Pár napja még csak a zászlórudakat kobozták el a marosvásárhelyi székely tüntetés felvonulóitól a román rendőrök, kedden, a március 15-i kolozsvári rendezvényen már a komplett Erdély-zászlók bevonására kötelezték a lobogókkal megjelenő ünneplőket. Itt a rend éber őrei a büntető törvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, amely szerint „hat hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető egy bizonyos csoport elleni gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszítás”. Szerintük az Erdély-zászló ebbe a kategóriába esik De rég is volt 1918. december elseje, amikor az Erdélyt (valamint Bukovinát és a Bánságot) einstandoló Román Nemzeti Tanács azt ígérte, hogy a megalakuló Nagy-Romániában teljes nemzeti szabadság illet meg majd minden ott lakó állampolgárt és felekezetet. Hogy kopik a memória
Miközben más ország a jókívánságait tolmácsolta a forradalmára emlékező magyarságnak, a „jószomszédságra szomjazó” Romániát március 15-én Erdély „gyűlöletre uszító”, ősi zászlaja zavarja Hab a tortán: Achim Irimescu román mezőgazdasági miniszter is éppen ezt a napot tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy bejelentse: országa le akarja védetni az erdélyi kürtőskalácsot oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termékként. Meggyőződése, hogy az Európai Unió Románia számára fogja elismerni a patinás süteményt. Azt a kürtőskalácsot, amelynek első receptje – ezt már én teszem hozzá – bizonyos Dániel Istvánné gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű erdélyi szakácskönyvében bukkant fel. Román szakácskönyv akkor még nem volt. Sőt Románia sem.
