Éles József nélkül igazi kézilabdahorrorban győztük le az olimpiai bajnokot

Január 16-án Svédországban, Norvégiában és Dániában megkezdődik a férfikézilabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott is szerepel. Ez az esemény ennek a sportágnak a legmagasabb színvonalú versenye, ez az a torna, amelyre mindenki odafigyel. Az Eb előtt többrészes sorozatban elevenítünk fel olyan nagy meccseket, amelyeket a magyar válogatott játszott. Az első részben az 1998-as olaszországi férfikézilabda Európa-bajnokságot idézzük fel, azt az Eb-t, amelyen a magyar csapat a 6. helyen végzett, s amelyen az olimpiai bajnokot is legyőzte.

A zseniálisan játszó Pásztor István (szemben) 12 gólt dobott az olimpiai bajnoknak Fotó: Koncz Márton - Origo

A férfi- (és női) kézilabda Európa-bajnokságok története nem túl régre nyúlik vissza, hiszen az EHF csak 1994-ben rendezte meg először ezt az eseményt. Az első két férfi Eb-n a magyarok nem sok nyomot hagytak maguk után. Az 1994-es portugáliai nyitányon a hetedik helyen végeztünk (ekkor még csak 12 csapat indult a tornán), a spanyol a svéd és a dán válogatott legyőzött bennünket, míg a csoportmeccseken a házigazda és a mainál sokkal gyengébb portugál együttes ellen 19-18-ra, míg Szlovénia ellen 24-19-re nyertünk. Ezek után a hetedik helyért rendezett összecsapáson Fehéroroszországot sikerült felülmúlni. Két évvel később, 1996-ban Spanyolország adott otthont az Eb-nek. Itt az előző hetedik helyezést jócskán alulmúlta a csapat, amely a tizedik helyen kötött ki. Horvátország, Oroszország és Jugoszlávia is megverte a magyarokat, akik a csoportban a német csapat ellen játszottak döntetlent, míg a szlovénokat sikerült megverni. A kilencedik helyért rendezett helyosztón Románia egy góllal, 28-27-re diadalmaskodott, így kötöttünk ki a kilencedik helyen.

Az 1998-as férfikézilabda Európa-bajnokság magyar szövetségi kapitánya Vass Sándor volt
Fotó: ROTH TAMAS

A kézilabda Európa-bajnokság és a Japánban szőtt álmok

Az 1997-es férfikézilabda-vb-n az akkor már Vass Sándor vezette magyarok nem várt nagy sikert értek el azzal, hogy bejutottak a legjobb négy közé és ott a negyedik helyen zártak. 

Ez akkor tényleg hatalmas diadalnak számított, hiszen az 1995-ös izlandi vb-n a szégyenteljes 17. helyet érte el a magyar férfiválogatott.

Az 1997-es vb-csoda után abban bíztunk, hogy a diadalmenet az 1998-as Európa-bajnokságon, Olaszországban is folytatódik.

A mieink a spanyol, az orosz, a horvát, a cseh és a macedón válogatottal kerültek egy csoportba. Az 1996-os atlantai olimpiát Horvátország nyerte meg, ugyanők az 1995-ös vb-döntőben is szerepeltek, s ott ugyan kikaptak, de ez a vb-ezüst számukra óriási eredménynek számított. Ki gondolta volna, hogy minden idők egyik legjobb Eb-meccsén éppen a regnáló olimpiai bajnokot tudjuk majd legyőzni?

Erre alighanem kevesen fogadtak volna, különösen azok után, hogy spanyolok ellen rettenetes meccsen 27-17-re kaptunk ki, majd az oroszokkal szemben sem sikerült nyerni (20-23.) A válogatott játéka nyomokban nem emlékeztetett arra, amit egy évvel korábban Japánban láttunk. 

A horvátok a csoport első körében 18-18-at játszottak a spanyolokkal, de a bombaformában lévő orosz csapat ellen teljesen összeomlottak. Oroszország 29-14-re szétverte az olimpiai bajnokot. 

Ezt a meccset 1998. június 3-án 18 órakor rendezték meg Bolzanóban. 22 órával később, 1998. június 4-én 16 órakor a magyar csapat a horvátokkal nézett farkasszemet. A lélektani előny a mieink oldalán volt, mert az előző körben két góllal felülmúltuk a cseheket, de ez semmit sem jelentett, mert a horvátok bombaerős együttese ellen senki sem mehetett biztosra.

A meccs:

III. férfikézilabda Európa-bajnokság, Olaszország
B-csoport, 5. forduló: Magyarország–Horvátország 28-27 (13-10)
Bolzano, 300 néző. Vezette: Arnaldsson, Erlingsson (izlandiak)

Magyarország: Szathmári – Kertész 4, Csoknyai 1, Sótonyi 2, Rosta M., Kis Á., Pásztor 12. Csere: Fekete (kapus), Gulyás 1, Bartók 2, Zsigmond 4, Kotormán 2. 

Ennek a győzelemnek az értékét az is növelte, hogy a magyar csapatban ekkor sem lépett pályára a térdsérülést szenvedett Éles József, aki az akkori nemzeti együttes legnagyobb sztárja volt. A horvátokat is sok gond gyötörte. Az olimpiai bajnokcsapat legendás, ekkor már 37 éves játékosa, Saracevic lábán óriási kötéssel kávézgatott a terem előterében, miközben a társak már odabent melegítettek. A magyarok azonban erre az összecsapásra tényleg elővették a legjobb formát. Már az első félidőben szellemesen és virtuózan játszottak, a szünetben a magyar csapat 13-10-re vezetett. 

A második félidőben egy ideig tovább folytatódott a magyar show, de 15-10-es vezetés után érthetetlen visszaesés következett, s nem sokkal később már 17-17 állt a táblán.

De ekkor senki sem hitte, hogy ez az összecsapás micsoda drámát tartogat.

A két izlandi bíró tevékenysége nehezen feledhető

Negyven másodperccel a befejezés előtt Magyarország 28-27-re vezetett. Mi támadtunk azért, hogy újabb gólt dobjunk, s ezzel lezárjuk a meccset. A két izlandi bíró ekkor lépéshibát vett észre Bartók Csabánál, aki annyira kiborult az ítélettől, hogy kiállították. Ekkor 20 másodperc volt hátra.

A horvát csapat edzője lehozta a kapust, így a kettős emberhátrányban védekező magyarok (tudniillik Bartók kiállítása előtt Kertészt is lezavarták) ellen heten támadtak. Azaz négy mezőnyjátékos védekezett hét olimpiai bajnok ellen. A döntetlen a horvátok csoportharmadik helyét jelentette volna. Hét másodperccel a vége előtt az ezen a meccsen csodálatosan játszó és tizenkét gólt dobó Pásztor István ki kapott egy kétpercest.

 Hárman maradtunk.

A sípszó után a horvátok az üresen álló szélső, Cavar felé dobták a labdát, de ekkor – ki tudja, honnan? – felbukkant Csoknyai István, aki lesodorta Cavar kezéről a labdát. 

A piros mezes Csoknyai István nélkül aligha sikerül legyőzni az olimpiai bajnokot
Fotó: PATRICK HERTZOG/AFP

Normális esetben ezért hétméterest szoktak adni, de a két, addigra teljesen megzavarodott izlandi bíró sarokdobást mutatott a horvátok javára, miközben az óra pergett. 

Mire az ellenfél elvégezte volna a sarokdobást, az idő lejárt, Magyarország pedig 28-27-re legyőzte az olimpiai bajnokot. 

Hihetetlen diadal volt ez, amely után sokan a könnyeikkel küzdöttek. Nem véletlen, mert hősies küzdelemben nyertünk a nagy ellenféllel szemben. Ezzel a magyarok a csoport harmadik helyén végeztek és a szabályok szerint a másik hatos harmadikjával, azaz a jugoszlávokkal kellett megküzdeni az ötödik helyért. A meccsnek óriási volt a tétje, mert a győztes automatikusan kijutott az 1999-es egyiptomi vb-re.

A jugoszlávok vért ittak ellenünk

De mielőtt ebbe belemennénk, idézzük fel azt, mi történt az Eb-t megelőző utolsó felkészülési találkozón. 1998. május 22-én Marcaliban éppen a jugoszlávok ellen játszott Vass Sándor csapata. Békebeli meccsnek indult ez, de majdnem súlyos botrány lett belőle. A jugoszlávok edzője, Zoran Zsivkovics annyira kiborult egy bírói ítéleten, hogy lehívta a pályáról a csapatát. Már-már úgy tűnt, hogy a mérkőzés félbeszakadt, amikor hosszas győzködés után visszatértek a plávik és ki is kaptak 26-23-ra. 

Ám azt Bolzanóban mindenki tudta, hogy ezt a sérelmet aligha felejtik el.

Nem is felejtették: a kiváló magyar kezdés (3-0 ide) után a csapat fokozatosan esett szét és vissza. A vége nagyon súlyos, 32-24-es vereség és hatodik hely lett. Ezzel elúszott annak a lehetősége, hogy Magyarország kijusson az 1999-es vb-re, más kérdés, hogy később a vb-selejtezőn ezt sikerült elérni. Ugyanakkor azt sem gondolta volna senki sem, hogy ez az 1998-as Eb-hatodik hely egészen 2024-ig felülmúlhatatlan lesz. 

Márpedig ez a szomorú valóság: 1998 után egészen a két évvel ezelőtti németországi Eb-ig egyszer sem sikerült ezt a hatodik helyet jobbra cserélni. Két éve azonban a magyarok az ötödik helyen zárták az Európa-bajnokságot, amely minden idők legjobb magyar Eb-szereplése volt ennek a sportágnak a férfi szakágában.

Semmi ünnep, semmi hozsanna

Visszatérve 1998-ra: a magyar sportsajtó nem ünnepelte ezt a hatodik helyet, a csúnya befejezés és a jugoszlávoktól elszenvedett nagy vereség miatt csendes letargia övezte a történteket. Különösen azok után, hogy az egy évvel korábbi világbajnokságon elért negyedik hely mindenkit édes álomba ringatott. Pedig az a magyar csapat – a sérült Éles József nélkül – reális eredményt ért el.