Az Alföld titokzatos építményei régebbiek, mint az egyiptomi piramisok

A magyar puszta, a Nagy-Alföld földrajzi értelemben a hatalmas kiterjedésű eurázsiai sztyeppevilág legnyugatibb vége. A végtelen róna monotonitását helyenként kisebb-nagyobb, de szabályos formájú dombok, az Alföld „piramisai” törik meg, amelyekről csak kevesen tudják, hogy akadnak köztük olyanok, amelyek régebbiek, mint az óegyiptomi fáraók világhírű, magasba törő építményei. Az alföldi népnyelvben kunhalomként emlegetett és a múlt homályába vesző titokzatos építményekhez számos legenda fűződik, ám e különleges halmok részben még mindig ismeretlen története a mondák világánál is izgalmasabb kérdéseket vet fel.

Az alföldi régió legtitokzatosabb építményei a kunhalmok Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

Régebbiek, mint az ókori kelet monumentális építményei, ráadásul itt vannak magyar földön, de ennek ellenére a közvélemény mégis alig tud valamit az Alföld rejtélyes ősi építményeiről, a kunhalmokról.

Az Alföld „piramisai” régebbiek, mint az egyiptomi fáraók síremlékei    Fotó: Várkonyi Tibor/Wikimedia Commons

Régebbiek az egyiptomi piramisoknál is

Már ősidők óta ismertek a magyar Alföldnek azok a titokzatos dombszerű építményei, amit hosszú évszázadok óta kun vezérek halomsírjaiként tart számon a népi emlékezet. A kunhalom elnevezés egyébként csak a nyelvújítás korában, a XIX. század elején vált általánossá.

Egy kunhalom, a tetejére épített szélmalommal   Fotó: Wikimedia Commons/Lilly 15

A híres történész és nyelvújító Horváth István volt az, aki az 1825-ben kiadott művében elsőként nevezte kunhalmoknak ezeket az ismeretlen eredetű dombokat az alföldi mondavilág hagyományát követve, 

holott a helyiek halomként vagy laponyagként emlegették maguk között e misztikus építményeket.

Jerney János XIX. századi magyar ős- és nyelvtörténész szerint a kunhalom elnevezés sohasem volt használatos az alföldi nép körében, ami az irodalomból került át a mindennapok szóhasználatába.

A kun származású magyar uralkodó, IV. (Kun) László király és I. Rudolf császár találkozója. A türk eredetű kunok a XIII. század elején vándoroltak be Magyarországra Fotó: Wikimedia Commons/Than Mór

 Csak a XX. század elején elkezdett tudományos igényű régészeti feltárások bizonyították be a népi hiedelemmel szemben, hogy e mesterséges halmok sokkal korábban keletkeztek a kunok XIII. század eleji bevándorlásánál.

A kunok egy olyan török nyelvű népekből, kipcsakokból, ázsiai kunokból és sárga ujgurokból álló és a XI. században létrejött nomád törzsszövetség volt, ami kalandozásaival bő egy évszázadon át nyugtalanította a keleti szláv, magyar, lengyel és bizánci területeket. Miután a törzsszövetséget a Mongol Birodalom szétverte, a kunok a Magyar Királyság területén telepedtek le a XIII. század első felében.

Alig ismert, hogy az agrárminisztérium erre felállított kataszterében eddig több mint 1500 katalogizált kunhalmot vettek nyilvántartásba,

ám a tényleges számuk ennél jóval magasabb lehet; szakértői becslések szerint hajdanvolt számuk a 40 ezret is megközelíthette. De még az eddig katalógusba vett bő 1500 kunhalom alapján is messze Magyarországon található a legtöbb ilyen jellegű építmény egész Európában.

De mik is ezek a rejtélyes építmények?

A kunhalmok általában 5-10 méter magas és 20-30 méter átmérőjű lapos kúp- vagy félgömbszerű mesterséges földhalmok, amik legtöbbször a víz közelében, de jó néhányszor víztől távolabb is megtalálhatók legnagyobb számban a Nagy-Alföldön, kisebb részt pedig a Nagy- és a Kiskunság területén. Győrffy István akadémikus, egyetemi tanár, a neves néprajzkutató szerint a távoli múltban többfajta funkcióval rendelkeztek; nagy százalékban sírdombok (kurgán), kisebbrészt pedig őrdombok, illetve határhalmok lehettek. 

A kunhalmok között akadnak olyanok, amiket még az újkőkorban emeltek     Fotó: Kispál Zoltán/Wikimedia Commons

A modern archeológiai kutatások feltárták, hogy a legkorábbi kunhalmokat még a neolitikumban, vagyis az újkőkorban emelték. A rézkorban – ismeretlen okból – megszűnt a kunhalmok építése, hogy a bronzkorban ismét feléledjen ez a szokás. A bronzkorból különösen nagy számú kunhalom ismert, és ekkor jelentek meg az első, kifejezetten temetkezés céljára emelt földépítmények is. A népvándorlás korában a Kárpát-medence területére érkezett lovasnomád népek, így többek között a szarmaták és a szkíták is a már meglévő ősi kunhalmokat használták tovább a saját kultikus és temetkezési céljaikra. Ipolyi Arnold a tudós főpap, a Kisfaludy Társaság tagja és a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója még törökszentmiklósi plébános korában kezdett el foglalkozni e rejtélyes építmények históriájának kutatásával.

A tudós főpap, Ipolyi Arnold portréja      Fotó: Wikimedia Commons/Benczúr Gyula

Ipolyi szerint ezeket helyesen nem is kun-, hanem hunhalmoknak kellene nevezni, mivel feltevése szerint ezeket Attila hunjai emelhették, hiszen itt, az Alföld területén volt az V. század derekán a hunok törzsszállása. Noha ezeket az elképzeléseket a modern tudomány eredményei nagyobbrészt már meghaladták, de ezek a korai tudományos viták is jól jelzik, hogy milyen nagy érdeklődést váltottak ki a múltban is az Alföld titokzatos „piramisai”.

Még ma is fedeznek fel ismeretlen kunhalmokat

A modern tudomány álláspontja szerint a kunhalmokat kisebbrészt az őskorban, jelentős részüket pedig az ókorban és ismét csak kisebbrészt a honfoglalás korában emelték kultikus, áldozó- és temetkezési építményekként. Súlyos járványok és nagyobb háborúk idején, amikor nagyszámban haltak meg az emberek, a kunhalmok a tömeges temetkezések színhelyévé váltak, a középkorban néhányat pedig lakó- vagy templomdombként használtak. Ez utóbbi hagyományt követve ma is vannak olyan kunhalmok, amelyeken kálvária, feszület vagy harangláb áll.

                          Néhány kunhalmon még ma is feszület vagy kálvária áll                                             Fotó: Pinterest

A középkorban a sík területből kiálló halmok kitűnő viszonyítási pontként szolgáltak a birtokhatárok kijelölésében, ennek köszönhető, hogy jó néhány ilyen mesterséges földhányásról a királyi oklevelek is megemlékeznek. Az idők folyamán sok kunhalom megsemmisülhetett részben a mezőgazdasági művelés elterjedése, részben pedig az erózió miatt, ám akkora volt a számuk, hogy időnként napjainkban is rábukkannak egy-egy mindeddig ismeretlen kunhalomra. Legutóbb 2022 tavaszán a szolnoki Damjanich János Múzeum archeológusai a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködve tártak fel egy Kengyel község határában felfedezett kunhalmot.

A Damjanich János Múzeum régészei a kengyeli kunhalom feltárása közben    Fotó: Nagy Gábor/Hortobágyi Nemzeti Park

Mivel a kengyeli kunhalmot korábban mezőgazdasági munkák során részben már elbontották, ez a szakemberek számára lehetővé tette, hogy egy függőleges szelvény mentén egészen a halom alapjáig megkutassák a földépítményt. A régészeti leletek tanúsága szerint a kengyeli halom legalább négyezer éves, vagyis idősebb az egyiptomi piramisok többségénél.

Kiemelkedő a történelmi, kulturális és természetvédelmi értékük

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának felmérése szerint legkevesebb 600 veszélyeztetett állapotú kunhalom lehet lehet az Alföld területén, amelyek megóvása sürgető feladat. E különleges kulturális-történelmi emlékek védelmét már a XIX. század vége óta szorgalmazták a szakemberek miután bebizonyosodott a kunhalmok mesterséges eredete, ám törvényi védelmük még sokáig váratott magára.

Virágzó cickafark, a kunhalmok egyik védett növényfaja    Fotó: Wikimedia Commons/Pethan

Néhány település már korábban is helyi védettség alá helyezte a határában fekvő kunhalmokat, de az átfogó védelemre egészen 1996-ig kellett várni. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény nevesítve is általános védelem alá helyezte a kunhalmokat, Magyarország e páratlan kulturális és történelmi értékeit, amelyeknek természetvédelmi szempontból szintén kiemelkedő a jelentősége. Azokon a kunhalmokon, amelyeket nem pusztított el a mezőgazdasági művelés, fennmaradt a több ezer éves eredeti vegetáció olyan rendkívül ritka növényfajokkal, mint például a taréjos búzafű, az ürmös, a magyar szegfű, a magyar zsálya vagy a cickafark. 

A ritka molnárgörény is előszeretettel tartózkodik a kunhalmok mikro-ökoszisztémájában   Fotó: Wikimedia Commons/ Andrey Giljov 

De a halmok állatvilága is sajátos, sok, ma már rendkívül ritka és szigorúan védett rovar-, illetve kétéltű- és emlősfajnak, utóbbiak közül például a molnárgörénynek is ezek a kis ökológiai oázisok jelentik az utolsó és legmegfelelőbb élőhelyet.

Az alföldi régióban található kunhalmok:

• olyan ősi, mesterséges építmények amelyek között akadnak az egyiptomi piramisoknál is régebbiek,
• egész Európában Magyarországon található a legtöbb ilyen típusú földhalom,
• amelyek komoly kulturális és történelmi, illetve természetvédelmi értéknek számítanak.