Lehet más a politika? A nevét ebből fabrikáló LMP-nél biztosan nem. A liberális felekezet csöppet sem különbözik a hatalomért teperő többi párttól. Hegyvidéki politikusukat, Hajdu Máriát például azért függesztették fel a minap, mert megkérdezte – meg merte kérdezni –: vajon a momentumos Hajnal Miklóst miért nem törlik a képviselőjelöltek listájáról, ugyanúgy, ahogyan azt a szocialisták tették Bangóné Borbély Ildikóval? Elvégre mindketten ugyanazt hazudták. (Jelesül, hogy közgazdászdiplomájuk van.) Hajdu Mária kérdése azonban a jelek szerint túllépett az LMP-vezetők ingerküszöbén. (Hallatlan! Hogy merészel kérdezősködni?! Stb.) Végül a politikus asszony maga jelentette be: kilép a pártból, s függetlenként méreti meg magát a választásokon. Még ki sem szörnyülködte magát a pártvezetés, amikor újabb hír érkezett: Veszprém megyei emberük, bizonyos Takács Lajos is télakol, ő is „ráindul” ez ellenzék jelöltjére. Természetesen arra számít, hogy vele is Hajduhoz hasonlóan járnak el. (Sietek leszögezni, fentiek nem Hajdu Mária vagy Takács Lajos nagyságát hivatottak bizonyítani, patkányos Bangónééról nem is beszélve…)
Az egész csupán röpke látlelet arról a gyülekezetről, amely éveken át a maga szellemesnek gondolt elnevezésével próbálta meg hülyíteni a nagyközönséget. Holott semmiben sem különbözött a hatalomért nyomuló többi gyülekezettől. Legföljebb abban, hogy eleinte nem akadt városi köztér, aluljáró, bírósági lépcső, ahol ne fordultak volna meg a nyüzüge toleranciabajnokok rablánccal, cintányérral, kereplővel. Egészen addig, míg volt vevő az infantilis ökörségekre.
Ma viszont már egy szimpla miért kérdésnél elfogy a toleranciájuk. Miért?
Borítókép: Kendernay János, az LMP egyik társelnöke beszél a párt kongresszusa után tartott sajtótájékoztatón Budapesten, a Loft Events Rendezvényteremben 2019-ben. Balról Kanász-Nagy Máté, a párt országos elnökségének titkára, jobbról Schmuck Erzsébet, az LMP parlamenti frakcióvezető-helyettese, akit a kongresszuson nagy többséggel társelnökké választottak (Fotó: MTI/Mónus Márton)
