyes felkeresése méregdrága mulatság. Egy látogatás 600 ezer forint, s ez csak az államnak fizetendő gorilla-adó díja. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogy a Paul Kagame által irányított ruandai vezetés egyre nagyobb szeletet akar felfalni a sportvilág tortájából.

Az országúti kerékpáros világbajnokságot rendező Ruanda egyik fő turisztikai látványossága a hegyi gorillák élőhelyének meglátogatása
(Fotó: SPENCER CLARK / Robert Harding RF)

Ruanda meg akarja mutatni magát

Nem véletlen, hogy 2024 augusztusában az ország fővárosa, Kigali rendezhette meg a női kosárlabda-világbajnoki előselejtezőt – azelőtt ilyen torna sem volt Ruandában. (Ezt a tornát a magyar női válogatott nyerte meg.) Az sem véletlen, hogy 2024 végén ott gyűltek össze a Forma–1 pilótái és a sportág vezetői a szokásos év végi díjátadóra és partira. Ez két olyan esemény, amelyre a Ruandán kívüli világ is felfigyelt. Különösen a Forma–1-es partira. 

Paul Kagame elnök törekvése, hogy Ruandát megismerteti a világgal, erre pedig nagyszerű alkalom a mostani kerékpáros világbajnokság megrendezése.

A nagy cél pedig az, hogy a Dél-afrikai Köztársaság után (helyett) Ruanda Forma–1-es világbajnoki futamnak adhasson otthont. Óriási álom, de lenne egy fogadásom, hogy hamarosan megvalósul. Már csak azért is, mert 2024-ben Ruanda már Kínával tárgyalt arról, hogy az ázsiai ország építse meg náluk azt a versenypályát, amelyen a Forma–1-es autók száguldhatnak majd.

Százmilliókat költ el Ruanda a sportra

Mint ahogy a FIFA, azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség is felfedezte magának Ruandát. A szervezet 73. kongresszusát ebben az országban rendezték. Ez ugyan nem focimeccs, de egy ilyen konferencia jellegzetessége, hogy a világ összes országából érkeznek oda küldöttek. Ruanda és a foci kapcsolata máshol is megmutatkozik. Akik ismerik a Premier League-ben szereplő Arsenal mezét vagy a francia élvonalban szereplő PSG ruházatát, láthatnak egy logót: a londoni és párizsi klub egyik fő támogatója Ruanda Idegenforgalmi Hivatala, a Visit Rwanda. 

Ez a hirdetés súlyos font- és eurómilliókba került és kerül az országnak.

Hogy megéri-e? Ezt nem ennek a cikknek a feladata eldönteni, mindenesetre kételkedők bőségesen akadnak. 

Ruandai hirdetés, amely az Arsenal mezén virít
(Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP)

Ruanda 104 millió dollárt költött el Kigali legnagyobb fedett sportcsarnokának megépítésére, 16 milliót egy golfpálya létrehozására. A Nemzeti Stadion 165 millió dolláros felújítási pénze sem épp apróság, ez ahhoz kellett, hogy az aréna befogadóképessége 25 ezerről 45 ezerre növekedjen. Akik mindezzel nem értenek egyet, nem mondhatnak mást, mint azt, hogy a ruandai szinten iszonyatos pénzek máshova is mehettek volna. Főleg úgy, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem Ruandában még mindig nem éri el az 1000 amerikai dollárt. 

Mit profitált ebből Ruanda?

Az Arsenal és a francia PSG csapatával kötött szponzori szerződések 160 millió dolláros médiafigyelmet garantáltak – jelentsen ez bármit is. Az állami turisztikai hivatal szerint azzal, hogy a világ két legismertebb focicsapatának mezén ruandai hirdetéseket helyeztek el, egymillió turistát hozott el az országba, ami 445 millió dolláros bevételhez segítette Ruandát. Lehet, hogy mindez igaz, de azért azt nehéz megmondani, vajon kevesebb látogató indult volna-e el az afrikai országba, ha nincsenek ezek a mezhirdetések. 

Nem mindenki boldog a vb-rendezés miatt

Ám Ruandában nem mindenki boldog attól, hogy az ország súlyos dollármilliárdokat költ a nemzetközi sportesemények megrendezésére. A tamáskodók azzal érvelnek, hogy egy olyan országban, ahol a fővárostól 60 km-re élők körülményei a XVIII. századot idézik, semmi szükség ezekre a kirakatrendezvényekre. Ebben is van igazság, nem is kevés. Volt szerencsém egy olyan faluban járni, amely egyórányi autózásra esett Kigalitól, 

s ahol tényleg úgy éltek az ott lakók, hogy még a legharcedzettebb tudósítók, világjárók is meghökkentek.

Az, hogy egyetlen házban sem volt bevezetve a víz, arrafelé természetes állapot. S mehettem volna bármelyik faluba, ugyanezt tapasztalom. A rettenetes elmaradottság ellenpontozásaként mindenkinek a kezében ott volt az okostelefon, az egymás után kilátástalanul pergő napok pedig mind ugyanazt kínálták: vánszorgás a falu egyetlen kútjához, órákig tartó hasztalan üldögélés a település poros piacán, vagy éppen a telefonok folyamatos nyomkodása, a TikTok állandó nézése, vágyakozás egy jobb élet után.

A ruandai fővárostól, Kigalitól 60 km-re ilyen az élet
(Fotó: Lantos Gábor)

Megkockáztatom, hogy Paul Kagame elnöknek van igaza. A nagy nemzetközi sportesemények ugyanis nem csak kiadásokkal, hanem bevételekkel is járnak. Az elmúlt 30 évben Ruanda sosem kapott még olyan globális médiafigyelmet, mint amit a kerékpáros-vb miatt most kap. A sokórás élő tévéközvetítések, a versenyek megmutatják majd, milyen ez az ország. Ez pedig tényleg többet ér mindenféle, feneketlen zsákba öntött segélyprogramnál.

A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség 2021-ben jelentette be, hogy Ruanda lesz a világbajnokság házigazdája. 

A döntés pillanatában egyszerre jelent meg az osztatlan lelkesedés és az értetlenség. A világ nagy, vezető sportlapjai Amerikában és Franciaországban is történelmi, bátor döntésként értékelték a ruandai rendezést. A Tour de Rwnada a térség legnagyobb kerékpáros körversenye évek óta nagy népszerűségnek örvend. Ez volt az alap, amelyre az UCI úgy tekintett, hogy a kis ország képes lehet egy felnőtt és junior világbajnokságot is megrendezni.

Az UCI elnöke megvédte Ruandát

Ugyanakkor az UCI elnöke, David Lappartient is igyekezett megvédeni a döntést, amely Afrikába vitte ezt a világbajnokságot. Az UCI bejelentése ugyanis pont azon a héten történt, amikor Ruanda újra a világ címlapjára került, miután Paul Rusesabaginát, aki a Hotel Ruanda című film ihletője volt, terrorizmus vádjával letartóztatták. Rusesabagina, aki Paul Kagame és a regnáló ruandai hatalom esküdt ellensége, 25 év börtönt kapott, de az ügyészség ezzel sem volt elégedett, mert életfogytiglani börtönbüntetést követelt. Álljunk meg egy pillanatra és tűnődjünk el azon, hogy ez az ember 1994-ben a el Hotel des Mille Collines vezetőjeként 128 hutu és tuszi menekültet szállásolt el, megmentve ezzel az életüket. 

Paul Kagame, Ruanda elnöke és David Lappartient, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség elnöke Kigaliban
(Fotó: PAL GOLLNER / NurPhoto)

Ebből született meg a Hotel Ruanda című film. Az UCI elnöke kényes helyzetbe került, de egy jól fésült nyilatkozattal kivágta magát. – Mindig is azt mondtam, hogy az emberi jogok kérdése kiemelt fontosságú számunkra – mondta az elnök. – De eljuthattam Ruandába, sok ruandaival találkoztam. 

Ruandában olyan kormány van hatalmon és olyan politikusok dolgoznak, akik nagyon sok mindent megértek. Látták, hogy az ország mekkora válságon ment keresztül, és most képesek egyesíteni az embereket.

Ha megnézzük, honnan indult Ruanda, és hol tart most, akkor sok kérdésre választ kapunk. Ruandában olyan emberek élnek, akik tudják, hogyan kell talpra állni azok után, hogy a világ egyik legnagyobb népirtását szenvedték el. Ezt leküzdeni, az országot újraegyesíteni nem könnyű.

Ezzel együtt nagyon sokan úgy gondolták, hogy a világbajnokságnak semmi keresnivalója egy olyan országban, ahol az emberi jogokat olykor lábbal tiporják. A mostani kritikusok is megírták, hogy Kagame elnök vasmarokkal irányítja Ruandát. Ez igaz. Ugyanakkor a politikus érdemei elévülhetetlenek abban, hogy az 1994-es borzalmas népirtás után 30 évvel úgy beszéljünk Ruandáról, mint a kontinens egyik mintaállamáról. 

Súlyos botrány árnyékolja be a vb-rendezést

A jól ismert és manapság oly sokszor hangoztatott sport-washing kifejezés is felbukkan a vb-rendezés kapcsán. Erről eddig Katar vagy Szaúd-Arábia esetében beszéltünk a legtöbbet, de Ruandában sem ismeretlen mindez. Amikor egyes államok a sport segítségével fedik el az ország társadalmi vagy politikai problémáit, akkor húzzák elő ezt a kártyát. 

Ruanda esetében ez csak részben igaz.

A Kagame-rezsim által megfegyelmezett és kordában tartott lakosság jó részének nem jutnak eszébe ilyen gondolatok. Ők most azzal vannak elfoglalva, hogy hetek óta csinosítsák az utcákat, takarítsanak, hogy a világ szeme tényleg a szép Ruandát lássa. A helyzet az, hogy ez az állam akkor is odafigyel a környezetére, amikor nem rendez sporteseményeket. Nem véletlen, hogy az afrikai országok közül elsőként tiltották be a műanyag zacskók és a nejlonszatyrok használatát. Aki elmegy Ruandába, azt is láthatja, hogy az emberek minden nap lelkesen (vagy kevésbé lelkesen) söprik az utcákat, szedik a szemetet. Az Afrikához szokott utazóknak ez meghökkentő látvány. 

Ruanda nemzeti csapata, amely az országúti kerékpáros világbajnokságon indul
(Fotó: PAL GOLLNER / NurPhoto)

A Ruandai Kerékpáros Szövetség elnöke, Samson Ndayishimiye elismerte, hogy nehéz lesz olyan hazai bringást találni, aki valóban harcban lehet a dobogós helyezésekért. Felhívta a figyelmet, hogy ezért senki se csüggedjen, ne gondolja azt, hogy nincs szükség szurkolásra. Mindezt úgy teszik, hogy közben a szövetség két vezetője ellen zajló vizsgálatok nagy vihart kavartak. A Ruandai Nyomozó Iroda ugyanis Benoit Munyankindit, a szövetség főtitkárát részrehajlás és okirat-hamisítás miatt tartóztatta le, míg Abdallah Murenzi, a szövetség másik tisztviselője ellen is nyomozás folyik, mivel gyaníthatóan tudott a szabálytalanságokról, de nem tett ellenük lépéseket. Ez a lehető legrosszabbkor jött az országnak, hiszen a botrány hatalmas árnyékot vetít az országúti világbajnokságra.

A gyilkos afrikai napsugarak is ellenfelek lesznek

Az azonban biztos, hogy a résztvevőknek egészen különleges körülményekkel kell majd szembenézniük. Ruandában tényleg ritkák az egyenes utak, az országot sokkal inkább a magasra törő kaptatók, a dombok és hegyek között kanyargó utak jellemzik. Akik voltak már ebben a régióban, azt is megerősíthetik, hogy arrafelé a nap is másképpen süt. 

A gyilkos afrikai napsugarak, a levegő magas páratartalma extrém körülményeket teremt majd minden induló számára.

Kigali eleve magaslati fekvésű város, mert a tengerszint felett 1567 méterrel fekszik, azaz magasabban, mint a Kékes-tető, hazánk legmagasabb pontja. 

Ruanda, a hegyek és dombok országa
(Fotó: THORSTEN MILSE / Robert Harding Heritage)

Éppen ezért lesz a 2025-ös országúti kerékpáros világbajnokság minden idők legkülönlegesebb versenye, erre tényleg azt lehet mondani: ilyen még nem volt. Olyan sem, hogy egy ország politikai vezetése naponta azzal bombázza az embereket, hogy szeptember 21. és 28. között senki se maradjon otthon. Menjen mindenki az utak mellé, hogy tapssal, kiabálással biztassa a világbajnokság indulóit. Ugyanakkor 

arra is felhívták a figyelmet, hogy a vb alatt nem lesznek rendkívüli munkaszüneti napok,

azaz mindenkinek ugyanúgy kell dolgoznia, mintha nem lenne kerékpáros világbajnokság. Lehet, hogy mindezt meghökkentő olvasni, de arrafelé másképpen működnek a dolgok. Az is kiderült, hogy a ruandai főváros élete nem borul fel, nem lesznek rendkívüli lezárások, azaz az erre való hivatkozást egyetlen munkáltató sem fogadja majd el.