Aradon teremtődött meg a magyar Golgota

Az aradi vértanúk történetének legtragikusabb pontja a fogság és a kivégzés. A cellák csendjét lelkészek feljegyzései, búcsúlevelek és rövid, tiszta mondatok idézik meg: hűség, méltóság, feloldozás. Hajnalban aztán eldördült a sortűz és alacsony bitófák alatt a vértanúk lassú haláltusája következett. Aznap Aradon megteremtődött a „magyar Golgota”.

Thorma János drámai festménye, az Aradi Vértanúk Fotó: Wikimedia Commons

Emlékezet és utóélet

A kivégzések nem álltak meg ezen a napon: 

Ormai Norbertet már augusztus 22-én felakasztották Aradon, Kazinczy Lajost október 25-én lőtték agyon, Hauk Lajost 1850. február 19-én végezték ki. 

Lenkey János idegösszeomlás miatt ítélet nélkül halt meg az aradi börtönben (1850. február 8.). A holttestek kiadását többnyire megtagadták, de Csernovics Péter titokban megszerezte Damjanich és Láhner földi maradványait és eltemettette.

Az aradi vértanúk példája – a cellák csendjétől a vesztőhelyig – a szándékolt elrettentés ellenére a hűség és a tartás szimbóluma lett.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.