Nyolcvan esztendeje, 1944. október 15-én ért véget a negyedszázados Horthy-korszak. Az e napon történt sikertelen kiugrási kísérlet végképp megpecsételte a német hadsereg által akkor már hetedik hónapja megszállt ország sorsát.
A lemondatott és fia elrablásával megzsarolt kormányzó helyére a németeket feltétel nélkül kiszolgáló Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt vezére került – a nácik azt is elérték, hogy Horthy Miklós legitimálja az ország élére állított „nemzetvezető” uralmát.
Hogy Horthy személye ma is megosztja az országot, csak azt igazolja, hogy alapos munkát végzett a négy évtizedes kommunista „történelemtanítás”. Sokan még ma is „Horthy–Szálasi-korszakként” említik a két világháború közötti éveket, összemosva a trianoni roncsországból működő államot szervező kormányzót azzal a nyilas kalandorral, aki – nem mellesleg – zavaros eszméiért éveket töltött Horthy börtönében. (Kis színes. Szálasi mellett ugyanekkor volt a szegedi Csillag lakója egy másik korszakos anyaszomorító, Rákosi Mátyás is – ő 1925-től 1940-ig múlatta az idejét ugyanitt, végül az 1849-ben a cári csapatok által zsákmányolt magyar honvédzászlókért cserébe engedték ki a Szovjetunióba.)
Jellemző, hogy a kormányzónak még Hitler szövetségeseként is volt mersze befogadni lengyel menekülteket, és – a német megszállásig – megakadályozta a hazai zsidóság deportálását is.
Aki kételkedne ebben, nézze meg a kenderesi Horthy-mauzóleumban A hálás magyar zsidóság feliratú koszorúszalagot! Horthy Miklóst még a győztesek sem tekintették háborús bűnösnek – csak a ránk ültetett kommunista vezetők, Rákosiék, Kádárék, Gyurcsányék, a magyarság alja.
