A világ nagyvárosaiban végzett 96 különböző tanulmányt felhasználó kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jómódú környékeken nagyobb a biodiverzitás, vagyis a növények, madarak, hüllők és rovarok sokfélesége. Ugyanakkor az is feltűnő volt, hogy a különbség a szegényebb és gazdagabb negyedek között a világ szárazabb régióiban sokkal jelentősebb, míg a csapadékos vidékeken szinte eltűnik.
Az eredmények azt sejtetik, hogy a luxushatás valószínűleg a víz elérhetőségével áll összefüggésben. A száraz területeken élő vagyonos emberek többet áldoznak a kerti tavakra, medencékre vagy akár öntözésre a kertjeikben és a parkjaikban. Egy másik magyarázat lehet, hogy a jómódú környékek a száraz tájakon belül a vizesebb területekhez köthetők. A tavak, folyók és más vizes elemek közelében az ingatlanárak is magasabbak. A világ minden táján következetesen megfigyelhető luxushatásnak nevezett jelenségről szóló tanulmányt az olaszországi Torinói Egyetem, a Fokvárosi Egyetem és a dél-afrikai Witwatersrand Egyetem, valamint a magyar Ökológiai Kutatóközpont kutatóiból álló csoport készítette. Kutatásaik eredménye a Global Ecology & Biogeography folyóiratban jelent meg.
– Dél-Afrikában a nagy szélsőségek és a szárazság miatt különösen súlyos a luxushatásból eredő környezeti igazságtalanság. Annak megértése, hogy ezek a mintázatok miből alakulnak ki, a jövőben igazságosabb/méltányosabb városok létrehozását segíthetik elő – véli a tanulmány vezető kutatója, Batáry Péter. Az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójától megtudtuk, hogy a publikációnak nem volt része hazai város. Ilyen irányú kutatások elsősorban Észak-Amerikából származnak. Európából (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország) mindössze hat esettanulmányt tudtak bevonni elemzéseikbe. Azaz Budapesten, illetve hazánkban még nem folyt ilyen jellegű vizsgálat. Ettől függetlenül jelen lehet a luxushatás.
Felvetődik, hogy a különbséget az eltérő vízzel való ellátottság mellett magyarázhatja, hogy a gazdagabbaknak fontosabb a környezet és természet védelme, mint a szegényebb (szárazabb) régiókban élőknek. Batáry Péter szerint a fejlődő világ szegénynegyedeiben az emberek valószínűleg a mindennapi túlélésért küzdenek, és inkább az anyagi helyzetük a limitáló tényező. Amíg nincs mit enni és nincs fedél a fejük felett, addig nehéz bárkit meggyőzni arról, hogy bármit is tegyen a természetért. Azaz itt egy komplex szocioökológiai problémáról van szó, amely már messze túlmutat a vizsgálaton. Ugyanígy ezen régiók gazdagabb negyedeiben a parkok, villák és körbekerített lakóparkok zöldebbé tételén és gondozásán valószínűleg sokszor nem a módosabb emberek dolgoznak közvetlenül, még ha több idejük is lenne erre.
