Kassa rejtélye: máig tisztázatlan, hogy ki állhatott a felvidéki várost ért bombatámadás hátterében

Nyolcvanöt éve, 1941. június 26-án kora délután három azonosítatlan típusú és felségjelű kétmotoros gépből álló kötelék repült be a Magyarországhoz az 1938-as első bécsi döntés után visszacsatolt felvidéki város légterébe. A gépek teljesen váratlanul huszonkilenc rombolóbombát oldottak ki a mit sem sejtő Kassa felett. A bombatámadásban harmincketten vesztették életüket, a sebesültek száma több százra rúgott és rendkívül jelentős épületkárok keletkeztek. A Kassát ért bombázás híre a Honvéd Vezérkar elsődleges jelentésével, miszerint a támadást szovjet gépek hajtották végre, a kora délutáni órákban futott be Budapestre. Horthy kormányzó a hír hallatán azonnali hatállyal összehívta a koronatanácsot, a kormányzóval és a Honvéd Vezérkar főnökével kibővített minisztertanácsot, aminek csak egyetlen napirendi pontja volt: a kassai bombatámadás és a lehetséges következmények megtárgyalása. A döntés tétje óriási volt; a háborúba lépés, vagy pedig az egyre nehezebben fenntartható katonai semlegesség megőrzésének kérdése.

Máig nem sikerült kideríteni, milyen gépek bombázták Kassát Fotó: Italian Royal Air Force Forrás: Wikimedia Commons

A túlbuzgó vezérkari főnök a Szovjetunió elleni támadásra célzó német információk hatására 1941. május 6-án memorandumot szerkesztett Bárdossy László miniszterelnöknek címezve. 

Werth vezérezredes a memorandumában amellett ágált, hogy a küszöbön álló német támadásra figyelemmel Magyarország minél előbb ajánlja fel önként a katonai szerepvállalását is „ a bolsevizmus elleni keresztes hadjárathoz.”

Werth Henrik vezérezredes egy német tábornokkal  Fotó: WW2

Az ekkor még igen óvatos Bárdossy miniszterelnök azonban elvetette Werth Henrik javaslatát. 

Az izgága főkatona azonban ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, ezért június 14-én egy újabb és az előzőnél sokkal élesebb hangú memorandumot terjesztett a kormányfő elé. 

Werth vezérezredes a május 6-i iratában foglaltakat megismételve az újabb memorandumában már egyenesen a magyar kormányt terhelő politikai felelősségéről értekezett, amennyiben az ország kimaradna a Szovjetunió elleni hadjáratból. 

Werth azon ügyködött, hoyg az ország lépjen be a németek mellett a háborúba  Fotó: WW2 in Color

Werth a magyar részvétel melletti legfőbb érvként arra hivatkozott, hogy ha a budapesti kormány semleges marad, e magatartásával kockára teszi az 1938-as és az 1940-es bécsi döntésekkel elért revíziós sikereket. 

Werth vezérezredes ezzel az éles hangvételű memorandummal azonban túl lőtt a célon, 

hiszen a hivatali hatáskörén túllépve nyíltan politikai nyomást próbált gyakorolni a kormányra, amit katonaként nem tehetett volna meg.

                     Bárdossy erélyesen rendre utasította a túlbuzgó főkatonát                     Fotó: /Bundesarchiv, Bild 146-1984-018-35A/O.Ang.

 Bárdossy – aki ekkor sem volt hajlandó akceptálni a vezérkari főnök veszélyesen kardcsörtető érveit –, erélyes hangú válaszlevélben utasította vissza Werth javaslatát. „Nagyméltóságod pedig jobban tenné, ha az ügykörével kapcsolatos feladatokkal foglalkozna” – állt többek között a vezérkari főnököt rendre utasító miniszterelnöki válaszban.

Pusztító bombazápor hullott a békés felvidéki városra

A június 22-én elindított hatalmas német offenzíva ha nem is lepte meg teljesen ám de mégis váratlanul érte a magyar kormányzatot. Bárdossy miniszterelnök a német támadásról befutó első hírek hallatán eleinte még azt sem tartotta szükségesnek, hogy Magyarország megszakítsa a Szovjetunióval 1940-ben helyreállított diplomáciai kapcsolatát, de a német álláspont megtudakolása érdekében haladéktalanul felvette a kontaktust Berlinnel.

Bárdossy ( a kép jobb szélén) von Jagow német követtel  Fotó: Bundearchiv/O.Ang.

 Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a magyar kormányfő érdeklődésére azt közölte, hogy Németország a „szövetségi hűség” jegyében elvárja ugyan, hogy Budapest szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatait Moszkvával, 

de ezenkívül semmilyen más igényt nem támaszt Magyarországgal szemben. 

Bárdossy - noha személy szerint nem tartotta szükségesnek – a német kérésnek eleget téve június 23-án arról tájékoztatta Kristóffy moszkvai magyar követ útján Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztost, hogy Magyarország megszakítja a Szovjetunióval fennálló diplomáciai kapcsolatát. 

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos (klügyminiszter)  Fotó:  AFP/MP/Portfolio/Leemage

A miniszterelnök és kormánya azonban egészen június 26-ig határozottan ellenállt a katonai beavatkozásért lobbizó vezérkari főnök törekvéseinek. 

1941. június 26-án a Heringes község határában felállított magyar légvédelmi légtérfigyelő szakasz beosztott szolgálatosai egy nagy magasságban repülő, három gépből álló formációra figyeltek fel. A gépeket kétmotoros bombázóként azonosították, de sem a pontos típusukat, sem pedig a felségjelzésüket nem tudták megállapítani. 

Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter  Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Azt viszont megfigyelték, hogy a hármas raj gépeinek törzsére sárga csíkok vannak felfestve, és a bombázók Kassa irányába repülnek. A jelentésüket azonban nem tudták leadni, mert az előző napok heves esőzései miatt beáztak a telefonkábelek. 

A három gépből álló formáció délután 13 óra 5 perckor érte el Kassa légterét. 

A gépek berepülése nem okozott különösebb ijedelmet, mert a kassai polgárok már megszokták, hogy az előző napokban a határ közelében zajló hadi események miatt megnövekedett a légi forgalom.

Három ismeretlen gép repült be Kassa fölé (a kép illusztráció)  Fotó: Wikimedia Commons

 13 óra 8 perckor kinyíltak a gépek bombakamrái, és az ismeretlen gépek összesen 28 bombát dobtak a mit sem sejtő városra.

 A felrobbanó bombák igen nagy pusztítást okoztak a sűrűn lakott városban. Találat érte többek között a tüzérlaktanyát, a postapalota épülettömbjét és a környékbeli lakóházakat is. Az erős robbanások 32 halálos áldozatot követeltek, akik közül heten postai tisztviselők, nyolcan pedig katonák voltak. 

A sebesültek száma meghaladta a 220 főt, akik közül 60-an szenvedtek el súlyos sérüléseket. Egy légibomba a Kassával szomszédos Enyicke községre hullott, de ez nem okozott kárt, mivel nem robbant fel.

A megrongálódott postapalota  Fotó: Fortepan//Schermann Ákos

 A bombavetés után az ismeretlen gépek éles bal fordulót vettek, majd délkeleti irányba fordulva és egyre magasabbra emelkedve távoztak. A megkésve leadott riasztást vétele után a közeli Ebesen állomásozó vadászrepülőgép-század két készültséget adó Fiat CR-42-es „Falco” vadászgépe emelkedett a magasba, hogy elfogja a támadókat. 

A dupla szárnyú és nyitott pilótafülkés CR-42-es ugyan kiválóan manőverző vadászgép volt, de a 441 km/órás maximális sebessége nem tette lehetővé a már jelentősen eltávolodott bombázók utolérését. 

Magyar Fiat CR-42 "Falco" biplán vadászgép Fotó: Fortepan/Kerekes Jenő

Amikor a magyar vadászok megközelítették az ismeretlen bombázógépeket ahhoz még túl távol voltak, hogy hatásos tűz alá vehessék őket,  az idegen gépek pedig nem sokkal ezután a felhőkbe emelkedve szem elől vesztek. 

A két vadászpilóta sem tudta megállapítani a gépek típusát és felségjelét; a földi megfigyelőkhöz hasonlóan a gépek törzsére festett sárga csíkokról számoltak be, valamint megerősítették, hogy a támadók kétmotoros bombázók voltak.

Háborús dráma zajlik még a békében, a budai vár kulisszái mögött

A kassai légvédelmi parancsnokság a károk gyors felmérése után 13 óra 45 perckor jelentette az incidenst a Honvéd Vezérkarnak. A kárfelmérés során két fel nem robbant 100 kg-os bombát találtak, amelyeken a leningrádi hadiszergyár jelzéseit fedezték fel, ezért a bombákat szovjet gyártmányúként azonosították.  A Vezérkari Főnökség által összeállított gyorsjelentés szerint a támadó gépek a „legnagyobb valószínűséggel” szovjet bombázók voltak. 

A bombázás utáni romok Kassán  Fotó: Fortepan

A vezérkari hírnaplóban szereplő dátum nélküli kiegészítő feljegyzésben pedig ez áll:” … utólag beérkezett jelentés szerint a támadó gépek sárgára festett szovjet gépek voltak.” 

Június 26-a teljes történetéhez azonban egy másik incidens is hozzátartozik. 

Még nem sokkal a kassai bombázás előtt, délután 12 óra 10 perckor támadás érte Rahónál a budapesti gyorsvonatot. Két, a függőleges vezérsíkján jól látható vörös csillagot viselő vadászgép alacsonyan repülve a fedélzeti fegyvereivel végig lőtte a szerelvényt. 

Polikarpov I-16 szovjet vadászgép. Valószínű, ilyen gépek támadták meg a rahói gyorsvonatot  Fotó: Mike1979 Russia / Wikimedia Commons

Az alacsonyan, kis magasságban végrehajtott légi támadásnak egy (más források szerint kettő) halálos áldozata volt. Ebben az esetben egyértelműen látszott, hogy a támadást egy szovjet vadászgép-pár hajtotta végre. 

A budai várpalotában, a kormányzósági épületszárnyban a délutáni órákban tartották meg a rendkívüli koronatanácsot, Horthy Miklós kormányzó elnökletével. Először Werth Henrik vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ismertette a kora délutáni bombatámadásról készített jelentést. Ezt Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter felszólalása követte, aki az aktuális hadi helyzetről számolt be. 

Bartha Károly vezérezredes (középen)  Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Bartha vezérezredes „szakvéleménye” szerint a német hadsereg az előretörés üteme alapján hat héten belül biztonyosan legyőzi a Szovjetuniót. A honvédelmi miniszter beszámolója után Horthy kormányzó szólalt fel. 

A kormányzót nagyon felháborította a kassai és rahói incidens, amit indokolatlan és nyílt agressziónak minősített a Szovjetunióval hadban nem álló Magyarországgal szemben. A kormányzó mindehhez azt is hozzátette, hogy a „provokációval” Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot. 

Horthy Miklós, Magyrország kormányzója  Fotó: Wikimedia Commons

Bárdossy László miniszterelnök mindezt szó nélkül hagyta, holott a kormányfő zsebében ott lapult Kristóffy moszkvai magyar követ előző napon kézhez vett sürgönye. 

A szigorúan bizalmas táviratban Kristóffy arról tájékoztatta a külügyminiszteri posztot is betöltő miniszterelnököt, hogy az őt búcsúlátogatáson fogadó Molotov külügyi népbiztos azt közölte, 

a Szovjetuniónak nincsenek ellenséges szándékai Magyarországgal szemben. 

Molotov ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy a Szovjetuniónak az országgal újra egyesített területek visszacsatolásának jogszerűségével kapcsolatban sincs észrevétele, sőt, ha Magyarország semleges marad, a Szovjetunió a jövőben sem fog akadályt gördíteni a Románia terhére megvalósítandó további revíziós igényei elé.

Horthy magyar tisztekkel  Fotó: AFP

Mind a mai napig érthetetlen, hogy Bárdossy miért hallgatta el ezt a nagy jelentőségű táviratot mind Horthy, mind pedig a kormány előtt.

 Horthy Miklós az 1953-ban Buenos Airesben kiadott emlékirataiban azt írta, hogy amennyiben tudomása lett volna Molotov eltitkolt táviratáról, akkor bizonyosan más döntés született volna a Szovjetunió elleni hadba lépésről is. 

A kormány tagjai közül egyedül csak Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter emelt szót a hadiállapot deklarálása ellen. „ Nem kell úgy sietni !” – hangoztatta a belügyminiszter. 

Keresztes-Fischer belügyminiszter Fotó: AFP

Keresztes-Fischer józan óvatossága több mint észszerű volt. A kormánynak a hadiállapot deklarálása előtt számos lehetősége lett volna a helyzet tisztázására, és annak végiggondolására is, hogy milyen következményekkel járhat Magyarország önkéntes háborúba lépése. 

Kristóffy követ ekkor még kint volt Moszkvában, és a diplomáciai kapcsolatok megszakítása ellenére a szovjet kormány gesztusértékűen lehetővé tette, hogy a magyar követség még nyolc napig rejtjeles kapcsolatban maradhasson a kormányával. A kormány magyarázatot, illetve elégtételt is kérhetett volna a szovjet kormánytól.

Tupolev SB-3 szovjet kétmotoros gyorsbombázó  Fotó: AFP/RIA Novosti/Anatoly Sergeev-Vasiliev

 De maga a józan ész is ellentmondott a szándékos szovjet háborús provokáció feltételezésének. 

A diadalmasan előrenyomuló német hadigépezet csapásainak súlya alatt megrendült Szovjetuniónak ebben a súlyos, számára válságos helyzetben aligha állhatott érdekében egy újabb és vele szemben katonailag semleges állam háborúba ugrasztása. 

E körülmények megfontolása azonban elmaradt, és a koronatanácson Horthy a kormányzói jogállásról szóló 1920. évi XVII. törvénycikk 2. szakasz (2) bekezdésére hivatkozva - az országgyűlés utólagos hozzájárulásának kikérése mellett –, elrendelte a hadiállapot kimondását és a honvédség erre kijelölendő egységeinek a határon túli bevetését. 

Horthyt mélyen felháborította az incidens  Fotó: AFP

Másnap, június 27-én délelőtt, Bárdossy László az alsóház plenáris ülésén napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy Magyarország és a Szovjetunió között a Kassát ért bombatámadás miatt beállt a hadiállapot. Ezzel a kocka el volt vetve; Magyarország visszavonhatatlanul belesodorta saját magát a háború pusztító örvényébe.

Semmi sem támasztja alá a német provokáció sokáig népszerű elméletét

Azt, hogy ki, vagy kik állhattak a kassai incidens hátterében és milyen repülőgépek bombázták a felvidéki várost, még ma sem tekinthető tisztázottnak. 

Emiatt több erősen összeesküvés-elmélet-szerű teória is született a kassai bombázásról, főleg 1945 után. 

A német provokáció elmélete különösen a marxista történelmi irodalomban vát népszerűvé, amit a kassai katonai repülőtér egykori parancsnoka, Krúdy Ádám százados 1945 után kiadott visszaemlékezésében írtakkal véltek bizonyítottnak.

Hitler nem kívánta Magyarország háborús részvételét  Fotó: Wikimedia Commons

 Csakhogy Krúdy százados emlékiratában olyan tárgyi tévedések és ellentmondások szerepelnek, amik erőteljesen megkérdőjelezik a memoárkötetben foglaltak hitelességét. Krúdy százados határozottan azt állította, hogy a bombatámadást felségjelzés nélküli német Junkers Ju-52 es gépek hajtották végre. 

Ezzel az állítással azonban több probléma is akad. 

Egyrészt, a Ju -52 eredetileg utasszállítónak kifejlesztett hárommotoros német szállítógép volt, márpedig a szemtanúk, beleértve e körbe az ismeretlen gépek után eredt magyar vadászpilótákat is, valamennyien határozottan azt állították, hogy a bombázók kétmotoros repülőgépek voltak.

Junkers Ju-52 német hárommotoros szállítógép  Fotó: Wikimedia Commons

 Másrészt, a német légierő, a Luftwaffe állományában a Ju -52 -ket kizárólag szállítógépként rendszeresítették, a típusnak nem volt bombázó verziója. Krúdy százados ellentmondásba keveredve a saját állításával  is, máshol már azt írta, hogy Kassát az olasz gyártmányú – és szintén hárommotoros - Savoia -Marchetti SM -79 típusú gépek bombázták. 

Savoia-Marchetti SM-79-es olasz hárommotoros gépek  Fotó: Italian Royal Air Force / Wikimedia Commons

A magyar légierő alkalmazta ezt a típust, ám a német Luftwaffe állományában sohasem szolgált. Krúdy százados azt állította továbbá, hogy még a támadás napján bizalmas jelentést írt az elöljárói megkerülésével közvetlenül Bárdossy Lászlónak címezve, amiben a német provokációra figyelmeztette a miniszterelnököt.

Bárdossy bejelenti a hadiállapotot 1941. június 27-én  Fotó: Magyar Elektronikus Könyvtár

Ez az állítólagos irat azonban sohasem került elő, és Bárdossy az ellene lefolytatott népbírósági perben az erre vonatkozó kérdésre válaszolva határozottan kijelentette, sohasem kapott ilyen jelentést. 

A már ismert történelmi dokumentumok és tények alapján az is bizonyos, hogy Hitler 1941 júniusában még egyáltalán nem számolt magyar katonai részvétellel, 

mi több, nem is akarta Magyarországot bevonni a Barbarossa hadműveletbe. Egyrészt a magyar honvédséget nem sokra tartotta, másrészt – és ez a fontosabb –, még a magyar részvétel gondolatának a felvetésétől is szándékosan tartózkodott. 

Hitler  és Goebbels  Fotó: AFP

Joseph Goebbels náci propagandaminiszter és Hitler bizalmasa a naplójában feljegyezte, hogy amikor 1941 késő tavaszán szóba került az esetleges magyar részvétel kérdése a Szovjetunió elleni hadjáratban. 

Hitler kifejtette, hogy azért nem óhajtja ezt, mert német felkérés esetén számítani kell a magyarok „újabb szemérmetlen követeléseire”, amit ő mindenáron el akar kerülni. 

A Barbarossa hadművelet első hetei német hadi sikereinek fényében valóban szükségtelennek látszott a gyengén felszerelt, és a hadrendi felfejlesztését még be sem fejezett honvédség részvétele a keleti front harcaiban. A „német provokáció” elmélete tehát számos sebből vérzik.

Román gépek? Inkább eltévedt szovjet bombázók

Az 1980-as években amikor a kádári Magyarország és Ceausescu Romániájának kapcsolatai az úgynevezett falurombolás és a magyar kisebbség egyre erőteljesebb üldözése miatt a mélypontjára zuhantak, újabb érdekes teória látott napvilágot a kassai bombázás hátteréről. 

Eszerint 1941. június 26-án a Román Királyi Légierő Savoia-Marchetti SM -79 -esei bombázták Kassát.

Magyar légévdelmi alegység a keleti fronton  Fotó: WW2 in Color

Ami tény, hogy a típusnak volt egy kis szériában gyártott bombázó típusa is,  amit elsősorban az olasz légierőben rendszeresítettek, de Románia  is összesen 24 gépet állított szolgálatba  ebből a típusból a saját légi erejében, aminek később  megvette a gyártási jogát.

 Amíg Werth Henrik amiatt aggódott, hogy a magyar részvétel elmaradása miatt veszélybe kerülhetnek a revíziós sikerek, addig a román vezérkart az töltötte el mély aggodalommal, hogy mialatt a román haderő keleti fronton bevetett jelentős része elvérezhet a harcokban, lábhoz tett fegyverrel ott marad hátukban az újabb revíziós lehetőségre ugrásra készen álló Magyar Királyi Honvédség. 

A teória szerint éppen ezért Antonescu marsall erősen németbarát és magyarellenes kormányzatának komoly érdeke fűződött Magyarország háborúba ugrasztásához, hogy a magyarok  rákényszerüljenek a haderejük megosztására. 

Ion Antonescu tábornagy, Románia katonai diktátora  Fotó: Wikimedia Commons

A teória mellett érvelők azt is az elméletük egyik fontos bizonyítékának tekintik, hogy a Kassát bombázó gépek a támadás után délkeleti irányban, Románia felé repültek, nem pedig keletnek, a szovjet területek felé. 

A rendelkezésre álló és történettudományi szempontból is értékelhető bizonyítékok alapján az a legvalószínűbb, hogy 1941. június 26 -án szovjet gépek támadták Kassát, de nem szándékosan. 1941 júniusának végén még az akkori határ közelében zajlottak a harcok. Szlovákia a náci Németország szövetségeseként június 23-án belépett a Szovjetunió elleni háborúba, ezért a szlovák területek a vörös légierő legális célpontjává váltak.

Német harckocsi a Barbarossa hadműveletben  Fotó: Wikimedia Commons

 Azt is tudni kell, hogy a szovjet légierő pilótái 1941 júniusában még olyan navigációs térképekkel rendelkeztek, amelyeken Kassa csehszlovák területként szerepelt. Az első bécsi döntés Csehszlovákiánál hagyta a Kassához igen közeli Eperjest, ami a szlovák függetlenség deklarálása után Jozef Tiso Szlovákiájához került.

A kassai bombázás idején Eperjesen működött egy nagy német katonai rádióállomás, ami fontos egysége volt a hátország és a fronton operáló német seregtestek közötti kommunikációnak.

Kassa a világháborús magyar történelem nagy rejtélye maradt  Fotó: AFP

 Éppen ezért az a legvalószínűbb, hogy a szovjet köteléknek Eperjes lehetett a célja, de a pontatlan térképek és esetleg a személyzet tapasztalatlansága miatt navigációs hibát vétve Eperjes helyett Kassát bombázták.

A szovjet kormány sohasem ismerte el a felvidéki város 1941 -es bombázását, 

és mindeddig még nem kerültek elő olyan újabb levéltári források, amelyek segítenének felfedni a ma is élő rejtélyt, a kassai bombázás valós történelmi hátterét.

A Kassa ellen 1941. június 26-án történt bombatámadást:

• három, mindmáig ismeretlen típusú és felségjelű kétomotoros bombázógép hajtott végre,
• a ledobott bombák közül kettő nem robbant fel, és ezeken a leningrádi hadiszertár bélyegét azonosították, 
• ami alapján bizonyítottnak tekintették a szovjet támadást,
• és ez vezetett ahhoz, hogy a Bárdossy-kormányzat - ekkor még külső nyomás hiányában - június 27 -én deklarálta Magyarország hadba lépést,
• aminek rendkívül súlyos következményei lettek az országra nézve.