Megdöbbentő események történtek Bernben szerda este. Abban a Wankdorf stadionban – és környékén –, amely név említése a magyar sportrajongókban 1954. július 4. óta nem ébreszt kellemes emlékeket. Bár ezúttal – szerencsére – magyar szereplője nem volt a Young Boys és a Crvena Zvezda BL-selejtezőjén történteknek, mégis bizonyára sokan kapnak a mieink közül is a fejükhöz: „már megint?”.
A három héttel ezelőtti, craiovai borzalom után most a szerb futballhuligánok mutatták ki foguk fehérjét.
Több száz, emberi mivoltából kivetkőző vadállat randalírozott a svájci fővárosban, békés emberekre támadtak rá, többeket súlyosan bántalmaztak, a helyi rendőrségnek még figyelmeztető lövésekre is szüksége volt, hogy megfékezze a szerb ultrákat.
A FIFA és az UEFA már jó ideje meghirdette a „Szurkolj, ne háborúzz!” elvét, sőt, a szavak szintjén zéró toleranciát is hirdetett az ilyen és ehhez hasonló szurkolói magatartással szemben.
Természetesen vannak olyan nemzetek, amelyekkel szemben a gyakorlatban is alkalmazzák ezt a szigort, ám miközben a mi drukkereink szolid szalonfüttyögése is lassan zárt kapus meccset ér, addig a játékvezetőt érő súlyos fizikai atrocitás és a kirívóan durva magyarellenes erőszak szintúgy, pedig a két rendbontás közötti differenciát csak a vak nem látja.
A szerdai berni történéseket követően lélegzetvisszafojtva várjuk a fegyelmi ítészek döntését, amely minden ésszerű számítás szerint nem lehetne más, mint a drukkereit megregulázni képtelen egyesület kizárása, ám a Craiova-Honvéd meccs borzalmai utáni szkepticizmusunk talán érthető.
A kérdés már tényleg csak az lehet: Egy újabb Heysel-tragédia kell ahhoz, hogy a döntéshozók felébredjenek Csipkerózsika-álmukból?
1985-ben az 39 ember halálát jelentette.
