Itthon megteheti azt, amit otthon nem

Honti Kata a visszavonulása óta Olaszországban él, ahova most a járvány miatt nem tudott visszamenni.

2020. 04. 15. 7:18
A soproni legenda hobbija a vizslasétáltatás Fotó: Veres Viktor Forrás: Nemzeti Sport
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A soproniak legfiatalabb legendája. Még csak 32 éves, de a mezét, a 11-est már visszavonultatta a klub, légiósként nyert már Euroligát is, nem túlzás a magyar női kosárlabda egyik kiemelkedő alakjaként említeni. Honti Kata a visszavonulása óta Olaszország Umbria tartományában él olasz párjával. Bár a visszavonulás időpontja adhat okot vitára, hiszen 2017-ben befejezte a játékot, ugyanakkor tavaly februárban a Sopron kérésére visszatért néhány hónapra a pályára.

Kíváncsiak voltunk, hogyan éli meg a koronavírus-járványt Itália közepén, ám nagy meglepetésre egy soproni erdő közepén, kutyasétáltatás közben értük el.

– Ahogy negyedévente mindig, március elején is hazajöttem néhány napra látni az édesanyámat és meglátogatni a barátaimat – magyarázta. – Még csak nem is sejtettem, hogy nem tudok majd itthonról hazamenni, mert akkor még csak Észak-Olaszországban tobzódott a járvány, és Magyarországon sem volt jelentős vészhelyzet. Utólag belegondolva hihetetlen, hogy szinte óráról órára hogyan változott meg minden. Egyszer csak kiderült, Ausztria lezárta a határait, a Bécsből visszainduló járatomat törölték. Gyorsan vettem jegyet a Budapestről felszálló gépre, de hamarosan értesítettek, hogy azzal sem mehetek, mert minden Olaszországból érkező vagy oda tartó járatot leállítottak. Akkor eldöntöttem, itthon maradok az édesanyámmal. Segítek neki, és vigyázok rá, ki sem kell mozdulnia otthonról.

A párja, Gianni így egyedül maradt Itália közepén, de Honti Kata szerint megértő, és most ugyanazt csinálja Olaszországban, amit ő Sopronban: az édesanyjáról gondoskodik. Umbria nem gócpontja a járványnak, de a szigorú szabályok az egész országra érvényesek.

– Azt meséli, hogy félelmetes az üres város látványa. Ő fél napra bejár dolgozni, főállásban HR-es egy cégnél, amihez engedélyre van szüksége, mert sűrű az utcákon és az utakon az ellenőrzés. Eleinte ki lehetett menni sétálni vagy egyedül sportolni, de hamarosan azt is megtiltották. Egyik nap elment futni, de megállították a rendőrök, és lényegében hazazavarták. Mászkálni sem szabad, teljesen felborult az élet, a legfrissebb hírek szerint május harmadikáig hosszabbították meg ezt az állapotot. Az ottani barátaimmal sokat beszélek, és érzem, egyre nehezebben viselik a bezártságot.

A soproni legenda hobbija a vizslasétáltatás
Fotó: Nemzeti Sport

Magyarországon a korlátozás sokkal enyhébb, itthon kihozhatom édesanyám vizsláját az erdőbe, de otthon ezt nem tehetném meg. Ebben az időszakban, amikor az embereknek a négy fal között kell lenniük, óriási áldás egy ilyen kutya, olykor nyolc-tíz kilométert is megteszünk együtt. A nyárig edzősködtem, ám ezt a tanulás miatt amúgy is felfüggesztettem, így csak a családi vállalkozással kellett foglalkoznom, igaz, az sok időmet felemésztette. Vannak apartmanjaink, azokat adjuk ki, de a járvány miatt most ez sem működik, tehát onnan sem hiányzom.

A tavasz, különösen a húsvét mindig nagyon jól menő időszak, ám mivel senki sem utazhat, nincsenek turisták, így a vállalkozás is szünetel. Ezzel komoly jövedelemtől esünk el, de most nem ez a legfontosabb, ráadásul szerencsére Gianni munkájának köszönhetően nem maradunk bevétel nélkül.

Ennek ellenére Sopronban sem változatos számára az élet, Honti Kata az olykor két óráig is tartó kutyasétáltatáson kívül legfeljebb bevásárolni megy el a lakásból. Ennek ellenére van dolga bőven, nem unatkozik.

– Utolsó éves vagyok a newcastle-i egyetem vezetés és menedzsment szakán, két vizsgám van még hátra, azokra tanulok. Ezek a vizsgák távolról, online zajlanak majd, utána be kell fejeznem a szakdolgozatomat, és úgy számolom, hogy szeptember körül kell majd odautaznom a diplomamunkám megvédésére. Remélem, addigra normalizálódik a helyzet, ha mégsem, akkor az egyetem nyilván talál más megoldást. Itt az erdőben össze-összefutok egy-két ismerőssel, kellő távolságot tartva elbeszélgetünk, de másokkal nem találkozom, édesanyám miatt sem kockáztatok. Mint mindenki, én is csak várok, de amíg nem múlik el itt és ott is a veszély, addig vele maradok.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.