Régebbiek, mint az ókori kelet monumentális építményei, ráadásul itt vannak magyar földön, de ennek ellenére a közvélemény mégis alig tud valamit az Alföld rejtélyes ősi építményeiről, a kunhalmokról.
Régebbiek az egyiptomi piramisoknál is
Már ősidők óta ismertek a magyar Alföldnek azok a titokzatos dombszerű építményei, amit hosszú évszázadok óta kun vezérek halomsírjaiként tart számon a népi emlékezet. A kunhalom elnevezés egyébként csak a nyelvújítás korában, a XIX. század elején vált általánossá.
A híres történész és nyelvújító Horváth István volt az, aki az 1825-ben kiadott művében elsőként nevezte kunhalmoknak ezeket az ismeretlen eredetű dombokat az alföldi mondavilág hagyományát követve,
holott a helyiek halomként vagy laponyagként emlegették maguk között e misztikus építményeket.
Jerney János XIX. századi magyar ős- és nyelvtörténész szerint a kunhalom elnevezés sohasem volt használatos az alföldi nép körében, ami az irodalomból került át a mindennapok szóhasználatába.
Csak a XX. század elején elkezdett tudományos igényű régészeti feltárások bizonyították be a népi hiedelemmel szemben, hogy e mesterséges halmok sokkal korábban keletkeztek a kunok XIII. század eleji bevándorlásánál.
A kunok egy olyan török nyelvű népekből, kipcsakokból, ázsiai kunokból és sárga ujgurokból álló és a XI. században létrejött nomád törzsszövetség volt, ami kalandozásaival bő egy évszázadon át nyugtalanította a keleti szláv, magyar, lengyel és bizánci területeket. Miután a törzsszövetséget a Mongol Birodalom szétverte, a kunok a Magyar Királyság területén telepedtek le a XIII. század első felében.
Alig ismert, hogy az agrárminisztérium erre felállított kataszterében eddig több mint 1500 katalogizált kunhalmot vettek nyilvántartásba,
ám a tényleges számuk ennél jóval magasabb lehet; szakértői becslések szerint hajdanvolt számuk a 40 ezret is megközelíthette. De még az eddig katalógusba vett bő 1500 kunhalom alapján is messze Magyarországon található a legtöbb ilyen jellegű építmény egész Európában.
De mik is ezek a rejtélyes építmények?
A kunhalmok általában 5-10 méter magas és 20-30 méter átmérőjű lapos kúp- vagy félgömbszerű mesterséges földhalmok, amik legtöbbször a víz közelében, de jó néhányszor víztől távolabb is megtalálhatók legnagyobb számban a Nagy-Alföldön, kisebb részt pedig a Nagy- és a Kiskunság területén. Győrffy István akadémikus, egyetemi tanár, a neves néprajzkutató szerint a távoli múltban többfajta funkcióval rendelkeztek; nagy százalékban sírdombok (kurgán), kisebbrészt pedig őrdombok, illetve határhalmok lehettek.
A modern archeológiai kutatások feltárták, hogy a legkorábbi kunhalmokat még a neolitikumban, vagyis az újkőkorban emelték. A rézkorban – ismeretlen okból – megszűnt a kunhalmok építése, hogy a bronzkorban ismét feléledjen ez a szokás. A bronzkorból különösen nagy számú kunhalom ismert, és ekkor jelentek meg az első, kifejezetten temetkezés céljára emelt földépítmények is. A népvándorlás korában a Kárpát-medence területére érkezett lovasnomád népek, így többek között a szarmaták és a szkíták is a már meglévő ősi kunhalmokat használták tovább a saját kultikus és temetkezési céljaikra. Ipolyi Arnold a tudós főpap, a Kisfaludy Társaság tagja és a Magyar Tudományos Akadémia igazgatója még törökszentmiklósi plébános korában kezdett el foglalkozni e rejtélyes építmények históriájának kutatásával.
Ipolyi szerint ezeket helyesen nem is kun-, hanem hunhalmoknak kellene nevezni, mivel feltevése szerint ezeket Attila hunjai emelhették, hiszen itt, az Alföld területén volt az V. század derekán a hunok törzsszállása. Noha ezeket az elképzeléseket a modern tudomány eredményei nagyobbrészt már meghaladták, de ezek a korai tudományos viták is jól jelzik, hogy milyen nagy érdeklődést váltottak ki a múltban is az Alföld titokzatos „piramisai”.
Még ma is fedeznek fel ismeretlen kunhalmokat
A modern tudomány álláspontja szerint a kunhalmokat kisebbrészt az őskorban, jelentős részüket pedig az ókorban és ismét csak kisebbrészt a honfoglalás korában emelték kultikus, áldozó- és temetkezési építményekként. Súlyos járványok és nagyobb háborúk idején, amikor nagyszámban haltak meg az emberek, a kunhalmok a tömeges temetkezések színhelyévé váltak, a középkorban néhányat pedig lakó- vagy templomdombként használtak. Ez utóbbi hagyományt követve ma is vannak olyan kunhalmok, amelyeken kálvária, feszület vagy harangláb áll.
A középkorban a sík területből kiálló halmok kitűnő viszonyítási pontként szolgáltak a birtokhatárok kijelölésében, ennek köszönhető, hogy jó néhány ilyen mesterséges földhányásról a királyi oklevelek is megemlékeznek. Az idők folyamán sok kunhalom megsemmisülhetett részben a mezőgazdasági művelés elterjedése, részben pedig az erózió miatt, ám akkora volt a számuk, hogy időnként napjainkban is rábukkannak egy-egy mindeddig ismeretlen kunhalomra. Legutóbb 2022 tavaszán a szolnoki Damjanich János Múzeum archeológusai a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködve tártak fel egy Kengyel község határában felfedezett kunhalmot.
Mivel a kengyeli kunhalmot korábban mezőgazdasági munkák során részben már elbontották, ez a szakemberek számára lehetővé tette, hogy egy függőleges szelvény mentén egészen a halom alapjáig megkutassák a földépítményt. A régészeti leletek tanúsága szerint a kengyeli halom legalább négyezer éves, vagyis idősebb az egyiptomi piramisok többségénél.
Kiemelkedő a történelmi, kulturális és természetvédelmi értékük
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának felmérése szerint legkevesebb 600 veszélyeztetett állapotú kunhalom lehet lehet az Alföld területén, amelyek megóvása sürgető feladat. E különleges kulturális-történelmi emlékek védelmét már a XIX. század vége óta szorgalmazták a szakemberek miután bebizonyosodott a kunhalmok mesterséges eredete, ám törvényi védelmük még sokáig váratott magára.
Néhány település már korábban is helyi védettség alá helyezte a határában fekvő kunhalmokat, de az átfogó védelemre egészen 1996-ig kellett várni. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény nevesítve is általános védelem alá helyezte a kunhalmokat, Magyarország e páratlan kulturális és történelmi értékeit, amelyeknek természetvédelmi szempontból szintén kiemelkedő a jelentősége. Azokon a kunhalmokon, amelyeket nem pusztított el a mezőgazdasági művelés, fennmaradt a több ezer éves eredeti vegetáció olyan rendkívül ritka növényfajokkal, mint például a taréjos búzafű, az ürmös, a magyar szegfű, a magyar zsálya vagy a cickafark.
De a halmok állatvilága is sajátos, sok, ma már rendkívül ritka és szigorúan védett rovar-, illetve kétéltű- és emlősfajnak, utóbbiak közül például a molnárgörénynek is ezek a kis ökológiai oázisok jelentik az utolsó és legmegfelelőbb élőhelyet.
Az alföldi régióban található kunhalmok:
- olyan ősi, mesterséges építmények amelyek között akadnak az egyiptomi piramisoknál is régebbiek,
- egész Európában Magyarországon található a legtöbb ilyen típusú földhalom,
- amelyek komoly kulturális és történelmi, illetve természetvédelmi értéknek számítanak.
