Járai Judit most megjelent könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akik a szereptévesztésben lévő, túlmozgásos David Pressman nagykövettel azonosítanák a kétkezi amerikai embert. A szerző, aki korábban hat esztendőn keresztül Washingtonból tudósította a Magyar Rádiót, ennek épp az ellenkezőjéről próbálja meggyőzni kötetének (Elszállt a fehér madár?) olvasóit, mert az a benyomása, nem igazán értjük az ­óceán túlpartján fekvő, csillogóan sokszínű óriásországot, hisz többnyire csak a hatalmi politikáját látjuk belőle. Pedig nem árt, ha tudjuk, az átlagos amerikai a protestáns etika szerint él, hazaszerető és templomjáró, vasárnaponként ünneplőt vesz, elmegy a közös imára, áldást mond és ellenzi az abortuszt. Járai szerint Amerika alapjában véve konzervatív, családszerető, vallásos és patrióta. „Még akkor is ragaszkodik hagyományaihoz és értékrendjéhez, ha ezért leszólják és kiközösítik, s ennek a helyi és tagállami törvényeiben jobbára hangot is ad”.

Az IdőJel Kiadó gondozásában megjelent könyv színes történeteivel erről az Amerikáról igyekszik hírt adni. Hogy kerek legyen a kép. Arról az Amerikáról, amely mostanság ugyan éppen széthullani látszik (van egy szemmel láthatóan beteg, szellemi képességeinek már nem teljesen birtokában lévő elnöke, hozzá egy rossz kormánya), de amely mindennek dacára még mindig sokaknak ad lehetőséget és az újrakezdés reményét. Ez az Amerika a mostani szélsőséges politikai gyűlölködés és a Pressman-féle megnyilvánulások mellett a hétköznapi varázslatok és a szeretet földje is. Utóbbihoz – tehetjük hozzá büszkén – nem keveset adtak/adnak hozzá az ott élő magyarjaink.