Nem halasztható tovább a magyarországi adóreform

Kezdjük a lényeggel: tulajdonképpen örvendetes, hogy a magyar politikai elit foglalkozik az adóreform gondolatával, hiszen nemzetgazdaságunk versenyképessége folyamatosan romlik. Pillanatnyilag ebben a régióban – a makrogazdasági mutatók alapján – mi vagyunk az utolsók. Sajnos az unalomig tudjuk ismételni, hogy nálunk a legnagyobb az infláció, kialakult az ikerdeficit (a folyó fizetési mérleg és az államháztartás együttes hiánya), az államadósság pedig itt gyarapszik a legjobban, és a magyar GDP sem bővül olyan lendületesen, mint Közép-Európa más országaiban. Nem vitás, hogy javítani kell a magyar versenyképességet.
Ennek egyik eleme (lenne) az adóreform, amely ebben a térségben már végigsöpört: Szlovákia után most Románia próbál „mindent” bevetni. A konstrukció egyébként nem is olyan bonyolult: alacsonyabb kulcsok, egyszerűsített, vagyis egykulcsos adórendszer és kisebb állami, helyi bürokrácia. Persze csak első pillantásra könnyű a feladat, hiszen a változások után kieső bevételeket valahogyan pótolnia kell az államnak. Amúgy ez nem kis dilemma: az Európai Bizottság ugyanis deficiteljárást indított Magyarország ellen. Mindenesetre a problémát az okozza, hogy nem lehet előre „tesztelni” a módosításokat, kérdés, tudja-e a félretervezett központi költségvetés kiadásait a hazánkba áramló működő tőke ellensúlyozni? Rá tudnak-e kapcsolódni erre a remélhetőleg pozitív folyamatra a hazai kis- és közepes vállalkozások? Sikerül-e felrázni az alacsony foglalkoztatási szintű magyar munkaerőpiacot? A mérleg másik serpenyőjén viszont ott a korábbi siker, amikor is a társasági adó kulcsát mérsékelték, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó felkapottságáról ne is beszéljünk.
Persze az új szabályok megalkotásánál már illik tisztában lenni a hatályban lévő regulák hatásaival is – bizony az év elején erre még kevés az esély. Ha emlékezetünk nem csal, a kormány a büdzsé jóváhagyásakor már könnyített feltételeket ígért a magyar gazdaság szereplőinek. Ezért is álszent, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő és Draskovics Tibor pénzügyminiszter már 2005 első hónapjában változtatásokat sürgetett.
Aki esetleg elfejtette volna: a miniszterelnök hetekkel ezelőtt a PM-ben tartott munkalátogatás kapcsán elmondta, hogy az adóreform során nemcsak az államháztartás szükséges bevételeit kell szem előtt tartani, hanem a versenyképességi szempontokat is. Rámutatott: „Az adók, a kedvezmények, az ellátások, a közteherviselés egy csomagban kell hogy megjelenjen.” Kifejtette, az volt a kérése a PM-ben, hogy induljon el az intenzív szakmai munka. Ennek a munkának politikai felügyelete a kormány és a kormányfő hatáskörébe tartozik. A kormányfői vizit óta nagy a csend…
A hét végén Orbán Viktor volt miniszterelnök radikális adócsökkentést és a családi adórendszer mielőbbi bevezetését javasolta. A nagyobbik ellenzéki párt elnöke úgy tartja, hogy az adócsökkentéssel nem kell várni a 2005 végéig. „Itt és most. Aki adócsökkentést akar, holnap reggel megteheti, benyújthatja a parlamentnek az adócsökkentésre vonatkozó javaslatait” – hangsúlyozta a pártelnök.
Elméletileg tehát a kormány és az ellenzék között ezen a területen konstruktív vita is kialakulhat, mely elérhető közelségbe hozhatná a célt, az áhított adóreformot. Kérdés azonban, hogy mi lesz a kormányzati viszonválasz. És mikor. Mert ebben a meggyengült gazdasági helyzetben ami késik, az bizony múlik is.