Mértékadó, véleményformáló, tisztességes

Persze hajlamosak vagyunk mindent a bulvársajtó, a bulvártelevíziók és a bulvárrádiók számlájára írni.
Ott van kezdetnek mindjárt Frei Tamás álinterjúja a rettenthetetlen orosz bérgyilkossal. (Az orosz bérgyilkos azon a délutánon fizetésének némi kiegészítéséért volt rettenthetetlen bérgyilkos, amúgy bolti eladóként élte az életét.) Aztán Frei Tamás, amikor életveszélyben volt, és éppen a kábítószercsempészek elől menekült, a biztonság kedvéért még készített egy szép hosszú snittet a menekülő csónakukról. A vágóképekkel ugyanis mindig bajban van az ember…

De ez már igazán csak a hozzáértőknek tűnt fel.
Frei Tamás tehát úgy remek és bátor riporter, ahogyan Gyurcsány Ferenc zseniális üzletember. Frei Tamás annyira remek és annyira bátor riporter, hogy lebukása után ott folytathatja, ahol abbahagyta. Éppcsak átsétált egy másik szennytelevízióhoz. Gyurcsány Ferenc még nem sétált sehova. Még pihen, ugyanis legkésőbb két év múlva kimerítően nagyot fog sétálni.
Folytatásnak vegyük Kósa Lajos esetét az országúti örömlánynyal. Emlékeznek? Kósa Lajost rajtakapták, a rendőr még jelentette is az esetet.

Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben. Nagyon szerették volna ugyanis megszerezni Debrecent – csak hát Debrecen a „magyar szabadság őrvárosa”. Nem sikerült megszerezniük. És most fizetnek Kósa Lajosnak hárommillió forint kártérítést, ami aprópénz. A gazemberség mértékéhez mérve is, meg a Blikk című szennylap bevételeihez mérve is. Mindenestől ellepi még a nagy Kósa-ügyet két, kifejezetten magyar specialitás; az egyik, hogy a nevezett Blikk című szennylap két főnöke másodállásban műsort vezet a közszolgálati televízió egyik legfontosabb és legnézettebb politikai műsorában, a Nap-keltében. Vajon Pallagi vagy Bánó (a nagy muszterkészítő) fog beszélgetni Kósával legközelebb?
A másik specialitás, hogy a nagy Kósa-ügybe vastagon beszállt a mértéktartó és véleményformáló sajtó is, a HVG-vel az élen. Mondtuk már, Debrecenért semmi nem volt drága.
Aztán jött a fiát az esőben felejtő, a baleset színhelyéről pánikszerűen menekülő Orbán Viktor esete. Hogy ez a nyomorult még apának is silány. Szemenszedett hazugság volt. Nagy karriert futott be szocialista körökben, a szocialista és szabad demokrata sajtóban. Nagyon szerették volna ugyanis megszerezni a hatalmat, és ez sikerült is nekik valahogyan, mert hát Magyarország… Mindegy, hagyjuk… Ezt Ron Werber autódafé-készítő kisiparos úgyis jobban tudja.

Tény viszont, hogy a fiát az esőben felejtő és a tett színhelyéről pánikszerűen menekülő Orbán Viktor már a Népszabadság találmánya volt. Miképpen a Népszabadság közölt meghamisított interjút Jörg Haiderrel. Az interjút Szászi Júlia jegyezte. Távoznia kellett Szászi Júliának a laptól? Dehogy kellett. Szászi Júlia továbbra is formálja a közvéleményt, egy jó nagy szekercével.
A 168 Óra mértékadó és véleményformáló? Az hát. Ki közölt hamis interjút Chirac elnökkel? A 168 Óra. Kirúgtak ezért valakit? Dehogy rúgtak. A 168 Óra továbbra is tartja azt a mértéket, amivel az anyagot mérik az ópiumbarlangokban, és továbbra is formálja a közvéleményt, pajszerral.

Semmiképpen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy máshol ilyesmi nem fordulhat elő. A The New York Times egy munkatársa évekig hamis riportokkal halmozta el a lapot és az olvasókat. Csakhogy amikor lebukott, úgy rúgták ki, hogy a lába nem érte a földet. Vagy ott a Stern és a Sunday Times esete a hamis Hitler-naplóval, még a nyolcvanas évek elejéről. Akkor a napló egyik „felfedezőjét” még börtönbe is csukták. Jó, Amerika meg Anglia meszsze van, különben is, azok olyan nagyon nyugatiak, ott minden másképpen van, mint errefelé, keleten. Akkor menjünk keletebbre: Észtországban a múlt héten ugyanezért zavartak el egy újságírót, és hatalmas botrány kerekedett az ügyből. A hamisításból. A hazugságból. A gazemberségből.
Magyarországon nem lesz semmi.

Magyarországon Teller Ede hamis nyilatkozatából sem lesz semmi.
Kamaszkoromban Balatonszabadi felé autóztunk egyszer valami családi bulira. Egy Volkswagen mikrobusz balesetet szenvedett az autópályán, síelők voltak benne. A felborult mikrobusz körül szanaszét hevertek a tetőcsomagtartóról lezuhant márkás sílécek. Mikor odaértünk, már három másik autó állt a szerencsétlenül járt Volkswagen mellett, és mindenféle véglények tuszkolták be a kocka Ladákba a síléceket.

Teller Ede meghalt. És Zeley László, Eötvös Pál meg a Népszabadság éppen a szemünk előtt gyalázza meg a halott tudós emlékét. Állnak a halott körül, annak neve és világhíre mögé bújva tuszkolják a közvélemény fejébe azt, ami nincs: az atomfizikus magyar ellenzéket elítélő nyilatkozatát.
És micsoda nyilatkozatot…

Hagyjuk most, hogy nyelvében, fogalmazásában, angolságában Teller Edéhez nem méltó ez a szöveg, de egy jobban felkészült gimnazista is kikérné magának. Igen, ez a szöveg csak és kizárólag egy Zeleyhez méltó.
Mert hát most itt van kezünkben az a levél, amit Zeley írt Teller Edének.

Ez a levél minősíthetetlen. De csak első pillantásra. Másodikra viszont rémségesen és félelmetesen minősíthető. Egy pillanatra félrelibben a függöny, és beleshetünk a balliberális média boszorkánykonyhájába. Ez hát az eljárás. Ez a levél, amit egyik előző oldalunkon olvashatnak, mélységesen szocialista. Magyar szocialista. Egy Zeley elmeséli Teller Edének, hogy mit kellene nyilatkoznia. Uramisten! Aztán a Népszabadság lehozza, amit Zeley oly nagyon kívánt, s az egészet a halott tudós nyakába varrják. Aztán mindenki tiltakozik és cáfol, Teller Ede munkahelye, munkatársai, barátai, s ekkor Zeley azt mondja, hogy neki megvannak a Teller Edével készült beszélgetés jegyzetei… No, ez aztán a cáfolhatatlan, perdöntő bizonyíték, Zeley! Ez ugye cáfolhatatlan, perdöntő bizonyíték, Eötvös úr?
Tudják, ha valaki közöl egy levelet egy halottól, akkor illik kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a kérdéses levél valódi.
Mit bizonyítanak maguk, Zeley és Eötvös urak? Mit, minden érintett ellenében?

No és néhai Teller Ede politikai hitvallása és ízlése ismeretében hihető-e, hogy utolsó óráiban mindenről, az egész világról megváltoztatja véleményét? Hihető-e, hogy Teller Ede, halála előtti utolsó napjaiban, rosszul hallva, rosszul látva ül otthon Kaliforniában, és azzal foglalkozik, hogy mit nyilatkozik Illés Zoltán Paksról, s mit mond Lovas István a Vasárnapi Újságban?
Tudják, Zeley és Eötvös urak, a maguk aljas hazugságában nem az aljas hazugság ténye a legbántóbb. Hanem az, hogy ennyire hülyének néznek mindenkit… Még jó, hogy maguk nem írták bele Teller Ede nyilatkozatába, miszerint az idős fizikus felháborodik, amiért Pokorni Zoltán nem ette meg a bablevesben a csipetkét, feltétlen támogatásáról biztosítja Keller Lászlót, és utolsó leheletével még követeli Kondor Katalin és Szász Károly azonnali eltávolítását… Pedig milyen jól festett volna még ez is egy utolsó utáni Teller-nyilatkozatban, mi, Zeley, mi, Eötvös?

Elnéztem még az ATV-n a hétfői Újságíróklubot…
Avar János és Bolgár György hosszan fejtegette, hogy de bizony, ez aztán hamisítatlan Teller-nyilatkozat, ők messziről, ködben felismernek egy valódi Teller Ede-nyilatkozatot, s ehhez aztán kétség nem férhet… (Naná hogy felismerik, évtizedeken át a Teller-féléket gyalázták darabbérben.) Ezen a ponton Dési János megakasztotta a túlmozgásos Avart, hogy most mondta be a Hír TV, miszerint az érintettek sorra cáfolják a dolgot, ám Dési feltalálta magát, mint Dimitrov elvtárs a bírái előtt, és úgy vélekedett, hogy nem is olyan fontos a dolog, beszéljenek valami másról végre.
Uraim!
Maguk nem urak.
Ez nem hír.
Viszont fölöttébb nagy szüksége lenne Magyarországnak egy tisztességes, európai baloldali pártra meg egy tisztességes, európai baloldali sajtóra.
Ez sem hír. Csak vágy.
Teller Ede professzor pedig halott. Sajnos. Nagyjából ennyiben összefoglalható, amit az ügy kapcsán még mondani érdemes…

Utóirat:
Egyébként, fiúk, nyugodtan gyertek elő a farbával, hozzátok le Julius Caesar, Rettenetes Iván és Winston Churchill posztumusz leveleit is, amelyekben leszaggatják a leplet a Fideszről és Orbán Viktorról. Az Inter-Európa Bank és a K&H Equities ügyét akkor is végigvisszük.