Hetvenöt éves a rendkívül sokoldalú Susan Sarandon

Ő az egyetlen színésznő, akit Ridley és Tony Scott egyaránt instruált a kamera mögül.

Toronto, 2018. szeptember 11. Susan Sarandon amerikai sznszn a The Death and Life of John F. Donovan cm film bemutatjn, a 43. Toronti Nemzetkzi Filmfesztivlon 2018. szeptember 10-n. (MTI/EPA/Warren Toda) Fotó: WARREN TODA

Susan Abigail Tomalin néven New Yorkban született, ereiben ír, walesi, angol, német és olasz vér is csörgedezik. A mélyen vallásos családban kilenc testvér nevelkedett, Susan az apácákhoz járt iskolába. Gimnáziumi évei egybeestek a polgárjogi mozgalmak kibontakozásával, a tüntetések lelkes résztvevőjeként többször őrizetbe vették. A washingtoni Katolikus Egyetem drámatagozatát végezte el, s még egyetemistaként férjhez ment Chris Sarandon színészhez, akinek a nevét is felvette.

Már a Ford ügynökség egyik sikermodellje volt, amikor egy véletlen elindította filmes karrierjét - férjét kísérte el egy válogatásra, s neki ajánlottak szerepet. 

A filmvásznon 1970-ben a Joe című filmben debütált, a következő évben Sophia Loren partnere lehetett a Mortadella című alkotásban. Első jelentősebb alakítását Billy Wilder Szenzáció (1974) című vígjátékában nyújtotta, Walter Matthau és Jack Lemmon partnereként. Férje nehezen viselte a másodhegedűsi szerepkört, s beadta a válópert: a kapcsolat emlékéül a színésznőnek neve mellett egy idegösszeomlás maradt.

1975-ben a Rocky Horror Picture Show-ban tűnt fel újra, a bizarr kultuszfilmben énekelt is. A nagy Waldo Pepperben a fiatal Robert Redford partnere, a Louis Malle rendezte Csinos kislányban a tizenkét éves Brooke Shields prostituált anyját alakította. A rendezővel néhány évig az életben is társak voltak, az együtt forgatott Atlantic Cityért jelölték először Oscar-díjra.

Karrierje a nyolcvanas években lódult meg, Az eastwicki boszorkányokban Cher és Michelle Pfeiffer társaságában versengett Jack Nicholson kegyeiért, az Éhség című erotikus vámpírfilmben David Bowie és Catherine Deneuve partnere volt, tehetségét megcsillantotta a Kevin Costnert sztárrá avató Baseball bikákban is. 

A Bull Durhamben olyan hitelesen alakította az érett, csábító asszonyt, hogy a forgatáson a nála tizenkét évvel fiatalabb partnere, Tim Robbins valóban beleszeretett. A pár 2009-ig élt együtt, kapcsolatukból két fiú született.

Másodszor 1991-ben jelölték Oscarra a Ridley Scott rendezte Thelma és Louise című feminista road movie főszerepéért. A másik főszereplő, Geena Davis szintén a jelöltek között volt, de a díjat Jodie Foster kapta A bárányok hallgatnak című thrillerért. Az alkotás néhány éve bekerült az amerikai filmregiszterbe, és hírek szerint Broadway-musical is készül belőle. A Lorenzo olaja anyaszerepében fia gyógyíthatatlannak látszó betegsége ellen küzdött, Az ügyfél című thrillerben ügyvédként próbálta megvédeni egy öngyilkosság kiskorú tanúját, alakítását BAFTA-díjjal honorálták. 1995-ben a férje rendezte Ments meg, Uram!-ban nyújtott alakításáért végre magához szoríthatta a filmvilág legrangosabb kitüntetését. A megbocsátás és bűnbánat kérdéskörét feldolgozó drámában megrázóan alakította a halálra ítéltnek a siralomházban lelki vigaszt nyújtó nővért. Érdekesség, hogy két évtized után ez volt az első alkalom, hogy házaspárt ugyanazon filmért jelöltek Oscarra, Robbinsot a rendezők között.

Susan Sarandon a Thelma és Louise című filmben Fotó: Flickr

A könnyfakasztó Édesek és mostohák című filmben Julia Robertsszel ugyanazt a férfit szerették, a Hölgyválasz című románcban Richard Gere megértő felesége volt, aki elnézi, hogy férje a mindennapok egyhangúságából egy társastánc-tanfolyamra beiratkozva próbál kitörni. Az ezredforduló óta látható volt a többi között romantikus vígjátékban és drámában (A nagy nap, Míg a halál el nem választ), thrillerben (Végzetes hazugságok, A hívás), háborús drámában (Elah völgyében), televíziós sorozatban (Marilyn Monroe titkos élete) és az Oliver Stone rendezte Tőzsdecápák második részében (A pénz nem alszik). A színésznő azonban nem mindig választott jól, ezt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben háromszor is a legpocsékabb alakításért járó Aranymálna-díjra jelölték (Apa ég!, Tammy, Rossz anyák karácsonya).

Sokoldalúságát bizonyítja, hogy többször kölcsönözte hangját animációs filmeknek (James és az óriásbarack, A fecsegő tipegők Párizsban, Kutyák és macskák). Öt alkalommal jelölték Emmy-díjra, először 2001-ben a Jóbarátok című tévésorozatban nyújtott alakításáért, legutóbb pedig 2017-ben, amikor Bette Davist formálta meg a Viszály című szériában, amiért begyűjtötte kilencedik Golden Globe-jelölését is. Ő az egyetlen színésznő, akit Ridley és Tony Scott egyaránt instruált a kamera mögül, szívesen énekel is, 1999-ben a Pearl Jam frontembere, Eddie Vedder társaságában készített kislemezt.

Susan Sarandon a Jóbarátokban Fotó: Youtube

A politikai meggyőződését nyíltan vállaló színésznő többször felszólalt az emberi jogok és a kisebbségek védelmében. Ellenezte az Egyesült Államok afganisztáni és iraki katonai beavatkozását, részt vett az abortusz jogának korlátozása elleni tüntetéseken, szót emelt a hajléktalanokért, az éhezőkért, a menekültekért. 1993-ban hatalmas botrányt váltott ki, amikor az Oscar-díj átadásán férjével az amerikai kormányt élesen bíráló beszédet mondtak, amin a gála szervezői annyira feldühödtek, hogy örökös kitiltással fenyegették meg őket. A tilalom végül nem lépett életbe, Sarandon három év múlva személyesen vehette át a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.

Sarandon a UNICEF jószolgálati nagykövete, 2002 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, több filmfesztiválon is kitüntették életművéért.

2006-ban a XX. téli olimpiai játékok megnyitóján több békepárti híresség társaságában vitte az olimpiai lángot a torinói stadionba, nagyapja szülővárosa, a szicíliai Ragusa díszpolgárává fogadta. A színésznő nagy asztalitenisz-rajongó, 2009 óta tagja egy New York-i sportklubnak. Gyermekei szintén filmes pályát választottak: egyik fia író-rendező, másik fia és Franco Amurri rendezőtől született lánya színész, mindketten feltűntek a Ments meg, Uram! című drámában.

Borítókép: Susan Sarandon a The Death and Life of John F. Donovan című film bemutatóján, a 43. Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (MTI/EPA/Warren Toda)