A kisváros főterén, a körforgalom közepén már napok óta ott áll a hatalmas adventi koszorú a négy gyertyával – vasárnap este gyújtják meg az elsőt. Régi patrióta üzenet ez mindenkinek: hívő emberek élnek e településen. Idegen, ki erre jársz, te is békülj meg a világgal! Lassíts! Mosolyogj!

A láng összehozza az embereket – az adventi gyertyáknak is ez a tiszte. Összegyűjteni ismerőst, idegent, együtt nézni a fényt, együtt várni az evangéliumot. A jó hírt. És az arra járó, mint minden esztendőben, most is megáll majd, nézi a széllel játszó, lobogó, pislákoló gyertyákat, elméláz, a kisgyermek félrebillenti a fejét, szemét elkerekíti… A négy gyertya négy üzenet: hit, remény, szeretet, öröm.
Ízlelgesd a szavakat, mert mind ritkábban hallani felőlük! 

Kikopni látszanak a világból, mintha átlépett volna rajtuk az ember, ottfelejtve valamennyit templomok gyertyagyújtó liturgiáiban, régi, iniciálés emlékkönyvben, békeidők adventi képeslapjain. Kár. Nagy szükség lenne e négy láng üzenetére ebben a megzavarodott, űzött világban, ha valamikor, hát most fontosak igazán. Az örök várakozásról szól a négy gyertya a fenyőkoszorún. Bárha a hit gyengülni látszik a világban, a remény távolodóban, az mégsem lehet, hogy a szeretetet félretaszítsa a civódó ember. Lelkünk állandóságát keressük ilyenkor, a talppontot, ahonnét betájolhatjuk magunknak a nagyvilágot, ahonnan hazatalálunk.

Vajon átjön-e mindnyájunkhoz advent üzenete, vagy túlzajongják a lüktető napi hírek, a bevásárlási rohamok infantilizmusa? Aki megáll az adventi koszorú előtt, meglátja-e a lángban a fényt?