Ritkán emlegetett születésnap a mai. 1881. február 14-én szentesítette Ferenc József a Magyar Királyi Csendőrség felállításáról hozott törvényt – megszüntetéséig ez a nap volt a csendőrség napja. A testület története máig félreértésekkel terhes szelete a magyar történelemnek.

Iskolai olvasmányaimban – az átkosban – szuronyos puskával, kakastollas kalappal a fején ábrázolták a csendőrt, akitől „mindenki félt”, merthogy gyakran puskatussal kezdte a fellépését. Saját öregeink egészen mást meséltek róluk. Például azt, hogy a zajos kocsma már attól lecsendesedett, ha felbukkant az ablakban a közeledő kakastoll. Meg hogy becsületes ember nem félt a csendőröktől, fordítva, jelenlétük maga volt a biztonság. A betyárvilág elavult, megyei pandúrrendszerét felváltó állományba kizárólag feddhetetlen múltú, katonaviselt férfiember jelentkezhetett, akinek a kiképzés során roppant szigorú elvárásoknak kellett megfelelnie. Megelőzni a bűntettet, ez volt a mottó. „Mögötted a törvény – előtted is az legyen!” Nagyszerű eredményeket mutatott fel a csendőrség, a bűnesetek elkövetőinek kilencven százalékát fülön csípte. Tekintélyükön csak a második világháború vége ejtett foltot, amikor a fronton harcoló honvédség helyett az ő nyakukba varrták a zsidódeportálás szégyenteljes „logisztikai” feladatait. Így lettek a kommunista történelemkönyvekben „kíméletlen, fasiszta csendőrök”.

Röviddel a rendszerváltás után készült egy előítéletektől mentes dokumentumfilm a magyar csendőrségről. A Hittel, vitézül, becsülettel című alkotást – a Horn-korszakban járunk – gyorsan levették a műsorról…