Pedig a párt – a Jobbik támogatásával – csak annak a 2013-as törvénynek akar érvényt szerezni, amely szerint közintézmény nem viselheti a 20. század diktatúráit megalapozó, kiépítő vagy fenntartó vezető személyek nevét. Ságvári Endre pedig az MTA állásfoglalása szerint pont ilyen személy. A 444 drámai hangvételű, eléggé egyoldalú írásából az erőszakos kormányzati szándékkal dacoló iskolai közösség képe bontakozik ki.
Az Index is foglalkozott a témával, Je suis Ságvári címmel hozta le a történteket, idézve az intézmény egykori tanárát is, aki éles hangú levélben kelt ki a névváltoztatás ellen. Szerinte a kormány csak azért akarja átneveztetni a gimnáziumot, mert Ságvári zsidó volt. A 444 cikkének Facebook-megosztásánál látható lídben még azt is hozzátette, hogy „pedig nem sok szereplő van, akire 1944-ből büszkék lehetünk”.
A valóság ezzel szemben az, hogy Ságvári Endre kommunista mozgalmár volt – bajosan lehet csupán antifasiszta ellenállóként hivatkozni rá, lévén már 1940-ben csatlakozott az illegális kommunista párthoz, amikor a nyilasok legvadabb álmukban sem remélhették, hogy valaha kormányra kerülnek. Nagyobb probléma, hogy a kommunista hatalomátvételt követően a Rákosi-rezsim faragott az eredetileg Spitzer Endre névre hallgató fiatalemberből kommunista mártír-hőst, és ekkortól kezdve viselte a nevét számtalan közintézmény és utca az országban.
Mindennek tükrében felfoghatatlan, hogy a magát haladónak gondoló magyar baloldal miért ragaszkodik ehhez a mítoszhoz, és miért vált fontossá számára az elmúlt években Ságvári személye.
A rendszerváltás után, majd a 2010-es kormányváltást követően a leglátványosabb épületek és utak nevét megváltoztatták – vagy visszakapták régi nevüket. Mert arról sem kellene megfeledkezni, hogy az azóta regnáló kormány – amely sokszor tényleg erőből old meg szimbolikus kérdéseket – „névváltoztatás-mániája” ezúttal sok esetben csak az eredeti nevek helyreállítását jelentette. A Széll Kálmán tér például csak 1951-ben változott át Moszkva térré; nagyon bizarr, hogy Budapest akkori vezetése pont a város védelmében 1944–45-ben elesett német és magyar hadsereg tömegsírjává vált teret nevezte el szervilis módon az orosz fővárosról. A tér végül 2011-ben – a baloldali ellenzék és az ellenzéki sajtó kereszttüze ellenére – kapta vissza korábbi nevét.
Hasonló támadások indultak meg akkor is, amikor a Budapesti Corvinus Egyetem aulájából vitték arrébb Marx hatalmas bronzszobrát, elvégre mégis csak ő találta fel a kommunizmust. Az ellenzők akkor is az iskolai hagyományokra hivatkoztak, és arra apelláltak, hogy a diákok megszokták a nevet, és az életük részévé vált. Nagyon sok ember fel is ült ennek az érzelgős propagandának.
Valahol érthető is a ragaszkodása annak, aki fiatalkorát az átkosban élte le, a November 7. téren volt az első randevúja, és az Osztyapenkó-szobor igazította útba, ha Wartburgjával hazafelé döcögött a Balatonról. De lehet ezzel a nosztalgiával igazolni, hogy még 2011-ben is több mint ezer utca viselte a tömeggyilkos kommün vezetője, Kun Béla, a rettegett Lenin-fiúk vezére, Szamuely Tibor vagy az országot végigpusztító, majd megszálló Vörös Hadsereg nevét?
És ahogy ezeket a neveket sem az ott lakók vagy az ő választott képviselőik aggatták rá a helyekre, nem meglepő, hogy a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium is az Oktatási Minisztérium nyomására kapta 1956 januárjában a nevét – erről is előszeretettel feledkezik meg a sajtó, amikor most „erőszakos átnevezésekről” ír.
Amúgy volna még igény némi „erőszakos átnevezésre”, lévén Ságváriénál sokkal meredekebb nevek is túlélték az elmúlt huszonöt évet. Nem kell messzire menni a Marx-szobortól, a Budapesti Corvinus Egyetemen ugyanis szakkollégium viseli a bestiális ÁVO megalapítójának, Rajk László belügyminiszternek a nevét éppúgy, mint a magyarok tízezreivel végző málenkij robot moszkvai magyar feltalálójáét, Varga Jenőét.
Viszont ha ezek a nevek maradhatnak, ha ezek az alakok „beleférnek”, akkor miért nem lehet valahol mondjuk egy Gömbös Gyula Gimnázium? Kerülhetne az aulájába egy méretes Prónay-szobor is: miért kisebb érték az antibolsevizmus, mint az antifasizmus? A diákok biztosan hamar megszeretnék, az áldozatoknak meg már úgyis mindegy, nem?
