Elhunyt Laczkó Mihály, az újkor első választott MLSZ-elnöke

November 20-án, életének 86. évében elhunyt Laczkó Mihály, a Magyar Kábel Művek egykori elnök-vezérigazgatója, aki korábban két ciklusban is vezette a Magyar Labdarúgó-szövetséget. Először 1989-ben került erre a posztra, és 1994-ig töltötte be az elnök tisztségét. Nem sokkal később, 1996–1998 között ismét ő vezette az MLSZ-t.

Teljesen igaza volt. Ő felelt egyszer a válogatott egyik kudarca után az ő felelősségét és esetleges lemondását firtató kérdésre, hogy az elnök nem tud gólt lőni. Nyilván sokan nem tudják, hogy ez a szállóigévé nemesedett, rengetegszer emlegetett bölcsesség tőle származik. És tényleg, az elnök nem tud gólt rúgni, nem is feladata, találóan fogalmazta meg, mi nem a dolga.

Persze azt is pontosan tudta, mi a dolga elnökként. Tette is, amit tudott, ám a mozgástere roppant kicsi volt. A Vasas szakosztályelnökeként beszélték rá, hogy vállalja el az MLSZ elnökének a posztját, onnan került a szövetség élére, ám nem kinevezéssel, felső akaratból: Laczkó Mihály volt a háború utáni időszakban az első MLSZ-elnök, akit a tagok megválasztottak. Ő annak ellenére hagyta magát rábeszélni az indulásra, hogy tudta, ezer fronton kell harcolnia. Azokkal, akik megválasztották, azaz a klubokkal, a begyepesedett szemlélettel, a pénzügyi gondokkal, és a hatalommal.

Egyszer egy vele készített interjúban bevallotta, az első ciklusa után megkönnyebbült, mert belefáradt a harcba, ám két évvel később mégsem volt szíve nemet mondani az újabb felkérésre, és visszatért. Pedig a lelke mélyén tudta, nincs hol megvetnie a lábát ebben a harcban.

Ennyire imádta a futballt.

A magyar labdarúgás egyik legszégyenletesebb, legzavarosabb időszakában állt az élen. Az állam hátat fordított a sportágnak, elzárta a pénzcsapokat, felbukkantak a szélhámosok, az ügyeskedők, a zavarosban halászók, és ő ebben a közegben próbált rendet tenni. Nem erőből, szép szóval. Nem volt vak, de nem feljelenteni, hanem meggyőzni akarta a magyar futballnak ezeket a szereplőit, ám komoly segítséget nem remélhetett a kádárista kor reflexeivel és szokásaival élő régi klubvezetői rétegtől, a kormányzatot pedig egyetlen dolog érdekelte a labdarúgásunkkal kapcsolatban: ne kerüljön pénzbe.

Támogatást nem kapott, a bizalmával és a jóindulatával visszaéltek, ő azonban nem veszítette el sem a hitét, sem a rá nagyon jellemző derűjét. Messziről indult, a Békés megyei Medgyesbodzáson született 1935. május 6-án, a nem tehetős Laczkó családnak mind a hat gyereke diplomát szerzett, ő a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészmérnökként végzett 1969-ben, két évvel később pedig műszaki doktori címet szerzett. A Magyar Kábel Művekben is alul kezdte, és a cég elnök-vezérigazgatója lett 1985-ben, hatvankét szabadalma is árulkodik a kreativitásáról és a képességeiről.

Nem volt gyakorlott, mai mércével mérve profi sportvezető, belecsöppent ebbe a közegbe, de mindent megtett, hogy itt is boldoguljon, java részt nem is feltétlenül az ő felelőssége, hogy ez csak hellyel-közzel sikerült. Nagyon szerethető, jóindulatú emberként és remek humorával könnyen teremtett kapcsolatokat, sugárzott belőle, hogy jól érzi magát a bőrében, még ha gólt lőni tényleg nem tudott.

A magyar labdarúgás jelentős egyénisége távozott, a 2020. november 20-án elhunyt Laczkó Mihályt az MLSZ a saját halottjának tekinti.