A titokzatos diplomata és Tito találkozása
1953 áprilisában Josip Broz Tito, Jugoszlávia kommunista vezetője a belgrádi Fehér Palotában fogadta Teodoro B. Castrót, Costa Rica nagykövetét. A diplomata gazdasági együttműködést javasolt, javaslata szerint Costa Rica kávét és kakaót exportálna Jugoszláviába, cserébe cementet és ipari gépeket vásárolna.
Tito szimpatikusnak találta vendégét, de megérezte a túlzott hízelgés mögötti hátsó szándékot. Azt azonban nem sejtette, hogy vendége valójában a Szovjetunió megbízott ügynöke, akinek titkos küldetése az ő meggyilkolása volt.
Joszif Grigulevics: A szovjet kém álruhában
Teodoro B. Castro valójában Joszif Romualdovics Grigulevics, a szovjet NKVD egyik tapasztalt ügynöke volt. Litvániában született 1913-ban, és fiatalon csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. A spanyol polgárháborúban részt vett a Trockij-pártiak elleni fellépésekben, és később Mexikóban is részt vett egy sikertelen merényletben Trockij ellen.
Grigulevics 1949-ben, Joaquín Gutiérrez, egy Costa Rica-i diplomata segítségével hamisított magának útlevelet Teodoro B. Castro néven. Rómában telepedett le, ahol sikeresen beilleszkedett a diplomáciai körökbe, és 1952-ben Costa Rica nagykövetévé nevezték ki Olaszországba és Jugoszláviába.
A merénylet tervei
Sztálin 1948-ban megszakította a kapcsolatot Titóval, és elrendelte a jugoszláv vezető likvidálását. Grigulevics feladata az volt, hogy nagykövetként közel kerüljön Titóhoz, és végrehajtsa a merényletet.
A tervek között szerepelt, hogy pestis baktériummal töltött eszközzel megfertőzze Titót és környezetét, miközben Grigulevics előzetesen immunizálva lett volna. Egy másik terv szerint mérgezett ékszerdobozt adtak volna át Titónak, amely halálos gázt bocsátott volna ki kinyitáskor.
A merénylet meghiúsulása
A merénylet végrehajtását megelőzően, 1953 márciusában Sztálin meghalt.
Az új szovjet vezetés leállította a tervet, és Grigulevicset visszahívták Moszkvába.
Rómában a Costa Rica-i nagykövet hirtelen eltűnése pletykákat indított el, többek között a maffia esetleges érintettségéről.
Új élet tudósként
Grigulevics Moszkvában új életet kezdett, és tudományos pályára lépett. Latin-Amerika és a katolikus egyház történetének szakértőjeként több mint 50 könyvet írt, köztük Che Guevara életrajzát is. 1988-ban halt meg, és csak a Szovjetunió összeomlása után derült fény kémmúltjára.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
