Ebben a helyzetben Oroszországnak égető szüksége lenne új, fizetőképes kőolaj- és gázvásárlókra, valamint olyan eladókra, akik hajlandók a számára szükséges, a nyugati embargó miatt a hagyományos piacokon nem elérhető termékeket szállítani. Ezenkívül nagyon jól jöhet az is, ha az illető partner pénzügyi támogatást is képes nyújtani.
Oroszország Kínában találta meg ezt a partnert. Kína és Oroszország együttműködése feltehetően mindkét félnek előnyös lesz, és komolyságát mutatja, hogy 2014 októberében 24 milliárd dollárnak megfelelő értékű jüanhitelt ajánlott fel Kína a rubel védelmében, majd 2014. december 20-án még újabb pénzügyi támogatást is ígért további gondok esetére. Ezen túl Kína az orosz bankoknak 3,2 milliárd euró hitelkeretet nyitott meg saját bankjain keresztül. Érdekesség, hogy ezt a hitelkeretet nem beruházási vagy egyéb gazdaságfejlesztési célokra, hanem kifejezetten kínai termékek vásárlására adták. Fontos fejlemény, hogy Oroszország a jelenlegi viszonylag csekély, mintegy tízszázalékos kínai részesedést az exportján belül 2020-ra a kétszeresére kívánja emelni.
Ezután a francia folyóirat részletesen beszámol mindazon beruházási és együttműködési tervekről is, amelyeket Kína javasolt Oroszországnak, mint például energetikai együttműködéseket, többek között azt a 4000 kilométeres gázvezetéket, amely Oroszországot Északkelet-Kínával kötné össze, valamint további kőolajüzleteket a Rosznyeft és a kínai Sinopec vállalat közt. Ezenkívül a kínaiak nagy sebességű vasutak kiépítését, illetve közös nanotechnológiai vállalatok létrehozását javasolták, valamint együttműködést a fegyver- és repülőgépgyártás terén. Egyébként érdemes emlékeztetni arra is, hogy – mint a Magyar Nemzet megírta – a legfrissebb adatok szerint Európa máris jelentős veszteségeket könyvelhetett el az oroszországi embargó nyomán, miközben az Egyesült Államok inkább nyert a „bolton”
Az érthető, hogy ez a jüaneső miért jó az oroszoknak, de az is világos, hogy mindez miért jó Kínának. Az energiahordozók importja esetében Kína közvetlen szárazföldi kapcsolatba kerülne egy jelentős energia- és nyersanyagtermelő országgal, és nem kellene ezután az Egyesült Államok által ellenőrzött vagy vitatott hovatartozású tengerszorosokon keresztül hajóval szállítani e termékeket. További előny, hogy Kínának az orosz földgázimport környezeti szempontból is előnyös lehet, ugyanis ma Kína nagyrészt szénből állítja elő a villamos energiát, ami köztudomásúan sokkal szennyezőbb, mint a földgáz. Az orosz piac nem látszik első látásra túl fontosnak Kínának, ugyanis az összes kínai export csupán 2 százaléka irányul oda. Ez azonban megváltozhat, mert ha Nyugat-Európa az embargó révén visszafogja exportját Oroszországba, akkor a kínai vállalatok a kieső európai termékek helyébe örömmel belépnének.
