Ma harminc éve halt meg Márai Sándor író és látnok. „A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben” – írta már 1967-ben az emigrációban –, „de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konokan vérszomjas, mint a partizán, aki egy bukott jelszó zászlója alatt védi a meztelen életét és a zsákmányt.” Mindenről írt, ami körbevette, tabut nem ismert. És az olvasó az ő finom tollán át mindent megismerhetett a kor emberének tartásáról vagy annak hiányáról – Márai ezt kutatta minden történetcsipke mögött. Évtizedeken át írt Naplóit sem megunni, sem sietve olvasni nem lehet. Ízlelni kell a mondatokat, elmélázni rajtuk: lám, milyen elképesztő ereje lehet a leírt szónak… Pedig ezeket a kis jegyzetféléket csak úgy „mellesleg” vetette papírra, miközben más, „komoly” munkán dolgozott. Valahol ezt nyilatkozta a Naplókról: „Volt időszak, amikor úgy éreztem, megfulladok, ha nem tudok ez oldalak szelepein át lélegzeni.” Évtizedeken át a Naplókon keresztül tudósított a nagyvilágról. Csak odabiggyesztett egy-egy mondatesszenciát a szürke tények mögé, merengjünk rajta, ahogyan ő is tette. Például így: „Az író fél, hogy konfliktusba kerül a tömeggel, ha megőrzi egyénisége sajátságait a tömegízléssel szemben – és fél, hogy megsemmisül, ha feladja egyénisége sajátságait, elvegyül a tömeggel. Ebből a skizofrén konfliktusból nincsen kiút.”
Nemzeti Hadsereg
Horthyval ijesztgettek
1918-ban ezen a napon kiáltotta ki gróf Károlyi Mihály az első népköztársaságot, egy évre rá ekkor vonult be „fehér lován” a fővárosba Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére.
