Sötét figurák a táblán

„Mert mit tehet az a tiszthelyettes, akinek a főnöke azt parancsolja, hogy szálljon be a szolgálati autóba, és menjen el egy benzinkúthoz a pénzért?”

De természetesen dráma ez az ügy azoknak is, akik csak néhány százezer forintot tehettek zsebre a láncolat kényszerű, legalsó tagjaként. Mert mit tehet az a tiszthelyettes, akinek a főnöke azt parancsolja, hogy szálljon be a szolgálati autóba, és menjen el egy benzinkúthoz a pénzért? Ráadásul a borítékban lévő kenőpénz egy részét zsebre is teheti, hogy ebből bérelhessen presszót vagy fizethesse a felesége műtétjét. A honvédségnél kapott havi illetményből ugyanis nem telik az ilyen „álmokra”. Vagy mi köze van a valódi bűnözéshez annak a volt protokollfőnöknek, aki lerészegedve a csúcsboroktól vagy a dobozuktól megfosztott whiskysüvegek tartalmától egy összejövetelen az asztalt csapkodja, hogy most aztán már adjanak neki is abból a sok pénzből, amiből a tiszttársak a panziókat építették? Dráma ez a per szellemi értelemben is, hiszen két meggyőződés vív egymással csatát a tárgyalótermekben. Az ügyészség meggyőződése, hogy bebizonyították a bűnelkövetést, és a védőké, hogy nem igazolta senki a védenceik esetében a korrupciót.

Az elsőfokú tárgyaláson az utóbbiak győztek, a bíróságnál sikerült elérniük, hogy az ítéletben ne vegyék figyelembe O. János beismerő vallomását, amely egyértelműen igazolná a bűnszövetségben elkövetett vesztegetést. Ezenkívül bagatellizálni tudták a további beismerő vallomásokat is, miközben elkülönítették a pertől a kenőpénzek elfogadásakor tetten ért elkövetők ügyét. Főként arra hivatkoztak, hogy O. János ügyvédje, hamis ígérettel – a tárgyalás elkerülése és enyhébb ítélet lebegtetésével – vette rá a volt tábornokot, hogy valljon másokra is. Az elsőrendű vádlott ügyvédje, Zamecsnik Péter az ügy másodfokú tárgyalásán a koncepciója igazolása érdekében még enyhe gúny tárgyává tette Bárándy Pétert, a Gyurcsány-kormány volt igazságügy-miniszterét is, amikor azt állította, hogy a katonai ügyészekkel együtt súlyos hibát követett el O. János volt védőjeként.

A fellebbviteli főügyészség képviselője azonban joggal hangsúlyozta, hogy O. János az után is fenntartotta a vallomását, hogy figyelmeztették, mégsem kerülheti el a tárgyalást, miközben számos vádlott és tanú elismerte a vesztegetés tényét, amely ilyen ügyekben igen ritkának mondható. Erre Zamecsnik igen drasztikus példával állt elő. Mint utalt rá, az a gyanúsított is nyilván fenntartja a vallomását később, akit fizikai bántalmazással vesznek rá mások besározására, vagyis úgy, hogy először jól megverik a kihallgatása közben. Hasonlóan plasztikus hasonlattal élt Molnár Lajos, a hatodrendű vádlott jogi képviselője, amikor megjegyezte: ha valaki a sakkban a játszma elején nem megfelelően használja a bábukat, például egyenesen lép a lóval és lólépésben a futóval, az később hiába mondja azt, hogy mostantól betartja a szabályokat.

Az új bírósági játszmában egyelőre azonban nem tudni, hogy ki áll jól. A vádhatóság természetesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elindítását kérte az ítélőtáblától.

A védők pedig azt indítványozták, hogy hagyják helyben a korábban megszületett, felmentő ítéletet. Várhatóan még ebben a hónapban, a január végére tervezett másodfokú ítéletben kiderül, hogy a játszma miként alakul. Ismét csak a parasztok hullanak le a tábláról, vagy sakkot kap a sötét király is.