A szupermasszív fekete lyuk, ami a Földtől több mint 12 millió fényévre fekvő NGC 4945 spirálgalaxis magjában található, rendkívül erőteljes anyagáramlást bocsát ki magából. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) - ami Chile északi részén, az Atacama-sivatagban a Cerro Paranal hegyen található,- Nagyon Nagy Teleszkópja (Very Large Telescope, VLT) segítségével a csillagászok közelről megörökítették az NGC 4945 galaxis aktív magját és annak a szupermasszív fekete lyukából kiáramló gyors anyagfelhőket.

Szupermasszív fekete lyuk: az univerzum legnehezebb kozmikus szörnyetege
A felvétel elemzése azt sugallja, hogy annak a csillagközi anyagnak a maradványai szóródnak szét a kozmikus térben, amelyet a falánk szupermasszív fekete lyuk szippant magába."Majdnem minden galaxis középpontjában van egy szupermasszív fekete lyuk" – áll az ESO kutatóinak az új VLT-felvételt kommentáló közleményben, amit a Lives Science tudományos hírportál idéz. -Néhány, például a saját Tejútrendszerünk középpontjában lévő szupermasszív fekete lyuk nem különösebben éhes. Ezzel szemben az NGC 4945 galaxis falánk kozmikus szörnyetege hatalmas mennyiségben nyeli el környezetének csillagközi anyagát - áll a kutatók közleményében.

A nagyon nagy tömegű, vagy szupermasszív fekete lyukak az univerzum legnehezebb ismert képviselői közé tartoznak.
Szupermasszív fekete lyukaknak nevezzük azokat a fekete lyukakat , amelyek tömege 100 ezer és tízmilliárd naptömeg közötti.
A szupernehéz fekete lyukak tömegének azonban létezik elméleti felső határa, ami nagyjából 50 milliárd naptömegnek felel meg. Egy ilyen szupernehéz objektumnál az akkréciós korongból a fekete lyukba hulló anyag ugyanis annyira felhevül, hogy saját sugárzásának nyomása szétfújja az anyag utánpótlását, így a fekete lyuk tömegbefogási folyamata leáll.

A galaxisok középpontjában rejtőző szupernehéz fekete lyukak folyamatosan, de változó intenzitással nyelik el a körülöttük kialakult akkréciós korongba tömörülő anyagot.
Az akkréciós vagy anyagbefogási korong egy központi kozmikus objektum körül keringő diffúz anyag, ami általában porból, gázból vagy plazmából áll. A keringő anyag a belső súrlódása miatt egy síkban rendeződik el. Többféle akkréciós korong ismert, a keletkező csillagok körül kialakuló protosztelláris akkréciós korongok a leggyakoribbak, de ezek közé soroljuk a fekete lyukak anyagbefogási korongjait is.
Azt már korábban is tudtuk, hogy a galaxisok magjában lévő szupernehéz fekete lyukak váltakozó intenzitással nyelik el az akkréciós korongjuk anyagát, melynek egy részét úgynevezett relativisztikus jetek formájában kilövik a csillagközi térbe. A realtivisztikus jet a szupernehéz fekete lyuk akkréciós korongjában alakul ki mágneses mezőkből és szubatomi részecskékből. A korongban forgó mágneses mezők a kiáramlást a fekete lyuk forgástengelye mentén gyűjtik össze, amelyek esetenként hosszú nyúlványként, úgynevezett jetként jelennek meg az akkréciós korong mindkét felén. A jelenleg ismert legnagyobb szupermasszív fekete lyuk a Coma halmazban található, ami a számítások szerint 21 milliárd naptömegű .