Az épülő fúziós erőmű egyik legfontosabb elemét, a hatalmas elektromágnest darabonként viszik a dél-franciaországi helyszínre. Ha elkészül, a mágnes 18 méter magas, 4,2 méter széles és 910 tonna tömegű lesz. Tizenhárom tesla mágneses térerőssége körülbelül 280 ezerszer múlja felül a Föld saját mágneses terét. Az eszköz hat modulból áll – biztonsági okokból egy tartalékot is gyártanak –, amelyek mindegyike 43 kilométer tekercselt szupravezetőt tartalmaz. A tekercseket 3800 liter epoxigyantával lezárják és a kaliforniai General Atomics gyárból szállítják Franciaországba. Az első modul várhatóan még ebben a hónapban útnak indul, a következőt augusztusban teszik hajóra.
A fúziós reaktorok a földön reprodukálnák a csillagok belsejében zajló reakciókat, ahol a brutális gravitációs nyomás és hőmérséklet hatására a hidrogénatomok héliumatomokká egyesülnek hatalmas energiát szabadítva fel a folyamat során. A földi fúziós reaktorban a gravitációs nyomás jóval alacsonyabb lenne, mint egy csillag belsejében, ezért ugyanazon reakció eléréséhez sokkal magasabb hőmérséklet kell. Mivel a földi fúzióhoz szükséges 150 millió Celsius-fokos hőmérséklet – ez tízszer forróbb annál, ami a Nap belsejében tapasztalható – megolvasztja a Föld összes ismert anyagát, ezért az ITER-ben hatalmas mágnes tartja távol a plazmát a reaktor többi részétől.
A maghasadás elvén működő hagyományos atomerőművekkel ellentétben a fúziós reaktorok nem termelnek hosszú felezési idejű radioaktív hulladékot, így annak az elhelyezéséről sem kell gondoskodni. Emellett az üzemanyagként szereplő deutériumból – ez a hidrogén egyik izotópja – bőséges a földi készlet. Azért is biztonságosabb az új megoldás, mert bármilyen zavar esetén összeomlik a folyamat, nem vált ellenőrizhetetlen irányba – ahogy az például Csernobilben történt. Azonban hosszú évtizedek kísérletei ellenére sem sikerült még több energiát termelni magfúzióval, mint amennyit befektettünk a jelenség fenntartásához. Optimista becslés szerint az évszázad közepén léphet működésbe az első olyan fúziós erőmű, amelyik már megbízhatóan termel áramot a villamosenergia-hálózatra.
