Keith Richards nincs nagy véleménnyel a mai zenékről

A 76 éves zenész nem éppen elismerően szólt a modern kor zenéjéről legutóbbi interjújában.

Keith Richards egy poszteren Forrás: FLICKR

A The Rolling Stones állítólag legújabb, sorban a 26. stúdióalbumán dolgozik, és többek között ez ügyben készített interjút a napokban a Rolling Stone magazin az együttes gitárosával, Keith Richards-zal. A 76 éves zenész nem túl sokat árult el a lemezről, de az biztos, hogy dolgoznak rajta, és az is biztos, hogy rákerül az együttes áprilisban bemutatott dala, a Living in a Ghost Town.

A dalt nem akarták kiadni ilyen hamar, de a járvány első hulláma miatti karantén szinte követelte, hogy befejezzék, ráadásul a klipet is egyértelműen a karantén inspirálta.

Keith Richards egy poszteren
Fotó: FLICKR

Richardsot kérdezték a mai zenékről is, elsősorban a rock and roll jelenlegi helyzetéről, de nem volt túl bőbeszédű. Elmondta, hogy nincs olyan, hogy új rock and roll.

„Vannak nagyszerű zenészek, és vannak nagyszerű énekesek is, de nekem túlságosan szét van szintetizátorozva az egész”

– mondta. Szerinte amint valaki szintetizátort kezd használni, elveszti a kapcsolatot a valósággal: „nem a valós dolgot ragadod meg” – mondta. Aztán a témát azzal zárta:

„nem akarok nagyon mélyen belemenni abba, hogy mi bajom a szintetizátorokkal és a mai zenékkel. Inkább csak annyit mondok, hogy mindkettő olcsó és giccses”.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Új dalt és klipet adott ki a Rolling Stones együttes

A Rolling Stones új dalt és új klipet adott ki Living In A Ghost Town címmel. A dal maga korábban készült és a jelen helyzetre fésülték át – a hevenyészve fordított sor, miszerint „kísértet vagyok egy kísértetvárosban” nyilván Jaggerék esetében is úgy járt, mint sok más hasonló gondolat és érzet sok más hasonló művészembernél: a járvány óta megtelt némi többletjelentéssel.

A halszemoptika groteszkjével csúsztatott és tágított, kihalt utcák, terek, nagyvárosok furcsa, átmeneti mozdulatlansága. A kamera persze mozog, idegesen, kapkodón, és ettől mozog a város is, csak nem megszokott, lüktető módján, hisz nincs ott senki és semmi, amitől lüktethetne. Mintha inkább inogna az egész. Az olykor megsokszorozott és sokszor fölpörgetett képekben persze ott feszül az emlékezés megsokszorozásának és fölpörgetésének vágya is – hogy ez az érzés mit is jelent napjainkban, olvasóink fantáziájára bízom.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.