Orbán Viktor szereplése a balliberális sajtóban

A balliberális lapok felületes olvasásától is egészségesen visszahőköl az olvasó, akit az onnan a kormány felé áradó szolgai alázat látványa nem is a Kádár-rendszer konszolidáltabb végjátékára emlékeztet, hanem Rákosi Mátyás kommunista kurzusának sajtójára. Hogy Rákosi óta néhány újságírói név sem változott, a párhuzam erejét még csak növeli.
De miként lehet a szolgalelkűséget kézzel- foghatóan tesztelni? „Operacionalizálni”, ahogyan a társadalomtudományokban mondanák?
Pofonegyszerűen. A médiumok úgy informálnak, hogy olvasóik gondolatait formálják az elérendő célnak megfelelően. Mivel a lapok és olvasóik – maga az újságírás – hagyományosan „problémaorientáltak”, azt az érzetet ültetik el termékeik fogyasztóiban, hogy a probléma nem a jelenlegi kormányfő, hanem a korábbi. Ez pedig csak úgy érhető el, ha az érdeklődés legtermészetesebb középpontját, az ország legfontosabb emberét, vagyis annak miniszterelnökét, Medgyessy Pétert a véleménycikkekben „láthatatlanná” teszik, sugallva, hogy Medgyessyről véleményt egyáltalában nem lehet mondani. Medgyessy csak hírekben szerepelhet. Medgyessy helyébe pedig beemelik a korábbi miniszterelnököt, Orbán Viktort, természetesen kizárólag negatív és rágalmazó szövegkörnyezetben. Medgyessyt ezzel éteri magasságba helyezik a liberális lapok olvasóinak. A kérdés az, hogy a technika sikeres-e.
E feltételezés teszteléséhez mi lenne kézenfekvőbb, mint az olvasói levelek vizsgálata? Ugyanis azokat – banális, de fontos leszögezni – ők írják, vagy rosszabb esetben az olvasói rovat munkatársai, mintegy ráerősítve arra, amit el akarnak érni a lapba csomagolt üzenetekkel.
*
Ezért érdemes megvizsgálni a választások csonka hónapjában a balliberális lapok levelezési rovatait. Elsősorban a mezőkövesdi kézcsók ürügyén Orbán Viktor ellen indított gyomorforgató hajsza megindítója, Mester Ákos által privatizált 168 Óra című hetilap olvasói rovatát. (Mezőkövesd óta balliberális kritika nélkül kapott kézcsókot Wroclaw főterén egy idős asszonytól Günther Verheugen, New Yorkban Bush amerikai elnök egy ortodox rabbitól és a brit trónörökös egy iskolai konyha fekete bőrű kézilányától). A hetilap október 3-i száma „Levélhullás” című rovatában tehát megnéztem, vajon megtalálható-e az „Orbán” és/vagy a „Medgyessy” szó, mivel a balliberális lapok véleménycikkeikben szinte „érthetetlen” módon csak az előbbit említik. Vajon az olvasók is követik-e a mintát, és ők is eltüntetik gondolatvilágukból az ország első számú politikusát?
A hipotézis már az első nekifutásra beigazolódni látszott.
A lap 45. oldalán kezdődő rovat legelső levelének címe: Orbán Viktor összevonja szemöldökét. A levélben a „Medgyessy” név éppen úgy nem fordul elő, mint a többi, összesen 12 olvasói levélben. A 47. oldalon az első levél szintén Orbán nevét tartalmazza, természetesen az is negatív szövegösszefüggésben. Ugyanazon az oldalon „viszont” a másik levél az ellenzéket támadja. A következő oldalon három levél található. A két hasábon végigfutó legelső levél szintén Orbán Viktort támadja. A 49. oldalt egyetlen levél foglalja el, amelyben a névtelen levélíró a magyar jobboldalt bírálja. (A „bírál”, „támad” szavak használata itt megszépítő eufemizmus.)
Mivel a napisajtó 168 órás megfelelője az országos, politikai lapok területén elsősorban a Népszava, vessünk egy pillantást e lap ugyanezen napi számának levelezési rovatára is. Németh Péter lapja összesen hat levelet nyomtatott ki. A levélírók közül – akár a 168 Óra levelezői közül – egyik sem említi Medgyessy Péter nevét. A hat levél közül a második (Most akkor körök vagy pártok kellenek?) így kezdődik: „Próbálom követni Orbán Viktor csapongó fordulatait…” Mint kiszámítható, a levélíró erre képtelen. A harmadik levél Schmitt Pált támadja, az ötödik pedig ezzel a címmel hirdeti magát: Orbán egy internetes lapon. A levél – nem fogják elhinni – Orbán Viktoron veri el a port, akárcsak a legutolsó levél, amely szintén ezt teszi Orbán Viktorral és szélsőjobboldali sajtóbarátaival.
De hát nem csak a levelezők – beleértve a Magyar Hírlapéit – látszanak feledni a magyar miniszterelnök nevét. Az október 3-i országos lapok vezércikkei is, amelyek szintén csak Orbán Viktort találják meg. Akár a Magyar Hírlap másnapi levelezési rovata, amelynek hat levele ugyancsak nem tesz említést Medgyessy Péterről. Viszont kettő Orbánt csepüli. Még szerencse, hogy a negyedik levél „csak” a Fideszt, ahogyan a hatodik is. A Népszabadság aznap két vezércikket közöl. Medgyessyé egyikben sem, Orbán neve viszont sokszor fordul elő Miklós Gábor vezércikkében. Úgy is, mint „haknizó politikai popsztár”, akit zavar saját pártalkotmánya. Amúgy a volt miniszterelnök „euroszkeptikus”. Egyre inkább.
A Népszava 5-i, szombati számának Vélemény rovatát három írás ékesíti. A 168 Órából is ismert Mészáros Tamásé, Sebes Györgyé és egy Peer Krisztián nevű íróé. Medgyessy neve egyik véleménycikkben sem látható. Róla sem a vezércikkíróknak, sem az olvasóknak nincs véleményük. De van Orbánról: Mészárosnak (Rövidlátók) és Sebesnek is (Szellemjárás). Medgyessy neve ugyan előfordul egy alkalommal Peer úrnál, de egy olyan kontextusban, amely nem róla szól: „Kádár–Medgyessy–Kis János– Demszky.” Ez egy mondat az eredetiben is, amelynek címe: Úgy megy, mintha jönne. Demszkyt dicséri.
A Népszava 8-án, kedden ismét jelentkezik Szerintem…írja az olvasó rovatával. Pontosan három levéllel. Az első levél, meglepetésre, pontosan ugyanazzal a mondattal kezdődik, mint az a levél, amelyet a szorgos Gonda Istvánné már a 3-i levélhullásban elpotyogtatott „Gyalázat, habár előre lehetett borítékolni, hogy az MTV-nek nem lesz elnöke.” A három levélből Orbán neve kettőben fordul elő, egy pedig a Fideszt és a „szélsőjobboldali” újságírókat (főként Siklósi Beatrixot) szidalmazza. Medgyessy sehol. És, csakúgy mellékesen, Medgyessy Péter miniszterelnöknek szintúgy nyoma sincs az aznapi Magyar Hírlap olvasói leveleiben, szám szerint hat darabban, mint ahogyan a másnapi, 9-i számban megjelent öt levélben sem.
A vizsgálat elsőrendű tárgya, a fundamentális balliberális eszmekört ajnározó, és az Orbán Viktor elleni gyűlöletet kolportáló koalíciós brosúra, a 168 Óra következő, október 10-i száma szintén bőségesen közöl olvasói leveleket, amelyek első darabja (Vérgagyi a Millenárison) arról szól, mint amire a levél címe utal. A levélíró („Király Gábor, Sirok”) így elemzi Az álmok álmodói kiállításon oly sokaknak örömet okozott órát: „Maga a mütyür érdektelen. A szíjra gyúrt az alkotó géniusz. A szíj: műanyag. Bőrallergia garantált. Kilenc lukja van, mint a Hortobágynak. Egyik felén lévő nyomat Emesét ábrázolja, amint csodaszarvasok által vontatott, az ókori rómaiaknál használt hadiszekéren (latinul biga) állva üldöz egy pulykával keresztezett turulmadarat. A másik felén ugyancsak Emese mint műlovarnő feszít egy fehér herélt hátán. Mögötte szarvasnak tűnő jószágon egyensúlyozva cipeli egy hölgy a dakoták törzsi zászlaját. A sort két suta (nőstény őz, szarvas) és egy puttószerű képződmény zárja. A szíj ezen szárára rá vagyon írva: ViláGraszólÓ MAGYAROK. Így. (Fele királyságom annak, aki megfejti a nagy G és Ó titkát).”
Nos, ebben benne van minden. Amely mindent az egész balliberális tábor – a Magyar Nemzet névhasználatától a napokban bírói úton eltiltott Avartól a saját magát önfertőző gyűlölettel groteszkre táplált Vásárhelyi Máriáig (Z betűs hirtelen nem jut eszembe) – röhögve oszt a siroki „Király Gáborral” egyetemben.
*
Orbán Viktor neve először csak a levélrovat 47. oldalán bukkan fel „Sípos András, e-mail” aláírással. „Sípos” úr levele a Mi lett volna… címet kapta, amelyből kiderül, ha a SZU nem omlik össze, Orbán Viktor pártfőtitkár lett volna… Medgyessy neve viszont – aki nem virtuális, de valóságos szolgálója volt a „nagy” Szovjetuniónak, több tízmillió ember kényszerű temetőjének, még mindig sehol sincs, mígnem, végre valahára, a 48. oldalon egy „miskolci” olvasó levelében felbukkan. Igaz, nem Medgyessy Péterként, hanem a „Medgyessy-ügy” összetételben, amelyet persze a gonoszok kreáltak. E levélben viszont Orbán Viktor keresztnévvel jelenik meg, elsőként így: „Arra viszont nem volt még példa, hogy a vezető színészből segédszínésszé avanzsált akkori ripacsszintre züllessze a szakmát. Orbán Viktorról beszélek. Nem mondom azt, hogy a Medgyessy-ügy kirobbantása az ő nevéhez fűződik.” A levélrovat 49. oldalán a Szájmagyarok és tettmagyarok című levelében ismét Orbán Viktor. A rovat és a lap utolsó oldalán humort kapunk: ott az „Orbánc” szót definiálja „Böcz Sándor”: „Egy a tábor, egy a tábornok”.
A Magyar Hírlap aznapi levélrovatában Medgyessy ismét hiánycikk, viszont van Orbán Viktor, aki „2005-ben beköltözhetne a Sándor-palotába, és onnan kezdve elnökként pártja további rongálása nélkül mondhat akár minden másnap magvas beszédeket”, írja „Bauer Péter, e-mail”.
A másnapi Népszava olvasói megint nem kívánnak foglalkozni Magyarország első emberével. Nyilván azt hiszik ők is, amit sugallnak a lap vezércikkei, hogy még ma is Orbán Viktor a legfontosabb ember a magyar politikában. A második levél őt szidja (A közrádióban megállt az idő?), az „Orbán-kormányt” a harmadik (Kövér és a Lenin-fiúk), a negyedik pedig „pusztán” a fideszeseket. Az aznapi Magyar Hírlap vezető levele e sorok írójának kedveskedik olyan jelzőkkel, amilyeneket a toleranciaverseny balliberális bajnokaitól szoktunk meg, és amelyekbe belefér az, hogy egyik sztárjuk, Havas Henrik a televízió nyilvánossága előtt szó szerint „seggberúgást” ígér be a „rettegett” Orbán-kormány idején működött közigazgatási apparátus egyik vezetőjének. (Vajh elképzelhető-e, hogy médiakövetkezmények nélkül ez ma megfordítva megtörténhetne – például a Sajtóklub egy tagja ígért volna be maszopos sugallatú betiltása előtt egy ilyen aktust Demszky helyetteseinek, Szolnoki aszszonynak vagy Székely úrnak – arról már nem is beszélve, hogy a mai képernyőkön a kínálat „tarkasága” az irritálóan buta Bombera Krisztinától a sztárságig csak nálunk előreléphető Simon Andrásig terjed: Fiala, a szintén adófizetői eltartottá vált, közszolgálati pojáca, és a többi kendepéter-karikatúra közöttük helyezkedik el.) Újabb zárójeles mondat helyett zárójel nélküli: a nevek kisbetűs írása az Eörsi István oly sokszor leírta „sasváriszilárd”-jának plágiuma: a „kendepéter” éppoly szimbolikus, mint Eörsinél a „sasváriszilárd”. Sőt. Még inkább…
A levelek Medgyessyről természetesen itt sem tesznek említést. Mint ahogyan a következő levélrovat, a lap 14-i, hétfői számában sem. Az olvasók „veszik” az üzenetet, mint ahogyan a keddi szám Magyar Hírlap-os olvasói is.
A Népszabadság október 15-i számában két vezércikk található. Mindkettőben Orbán Viktor neve. Medgyessyét hiába keressük. Mert aki fontos, az fontos.
A helyhatósági választások előtt megjelenő utolsó 168 Óra két vezető cikke – az egykori Kurír vödréből a hetilap csöbrébe átfolyt Buják Attila és az Orbán elleni politikai megélhetési dzsihád főkönyvelője, Mészáros Tamás számítógépéből – „véletlenül” szintén csak Orbán nevét, valamint a Sajtóklub tagjait találta fontosnak Medgyessy Péter nevének említése helyett. A Jack London cirkuszi állatszelídítési műhelytitkokról szóló leírásából már ismert módon idomított olvasók az október 17-i számban is paríroztak: a „Levélhullás” elsőnek betakarított darabja a 45. oldalon Áderrel foglalkozik, a 46.-on az első levél Dobos Attilát szapulja, a 47. oldalon egy hű olvasó visszaidézi a dzsihád főkönyvelőjének Orbán Viktor ellen írt korábbi támadó mondatát. A 49. oldalon Orbán Viktor „csak” két olvasói levél tárgya a háromból. A többi lap levelezési rovatai a választásig fennmaradó napokban: dettó.
Végül egy röpke pillantás a Magyar Hírlap és a Népszabadság vezércikkeire a kampánycsendet megelőző pénteken. A Magyar Hírlap szerkesztőségi vezércikkében Orbán Viktor neve található. Medgyessyé nem. A Vasárnap, választóvonallal címen megjelent cikknél – amelynek szerzője Comandante Szombathy Pál – a keresés ismét Orbán Viktor nevét dobja fel a két miniszterelnök közül. Az oldalon lévő harmadik véleménycikkben is csak az „Orbán” szóra való keresés ad pozitív eredményt. Három-null Medgyessy javára tehát a brit Guardian egykori mottójával (A hír szent, a vélemény szabad) díszített hírlapos véleményoldalon.
A pénteki Népszabadságban két vezércikk található a 3. oldalon. Egyikben is csak Orbán Viktor neve (a felső vezércikk az ellenzéket halált megvető bátorsággal és gúnnyal ostorozó Nagy N. Péteré), a másikban is. Magyarország miniszterelnöke, akár az olvasói levelekben, nem tényező.
*
Komolyra fordítva a szót: ez nem egy szabad, demokratikus ország sajtója. Ilyen alantas újságírás nemhogy „Nyugaton”, de a kelet-közép-európai posztkommunista országok egyikében sem lelhető fel. Ez – technikájában és céljaiban – sokkal inkább a kommunista borzalmak Albániájának Enver Hodzsával és antifasiszta múltjára büszke belügyminiszterével, a titkosrendőrség fejével, majd későbbi miniszterelnökével, a rossz véget ért Mehmet Shehuval fémjelzett sajtója. Orbán Viktor, az Európai Néppárt alelnöke a napokban kijelentette: a sajtó a posztkommunista országokban a régi nomenklatúra kezében van. Olvasóik is. A hányingerrel vegyes gúny viszont a másik oldalé. A hányingerhez nem kell exegézis. Ami a gúnyt illeti: nehéz nélküle figyelni azt, hogy ma Magyarországon a balliberális sajtónak is Orbán Viktor a legfontosabb ember, Medgyessy viszont, Pető Iván kedvenc fordulatát használva, egy nímand.