Régebbiek, mint az ókori kelet monumentális építményei, ráadásul itt vannak magyar földön, de ennek ellenére a közvélemény mégis alig tud valamit az Alföld rejtélyes ősi építményeiről, a kunhalmokról.

Régebbiek az egyiptomi piramisoknál is
Már ősidők óta ismertek a magyar Alföldnek azok a titokzatos dombszerű építményei, amit hosszú évszázadok óta kun vezérek halomsírjaiként tart számon a népi emlékezet. A kunhalom elnevezés egyébként csak a nyelvújítás korában, a XIX. század elején vált általánossá.

A híres történész és nyelvújító Horváth István volt az, aki az 1825-ben kiadott művében elsőként nevezte kunhalmoknak ezeket az ismeretlen eredetű dombokat az alföldi mondavilág hagyományát követve,
holott a helyiek halomként vagy laponyagként emlegették maguk között e misztikus építményeket.
Jerney János XIX. századi magyar ős- és nyelvtörténész szerint a kunhalom elnevezés sohasem volt használatos az alföldi nép körében, ami az irodalomból került át a mindennapok szóhasználatába.

Csak a XX. század elején elkezdett tudományos igényű régészeti feltárások bizonyították be a népi hiedelemmel szemben, hogy e mesterséges halmok sokkal korábban keletkeztek a kunok XIII. század eleji bevándorlásánál.
A kunok egy olyan török nyelvű népekből, kipcsakokból, ázsiai kunokból és sárga ujgurokból álló és a XI. században létrejött nomád törzsszövetség volt, ami kalandozásaival bő egy évszázadon át nyugtalanította a keleti szláv, magyar, lengyel és bizánci területeket. Miután a törzsszövetséget a Mongol Birodalom szétverte, a kunok a Magyar Királyság területén telepedtek le a XIII. század első felében.
Alig ismert, hogy az agrárminisztérium erre felállított kataszterében eddig több mint 1500 katalogizált kunhalmot vettek nyilvántartásba,
ám a tényleges számuk ennél jóval magasabb lehet; szakértői becslések szerint hajdanvolt számuk a 40 ezret is megközelíthette. De még az eddig katalógusba vett bő 1500 kunhalom alapján is messze Magyarországon található a legtöbb ilyen jellegű építmény egész Európában.