A vadvilág világnapja március harmadika. Bár aligha erre a puskaporos vadvilágra gondolt 2013-ban a névadó ENSZ… Az ördög áll a vérontások mögött. A háborúk parazitái: a fegyvergyáros, a hadiszállító, a temetkezési és az újjáépítési vállalkozó. Régi, összeszokott csapat. Ők azok, akik tönkremennének a békében – mint falat kenyér, kell nekik a háború. A Norvég Gazdasági Intézet és a Corisk kockázatelemző cég nemrég kiszámította: Oroszország győzelme 1,12–1,63 milliárd, veresége viszont „csak” 522–838 milliárd euróba kerülne Európának. Vagyis Európa jobban jönne ki, ha a háború az ukránok győzelméig folytatódna. Folyjék hát tovább a vér és az öldöklésre szánt sok száz eurómilliárd! Norvégiának, a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázexportőrének jobb lenne, ha folytatódna a háború, hisz addig sem kell tartania az orosz konkurenciától. Vajon az emberéletet hány euróval számolták?

Még nem volt a vadvilág világnapja, amikor – 1914 karácsonyának első napján – a nyugati front több szakaszán a katonák fegyverüket hátrahagyva kimásztak a lövészárokból, és elindultak a szemközti vonal felé. Egyetlen lövés sem dörrent, gránát sem robbant a végtelen frontszakaszokon, pedig ott állt egymással szemközt, karnyújtásnyira. Ezek a karok azonban most kézfogásra, ölelésre mozdultak. Ilyet még sosem látott az árkokkal, drótakadályokkal teli csatamező. Ha néhány röpke órára is, béke költözött a fagyott csataterekre. A katonák elvegyültek egymás közt, csoportokban beszélgettek, kenyérrel, szivarral ajándékozták meg egymást, volt, ahol futballmeccset vívtak… Közben eltemették a szögesdrótok között heverő halottakat.

Akkor még a vadvilág is más volt.