Bogdán Ádám Londonban doktorált, kézilabdában és teniszben sem lehet eladni

Érdekes és semmiképpen nem szabványosítható egyénisége a magyar labdarúgásnak a 38 éves, 21-szeres válogatott korábbi kapus. Bogdán Ádám most nagy és izgalmas feladatot kapott, ő lett a Debreceni VSC sportigazgatója. Bogdán érdekes életutat futott be, ráadásul nem is a legnépszerűbb labdajátékkal kezdődött a sportpályafutása, a lapunknak adott interjúban ezért a kézilabda, továbbá a tenisz is szóba került.

Bogdán Ádám sokoldalú egyéniség Fotó: Micheller Szilvia

Bogdán Ádám gyerekkorában még nem a futball volt az első számú sportág, sőt, iskolai évei alatt egészen más mozgásformák határozták meg a mindennapjait.

Bogdán Ádám sportigazgatóként a DVSC kötelékében folytatja. Fotó: DVSC

A kézilabdától a kapusposztig

– Az óbudai Kerék utcai általánosba jártam, ahol nagy keletje volt a kézilabdának. A korábbi válogatott Feketéné Kovács Éva és Paczor Vilmos tanáraim mindent megtettek azért, hogy minél többen megszeressük a kézilabdázást. A tesiórákon leginkább kézilabdáztunk, nagy szerelem volt ez, országos gólkirály is voltam, ám mégis a foci került előtérbe. Az első lépéseket a II. kerületi UFC-ben tettem meg. Szeltner Norbert volt a főnök, úgy tudom, mindmáig ő a klub vezetője.

A tehetséges fiatal kapus útja innen hamar magasabb szintre vezetett, és Angyalföldön hosszú évekre talált otthonra.

– A Vasas hívott Angyalföldre, ahol tíz évet eltöltöttem. Elsősorban Ihász Antalt és Berendi Pált kell megemlítenem. Különösen Anti bácsi foglalkozott velem sokat, tőle kaptam meg az alapokat. Tetszett a kapus poszt, szerettem vetődni, jólesett, ha sáros voltam…

Már egészen fiatalon visszaigazolást kapott arról, hogy különleges képességei vannak, és gyorsan haladt előre a ranglétrán.

– Tizenhét éves koromra lettem ilyen magas, 195 centiméteres. Ekkoriban már az ifi A-ban védtem, majd felkerültem a felnőttek közé. 2007 márciusában védtem először az NB II-es Vecsésben, kölcsönjátékosként, Pisont István volt akkor az edzőm.

Anglia vonzása és a Premier League világa

Bogdán Ádám pályafutásának meghatározó állomása volt az angliai szerződés, amely már egészen fiatalon valóra vált.

– Mindig is Angliába vágytam, és 19 éves koromban egy próbajátékot követően ki is kerültem Boltonba, a CMG ügynökség segítségével. Hatalmas munka után 3 év alatt kerültem az első csapatnál képbe. 1999 óta csak a Premier Liga vonzott, Smeichel védései…

Úgy érzem, 2012–2013-ban voltam a legjobb formában. Később átkerültem a Liverpoolba, annak is köszönhetően, hogy a 2015-ös tavaszi idény sikerült a legjobban.

Az angol labdarúgás atmoszférája különleges, semmi máshoz nem hasonlítható. Mindent megtapsolnak, énekelnek, kulturáltak a körülmények. Nyolc év Bolton után egy évig voltam Liverpoolban, majd a Wigan csapatába igazoltam, ahol elszakadt a keresztszalagom. Másfél év rehabilitáció következett Liverpoolban, majd kölcsönben védtem a Hiberniannál. 2019-ben hazajöttem, de a Hibernian még visszahívott. Jött a Covid, ismét hazajöttem, a Fradinál még három évig álltam szerződésben. Két és fél éve fejeztem be.

Bogdán Ádám tudatosan készült a játékos-pályafutás utáni évekre

Az aktív pályafutás lezárása után Bogdán Ádám tudatosan készült a sporton belüli új szerepekre, ennek is köszönheti, hogy a minap kinevezték a DVSC sportigazgatójának.

– Londonban sportigazgatói egyetemi diplomát szereztem, a kapusedzői képzést is kitanultam, elkezdtem dolgozni az MLSZ-ben is. Komoly és hozzám közel álló feladatokat végzek, például a külföldön született, tehetséges magyar játékosok felkutatásában is tevékenykedhetek. Másfél éve az M4 Sportban szakértőként foglalkoztatnak.

Kapusként szerzett tapasztalata különösen értékes számára, amikor a hazai utánpótlás helyzetéről alkot véleményt.

– Vannak olyan műhelyek, ahonnan több tehetség feltűnése is várható. Ilyen hely volt például Felcsút, ahol Balajcza Szabolcs jó érzékkel foglalkozott a fiatalokkal. Onnan került ki például Pécsi Ármin is, akit öt évre szerződtetett a Liverpool. Dárdai Pál nem véletlenül csábította őt vissza Újpestre kapusedzőnek.

A külföldön futballozó vagy ott nevelkedő magyar játékosok figyelése szintén kiemelt feladat számára.

– Nagyon összetett a kérdés, mert alapból van legalább ötven labdarúgó, akit figyelni kell, hogy fejlődik, behívható-e valamelyik válogatottba, illetve elfogadja-e az invitálást? Példát is mondanék. Legutóbb az U19-ben játszott jól az argentínai Bodnár Simón.

Más országok utánpótlás-nevelési szisztémái közül különösen az tetszik, amit a hollandok csinálnak. Voltam egy harmincnapos tanulmányúton az AZ Alkmaarnál, ahol nagyon megalapozott és következetes munka folyik.

Jelenleg azonban nem az edzői pálya foglalkoztatja leginkább.

– Eddig még nem értem rá ezen gondolkodni. Jelenleg sokkal jobban lekötnek azok a feladatok, amelyek egy klub működtetését meghatározzák.

Nem csak a foci...

A sport iránti érdeklődése ugyanakkor nem korlátozódik kizárólag a labdarúgásra.

– A tenisz minden szinten érdekel, játszani is szívesen játszanék, de a porckorongom nem engedi. Agassiért már gyerekkoromban rajongtam, s mindmáig tetszik, amit csinál a pályafutása utáni életében. Federer egy csoda volt, a mozgását élmény volt követni. Alcaraz jelenleg nálam az első, Sinner is ott van vele egy magasságban. Zverev viszont képtelen átlépni egy bizonyos küszöböt.