Ebben a helyzetben Oroszországnak égető szüksége lenne új, fizetőképes kőolaj- és gázvásárlókra, valamint olyan eladókra, akik hajlandók a számára szükséges, a nyugati embargó miatt a hagyományos piacokon nem elérhető termékeket szállítani. Ezenkívül nagyon jól jöhet az is, ha az illető partner pénzügyi támogatást is képes nyújtani.
Oroszország Kínában találta meg ezt a partnert. Kína és Oroszország együttműködése feltehetően mindkét félnek előnyös lesz, és komolyságát mutatja, hogy 2014 októberében 24 milliárd dollárnak megfelelő értékű jüanhitelt ajánlott fel Kína a rubel védelmében, majd 2014. december 20-án még újabb pénzügyi támogatást is ígért további gondok esetére. Ezen túl Kína az orosz bankoknak 3,2 milliárd euró hitelkeretet nyitott meg saját bankjain keresztül. Érdekesség, hogy ezt a hitelkeretet nem beruházási vagy egyéb gazdaságfejlesztési célokra, hanem kifejezetten kínai termékek vásárlására adták. Fontos fejlemény, hogy Oroszország a jelenlegi viszonylag csekély, mintegy tízszázalékos kínai részesedést az exportján belül 2020-ra a kétszeresére kívánja emelni.
Ezután a francia folyóirat részletesen beszámol mindazon beruházási és együttműködési tervekről is, amelyeket Kína javasolt Oroszországnak, mint például energetikai együttműködéseket, többek között azt a 4000 kilométeres gázvezetéket, amely Oroszországot Északkelet-Kínával kötné össze, valamint további kőolajüzleteket a Rosznyeft és a kínai Sinopec vállalat közt. Ezenkívül a kínaiak nagy sebességű vasutak kiépítését, illetve közös nanotechnológiai vállalatok létrehozását javasolták, valamint együttműködést a fegyver- és repülőgépgyártás terén. Egyébként érdemes emlékeztetni arra is, hogy – mint a Magyar Nemzet megírta – a legfrissebb adatok szerint Európa máris jelentős veszteségeket könyvelhetett el az oroszországi embargó nyomán, miközben az Egyesült Államok inkább nyert a „bolton”
Az érthető, hogy ez a jüaneső miért jó az oroszoknak, de az is világos, hogy mindez miért jó Kínának. Az energiahordozók importja esetében Kína közvetlen szárazföldi kapcsolatba kerülne egy jelentős energia- és nyersanyagtermelő országgal, és nem kellene ezután az Egyesült Államok által ellenőrzött vagy vitatott hovatartozású tengerszorosokon keresztül hajóval szállítani e termékeket. További előny, hogy Kínának az orosz földgázimport környezeti szempontból is előnyös lehet, ugyanis ma Kína nagyrészt szénből állítja elő a villamos energiát, ami köztudomásúan sokkal szennyezőbb, mint a földgáz. Az orosz piac nem látszik első látásra túl fontosnak Kínának, ugyanis az összes kínai export csupán 2 százaléka irányul oda. Ez azonban megváltozhat, mert ha Nyugat-Európa az embargó révén visszafogja exportját Oroszországba, akkor a kínai vállalatok a kieső európai termékek helyébe örömmel belépnének.
Kínának ma is vannak ma még ismeretlen vállalatok által gyártott, de hosszabb távon versenyképes termékei, amelyeket az oroszok valószínűleg örömmel megvennének, főként ha olcsóbbak, mint a nyugat-európai megfelelőik. Például a kevéssé ismert BYD kínai gyárnak még koránt sincs akkora presztízse, mint a nyugat-európai autógyáraknak, de a független tesztek szerint az új hibrid SUV-ja minőségében már vetekszik a neves gyárak hasonló modelljeivel. Hasonlóképpen a nagy sebességű vasutak terén is nagyon jól áll Kína. További fontos tényező lehet még, hogy bár az oroszok eddig is jelentős haditechnikai együttműködést folytattak Kínával, éppen ősszel jelentették be, hogy bizonyos repülőgépek, illetve repülőgép-hajtóművek licencét vonakodnak eladni Kínának, félve, hogy később a kínaiak engedély és licencdíj fizetése nélkül fogják gyártani azok másolatait. Az oroszok hozzáállása e téren is változhat az új fejlemények nyomán.
Lehet, hogy az Oroszország elleni nyugati embargó, illetve az olajárak esése végül Kínának nagyobb hasznára lesz, mint az Egyesült Államoknak?
Nem lenne meglepő fejlemény.
A szerző közgazdász
