Másfél méternyi gyógyult heg a Ferencváros kapusának testén

Tizenkilenc – altatással járó – műtét és a testén összesen másfél méternyi vágás tanúskodik az ősfradista Szeiler József különleges harcairól. A szeretett klubját kapusként, majd vezetőként szolgáló labdarúgó a télikertépítéssel kötötte le a kreatív energiáit, amióta eljött a Sugár üzletközpont éléről. Szeiler többek között az újpesti szomszédjáról és a Várszegi-korszakról is beszélt lapunknak.

Szeiler József szakkommentátorként dolgozik és fiatal labdarúgókat mentorál Fotó: Havran Zoltán

– Ragaszkodott ahhoz, hogy egy későbbi időpontra toljuk a beszélgetést, mert szeretne felkészülni az olasz bajnokság zárófordulójának elemzésére. Mindenben ilyen lelkiismeretes?

– Még a házimunkában is. A feleségem gyakran rám szól, mert szerinte túl alaposan porszívózok a nappaliban. Három éve kaptam lehetőséget a Digi Televíziótól, nagyon szeretem ezt a műfajt. A felkészülés nálam egész napos elfoglaltság, de most belefér az időmbe. 2020 óta ugyanis állástalan vagyok.

– A Várszegi Gábor érdekeltségébe tartozó Sugár üzletközpont igazgatójaként dolgozott több mint tizenhárom évig. Miért lett vége az együttműködésnek?

– A koronavírus-járvány következményei miatt. A vezetésem alatt megtelt élettel az üzletközpont, a további tervek pénz-, és időigényesek lettek volna, erre nem voltak nyitottak a tulajdonosok. Ezért aztán az utóbbi időben kicsit rendbe szedtem a házam, télikertet építettem. Valahogy ki kellett élnem a kreativitásomat.

Szeiler jól megvan a reflektorfény nélkül
Fotó: Havran Zoltán

– Úgy hallom, a rózsavölgyi házában van egy Fradi-sasszobor. Ez is friss fejlesztés?

– Nem, dehogy, korábbi. A sas már régóta ül a kerítésen. A feleségem nem engedett többet, de így is minden zöld-fehér.

– El tudom képzelni, mennyire örül ennek a szomszédja, az újpesti Brockhauser István…

– Az ő csapathoz való kötődése nem mutatkozik meg olyan látványosan, mint az enyém. A legendás Fradi–Újpest szembenállás ellenére tökéletes a kapcsolatunk. Sokszor együtt nyaraltunk, síeltünk. István lányát a Honvéd korábbi kapusa, Horváth András vette feleségül, ők is ott laknak. István régebben az én kertemben tartott neki edzést. Nálam nem lejt a pálya, sík a terep, ellentétben az ő kertjükkel.

– Kanyarodjunk vissza a karrierjére. A szakkommentátori munka mellett jut ideje a mentorprogramra?

– Hogyne! Petry Zsolt bátyjával, Csabával és a külföldi edzőtáborokat szervező barátommal, Szűcs Mihállyal fiatalkorú, tehetséges futballistákkal állunk kapcsolatban. Amíg be nem töltik a tizennyolcat, mi vagyunk a pótedzőjük, a pótapukájuk, a tanácsadójuk, mentoráljuk őket, majd a terveink szerint később kölcsönös elégedettség esetén mi leszünk a játékosügynökeik. Jelenleg három sráccal vagyunk kapcsolatban.

– A Fradiból valaki?

– Egyelőre nem.

– Milyen a kapcsolata a klubbal?

– A Fradi a mindenem, játékosként és vezetőként is szolgáltam az egyesületet. 2000 februárjában Torgyán Józsefnek (az első Orbán-kormány tagjaként ragaszkodott a Fradi irányításához – a szerk.) köszönhetően lehettem a Ferencváros ügyvezető igazgatója. Várszegi Gábor 2001 júniusában vette át a Ferencvárost, majd 2003-ban a Debrecen elleni botrányos meccs után vonult ki az egyesületből. Én szívesen maradtam volna, de utólag nem bántam, hogy kimaradtam a látványos mélyrepülésből, az NB I-ből való kizárásból, a hanyatlásból. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudtam volna emészteni, ha mindez az én vezetésem alatt történik.

– A Fotex-érában pénzben nem volt hiány. Igaz, hogy a csehek Eb-ezüstérmes középpályása, Patrik Berger is képbe került?

– A tulajdonos úgy kalkulált 2003 tavaszán, hogy ha megnyerjük a bajnokságot, kell az erősítés a Bajnokok Ligája-szereplésre.

Az 1996-os Eb-döntőn 5.30-tól látható Berger gólja a németek ellen:

Patrik Bergernek lejárt a szerződése a Liverpoolnál. Megtudtuk, milyen összeget kér, eldöntöttük, hogy ha meglesz az arany, leigazoljuk, de nemcsak őt, többek között Torghelle Sándor és Zavadszky Gábor szerződtetését is terveztük. Aztán a Debrecen elleni mérkőzés után a pályán történt események miatt ebből semmi sem valósult meg. Hadd mondjam el, hogy a 2001-től 2003-ig tartó időszak azért volt nagyon emlékezetes, mert profi egyesületként működtünk. Megvoltak a lehetőségeink, elindult a Fradi klubtelevíziója, a klubhoz köthető termékek értékesítése. Minden, ami most jellemzi a Fradit, megvalósulhatott volna már 2003-ban vagy 2004-ben.

– Jó kapusként őrizte meg az emlékezet, ehhez képest csak hatvanhat NB I-es meccsen védett, mert mindig voltak előtte a sorban. Miért tartott ki a Fradi mellett?

– Először is: gyerekkorom óta óriási fradista voltam. Másrészt brutálisan jó társaság verődött össze a csapatban, és ezekkel a srácokkal többet ért nekem az a hatvanhat NB I-es mérkőzés, mint ha máshova mentem volna. Soha nem bántam meg, hogy maradtam. Az öregfiúk csapatban a mai napig együtt futballozom a korábbi játékostársaimmal, Lisztes Krisztiánnal, Telek Andrással, Szűcs Mihállyal, Szekeres Tamással és Szenes Sándorral.

Az 1994-ben Szuperkupát nyert csapat tagjaként (álló sor, balra a harmadik)
Fotó: MTI/Németh Ferenc

– Hihetetlen megpróbáltatásai voltak, egyik sérülése jött a másik után.

– A futballisták többsége az én helyemben már rég feladta volna a harcot. Több mint két évig egy 38 centiméter hosszú fémrúd volt a törött sípcsontomban. De tört nekem mindenem, 1984-ben a kézközépcsontom. Tizenhat hétig volt gipszben a kezem. Kihagytam egy teljes évet, a bal csuklóm csak harminc százalékban hajlik a mai napig. 1985-ben a válogatott edzőtáborában készültünk az ifi vb-re, a szabadnapon meglátogatott a feleségem, a miskolctapolcai barlangfürdőbe kirándultunk volna, de nem jutottunk el odáig, mert az autónk összeütközött egy Zil teherautóval. Csak azért maradtunk életben, mert a Zil sofőrjének volt annyi lélekjelenléte, hogy félrehúzza a kormányt. Eltört a sípcsontom, a csuklóm, súlyos vesezúzódást szenvedtem. Sípcsonttöréssel sokan abbahagyják a futballt, de én nem adtam fel, pedig több mint egy évet ki kellett hagynom.

– A rákos betegség mennyire viselte meg?

– Néha mosolyogva mesélem a barátaimnak, hogy 19 – altatással járó – műtétem volt, és összesen másfél méternyi vágás van rajtam. Amikor a heretumor-operáció után nagy nehezen összeraktak, rögtön azzal kezdtem, hogy NB I-es kapus vagyok, mikor mehetek vissza védeni. Mire ők: felvágtuk a szegycsontjától a hasfalát, mégis hogyan gondolja, hogy odaáll a lövések elé? Fél év múlva én voltam a Fradi kezdő kapusa. Hálás vagyok az égieknek, hogy védhettem a Ferencvárosban, és azért is, hogy ennyi balszerencse után – ha szükség volt rám – segíthettem a csapatomnak.

– Például a Newcastle elleni UEFA-kupameccsen 1996-ban.

– Mindig ez ugrik be, amikor visszatekintek a pályafutásomra. Ha utólag egy valamit megváltoztathatnék az életemben, akkor ezen a meccsen nem jöttem volna ki a kapuból az egyik szöglet után.

A mérkőzés összefoglalója:

Itthon nyertünk 3-2-re az UEFA-kupa második fordulójában. A visszavágón iszonyú jól ment a védés. Shearer ugyan nem játszott, de Ginola, Les Ferdinand, Gillespie igen, kemény brigád volt. Többek között a védéseimnek köszönhetően a mérkőzés 43. percéig 0-0 volt az állás. Akkor a Newcastle a hosszú oldalra ívelte a szögletet, én elindultam, felugrottam, Philippe Albert, a kőkemény belga védő nekiugrott a nyakamnak, az ütközéstől fejjel lefelé szinte belefúródtam a talajba. A mögöttünk helyezkedő Les Ferdinand visszafejelte a labdát, Asprilla pedig berúgta az üres kapuba. Ha nem jövök ki, és nem kapunk gólt, akkor 0-0-val megyünk a szünetre. Elismerem, nyomasztó fölényben játszott a Newcastle, de mi kicsit kifújtuk volna magunkat, ők meg egyre idegesebbek lettek volna, ha nem rúgnak gólt. És így kihúzhattuk volna a végéig. Világraszóló siker lett volna, ami pár játékostársamat, akár engem is hozzájuttathatott volna egy külföldi szerződéshez. Kár, hogy ez akkor így alakult.