Apokaliptikus cunami nyomait őrzi Horvátország adriai partvidéke

A magyar turisták körében is rendkívül népszerű horvátországi Hvar szigetén kataklizmikus szökőár pusztított, amelynek nyomait a Horvát Állami Földtani Intézet, valamint német és olasz geológusok azonosították. Az apokaliptikus cunami a Mexikói-öböl térségéből érkezett közel 800 kilométer órás sebességgel és még tízezer kilométeres távolságból is szörnyű pusztítást okozhatott az egykori partvidéken.

Apokaliptikus cunami futotta körbe a világtengeret a dinoszauruszokat kipusztító K-T-aszteroida becsapódása után Fotó: NASA

A "dínógyilkos" aszteroida becsapódásának művészi ábrája. Brutális energiák szabadultak fel, amikor a K-T aszteroida a mai Mexikói-öböl térségében becsapódott       Fotó: James Thew

 Az elvégzett kormeghatározás szerint az adriai breccsa kora 65,5 millió év, 

ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a Hvar szigetén felfedezett vékony törmelékkő-réteg is a katasztrofális aszteroidabecsapódás keltette pusztító szökőár emléke. 

Mivel a dinoszauruszok és más tengeri állatcsoportok rapid kihalását, az úgynevezett kréta-tercier vagyis a K-T kihalási eseményt okozó aszteroidabecsapódás idején a Mexikói-öböl és a mai adriai térség is nagyjából a jelenleginek megfelelő távolságra volt egymástól, a horvátországi felfedezés ismét felvetette azt a kérdést, hogy vajon mekkorára magasodhatott fel az a hullámfal, ami még csaknem 10 ezer kilométeres távolság megtétele után is komoly pusztításra volt képes.

Valódi armaggedon történt a kréta időszak utolsó napján

Az elmúlt évtizedek kutatásai kiderítették, hogy a kréta és paleocén határán 65,5 millió éve történt kozmikus eredetű becsapódás tettese egy 13-15 kilométer átmérőjű aszteroida vagy üstökösmag a mai Mexikó területén, a Yucatán-félsziget közelében csapódott be, globális kataklizmát és tömeges fajkihalást okozva. 

A K-T kihalási esemény az egyik legnagyobb fajpusztulás volt a Föld történetében, 

aminek következtében szinte az egyik napról a másikra eltűntek a szárazföldet több mint 160 millió évig uraló dinoszauruszok csakúgy, mint a tengeri hüllők, számos más addig virágzó tengeri fajjal együtt.

                                         A K-T-aszteroida becsapódása tüntette el az élet színpadáról a dinoszauruszokat                                                                   Fotó: Ancient Earth

 Sok egyéb katasztrofális hatásán kívül ez a becsapódási esemény okozta a földtörténet eddig ismert legnagyobb szökőárját is. Amikor Louis és Walter Alvarez felfedezése után az 1980-as évektől elkezdték a kozmikus eredetű katasztrófa nyomait kutatni, a Föld számos pontján megtalálták azt az irídiumban dús vékony sötétszürke agyagos réteget a kréta-paleocén határon, ami nem csak a becsapódási esemény extraterresztikus, kozmikus eredetét, hanem annak globális következményeit is jól bizonyította. E kutatások részeként először Hildebrand kanadai geológus, az Arizonai Egyetem doktorandusza bukkant rá a texasi Brazos folyó mentén feltárt kréta-paleocén határréteg között egy gigantikus tengeri szökőár nyomaira. Felfedezésének az adott különleges jelentőséget, hogy a kréta időszak legvégén az ősföldrajzi helyzet már nagyon hasonló volt a maihoz, és a Mexikói-öböl is nagyjából felvette a jelenlegi formáját.

A Föld látképe a késői kréta időszakban     Fotó: ESA

 Ebből pedig az következett, hogy a texasi partvidékre hatalmas homokos-agyagos leplet terítő szökőár is csak dél felől érkezhetett. Az eredeti partvonaltól még több mint 200 kilométerre is kimutatható cunamihordalék távolsága alapján Hildebrand kiszámította, hogy a kicsapó és a szárazföldre mélyen benyomuló hullámfal magassága elérhette az 1000 métert. Az egy kilométer magasra felágaskodó és több száz kilométer/órás sebességgel a szárazföldre kirontó hullámszörnyeteg pusztításának mértéke talán még a bibliai özönvízét is felülmúlhatta. A K-T aszteroidabecsapódása okozta apokaliptikus cunami volt mindeddig a földtörténet legnagyobb szökőára. 

Walter Alvarez geológus (a képen jobb oldalon) édesapjával, a Nobel-díjas Louis W. Alvarezzel, az úgynevezett K-T határréteg előtt, amely a 65,5 millió éve történ aszteroidabecsapódáskor keletkezett Fotó: Wikimedia Commons

A becsapódás globális hatásainak feltérképezését nagyban elősegítette, hogy a Pezex mexikói állami olajvállalat Mexikói-öbölben elvégzett olajkutató fúrásainak dokumentációja segítségével sikerült megtalálni a "dínógyilkos" aszteroida ütötte hatalmas krátert is a Mexikói-öböl aljzatán, közvetlenül a Yucatán-félsziget előtt. A mélybe temetődött kráter  190 kilométeres átmérője és formája alapján a szakembereknek sikerült mind a becsapódó égitest méretét, kinematikai modellezéssel pedig az ütközés irányát és szögét, illetve az aszteroida sebességét is megbecsülni. 

A mai Yucatán-félsziget közelében keletkezett csaknem 200 kilométeres átmérőjű kráter művészi ábrája. Az ábra a becsapódás utáni helyzetet illusztrálja                                                   Fotó: Ancient Earth

Azon a végzetes napon, a kréta időszak utolsó, és mondhatni végítéleti napján, a 12-15 kilométer átmérőjű aszteroida délkeleti irányból érkezett viszonylag lapos, 30-40 fokos szögben és hozzávetőleg 32 000 kilométer/órás sebességgel. 

A becsapódáskor felszabaduló energia több mint 100 millió hirosimai atombombáéval volt egyenértékű. 

A légkörbe került irdatlan mennyiségű por, aeorszol és kén-dioxid miatt féléves "nukleáris tél" állt be, a sötétség miatt összeomlott a fotoszintézis és rapid tömeges fajpusztulás vette kezdetét. Az óriási területekre kiterjedt erdőtüzek mellett az egy kilométeres cunamifal is súlyos pusztítást okozott a tengerparthoz közeli területeken.

Nyolcszáz kilométeres sebességgel robogott Európa felé minden idők legnagyobb szökőára

Egészen a horvátországi Hvar mikrobreccsás rétegsorának felfedezéséig a szakembere úgy vélték, hogy a K-T-aszteroida becsapódás keltette gigantikus cunami a Mexikói-öböl viszonylagos zártsága miatt nem tudott innen úgy kitörni, hogy ne veszítse el pusztítóerejének nagyobb részét. A Hvar szigetén azonosított szökőár-üledék azonban megcáfolta ezt a korábbi elképzelést. A kréta időszak legvégén, amikor az úgynevezett maastrichti emelet üledékei lerakódtak, a kontinensek kezdték a mostanihoz hasonló formájukat felvenni. 

A kontinensek helyzete a K-T-aszteroida becsapódásakor          Fotó: Wikimedia Commons

Az Adria mai medencéje ekkor még parthoz közeli sekélytengeri terület volt, ami nagyjából ugyanakkora, 10 ezer kilométeres távolságra feküdt a Mexikói-öböl nyugati partvonalától, mint napjainkban. Ez pedig azt jelenti, hogy a K-T-aszteroida becsapódása által keltett apokaliptikus cunaminak még az eddig feltételezetteknél is jóval nagyobb lehetett a pusztító ereje. Érdemes megjegyezni, hogy a mai Földközi-tenger medencéje a kréta végén a már erős térrövidülést elszenvedett és bezáródásának utolsó fázisába került Tethys-óceán területéhez tartozott, de mivel a Gibraltári-szoros még nem létezett a jelenlegi formájában, sokkal szélesebb tengerágként csatlakozott a kinyíló Atlanti-óceán víztömegéhez. 

A K-T-aszteroida becsapódása után fél éves sötétség borult a Földre      Fotó: Ancient Earth

A nyugati irányból rendkívül nagy sebességgel érkező szökőár így viszonylag akadálytalanul nyomulhatott be a mai mediterrán medence területére, ezért itt is jelentős pusztítást okozhatott. Hvar éppen emiatt számít újabb jelentős fordulópontnak a kréta végi aszteroidabecsapódás okozta armageddon izgalmas és még lezáratlan történetében.

A Hvar szigetén feltárt mikrobreccsás réteg:

• egy óriási szökőár földtani nyoma, ami
• a 65,5 millió éve a kréta-paleocén határán történt aszteroidabecsapódás következménye,
• amelynek nyomán egy közel 1000 méteres hullámfal indult el koncentrikusan és nagy sebességgel,
• elérve a becsapódás helyétől 10 ezer kilométerre fekvő jelenlegi adriai térséget is.