Kincsünk: Kincsem

Aki az emberek között Puskás Öcsi, az a lovaknál Kincsem: a valaha élt legismertebb magyar. A magyar csodaló százötven éve, 1874. március 17-én született Blaskovich Ernő tenyésztő tápiószentmártoni birtokán. Ötvennégy alkalommal állt rajthoz Európa tizenhárom versenypályáján és mindannyiszor győzött. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta felülmúlni. Sikereinek értékét emeli, hogy törékeny kancaként a szilaj méneket is maga mögé utasította. Nem meglepő, hogy több művészi alkotás is készült róla, életnagyságú bronzszobra – Tóth Béla munkája – a budapesti Kincsem Park bejáratánál áll. Emlékét a bécsi, a baden-badeni és a hazai versenypályán a Kincsem-díj őrzi. (Még olyan országokban is neveztek el róla futamot, ahol meg sem fordult.)

További Tollhegyen híreink

Kincsemet ünnepli a Magyar Nemzeti Bank

Kincsem pályafutását legendák sora övezte. Legjobb barátja egy fekete-fehér nőstény macska volt, aki minden egyes versenyére elkísérte – nélküle állítólag nem volt hajlandó rajthoz állni. Az étkezésére is roppant kényes volt, még Angliába is utánavitték a szentmártoni Selyemréten kaszált szénát. Hatévesen hagyta abba a futást, de tenyészkancaként tovább bizonyított: öt kiváló csikót ellett a kisbéri ménesben. Krúdy Gyula írta a csodakancáról: „Igaz, hogy Kincsem patáját aranyba foglalta gazdája, de tán még többet is megérdemelt volna ez a Kisbér-kanca, mert hiszen voltaképpen ő volt az, aki a pestieknek, majd későbben a minden rangú magyaroknak az utat a Városliget felé megmutatta.”

1887-ben, éppen a tizenharmadik születésnapján távozott az égi versenypályákra. Idomárja, Hesp Róbert szinte vele halt, 39 nappal élte túl imádott tanítványát, örök kincsünket, Kincsemet.