Nemrégiben előadásra invitált egy polgári kör a Balaton mellé. Az esemény rendben lezajlott, voltak szép számmal, a végén magam is írtam a vaskos vendégkönyvbe, ahol száznál is több korábbi előadó neve sorakozott: a konzervatív-polgári értékrend fajsúlyos, jeles személyiségei. Utána vacsorára is meghívtak, ahol a kör vezetője elmondta: egyre gyakoribb, hogy megállítják az utcán, és panaszodnak neki az emberek. Üzenni akarnak általa a Fidesznek, a helyi vezetésnek és a polgári kormánynak egyaránt, hogy nem jól mennek a dolgok. Amikor elmondja nekik, hogy örömmel meghallgatja őket, de a hírvivő szerepét nem tudja vállalni, mert már rég nincs kapcsolata még a helyi Fidesszel sem, megdöbbennek. De hát ti vagytok a Fidesz, nem? – kérdezik, és láthatóan nem értik a helyzetet.
A körbe egyébként komoly emberek, igazi polgárok járnak, akiknek van ismeretekkel megalapozott véleményük fontos közéleti és szakmai kérdésekről, de erre nem kíváncsi már a politika. Konzervatív, keresztény elkötelezettségük megkérdőjelezhetetlen, és az elmúlt évek során nem változtak az éppen aktuális széljárásoknak megfelelően – ugyanezt az adott településen működő Fideszről már nem lehetne elmondani. Amikor a polgári körösöktől elbúcsúztam, a vezető halkan azt javasolta: ha van rá időm, nézzek utána, hány működő polgári kör maradt az országban. Volt időm, megtettem.
Mielőtt belemennénk a döbbenetes eredmény taglalásába, idézzük fel a mozgalom indulását! Tizenhárom év nagy idő, nem árt az emlékezetfrissítés. Orbán Viktor pártelnök rögtön a Fidesz által elveszített 2002-es országgyűlési választások után, május 7-én beszédet mondott a budapesti Dísz téren, azt fejtegetve, hogy „a haza soha nem lehet ellenzékben”, és arra kérte az embereket: a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti közösségeket. „Arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok – mondta –, erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát.”
A konzervatív tömegmozgalom szó szerint berobbant a magyar közéletbe – év végére már 10 300 polgári kört regisztráltak. Ezek 2002 és 2006 között voltak politikai aktivitásuk csúcsán, gyakorlatilag velük sikerült újjászervezni a megroppant Fideszt. 2003-ban nagy példányszámú évkönyv jelent meg a polgári körökről Kiss Antal szerkesztésében, egy Reményik Sándor-versből vett idézetet kölcsönözve cím gyanánt („... a köröket ne hagyd”). Az 1939-ben, Gy. Gyabó Bélának írt költemény – amelynek címe Mindenki a magáét – nem hosszú, ezért érdemes egészében idézni: „A köröket, a köröket ne hagyd: / Mindenki a magáét - / El ne hagyd magad dolgát-örömét, / Kicsi virágát az egész világért. / Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten / És rendületlenül / Rajzold, rajzold pontos köreidet - / Míg a vihar elül. / S ha halni kell: akkor is úgy találjon / A végzet: a vak katona: / Polgár- és művész-gőggel mondd neki: / A köreimet nem adom oda.”
A politikusok nem így gondolták: hagyták a mozgalmat elsorvadni. A polgári körök már az első kétharmados Fidesz-győzelmet is legyengülve érték meg, azóta alig néhány maradt életben. A civil szervezetek névjegyzéke ma már csak 124 találatot ad a polgári kör kifejezésre, és ha az embernek van türelme végigbogarászni az adatokat, kiderül, hogy közülük mindössze nyolc (!), három fővárosi és öt vidéki adott le a 2014-es esztendőre egyszerűsített beszámolót és közhasznúsági mellékletet, tehát csak ennyi tekinthető jogi értelemben működőnek. Megérdemlik, hogy leírjuk a nevüket: Budapesten a Baross Gábor-telepi Polgári Kör, a Pofosz Sashalmi Polgári Kör Kulturális Egyesület és a Rákoskerti Polgári Kör működik, vidéken pedig az ózdi székhelyű Bolyokvasvári Polgári Kör, a Hévízi Széchenyi István Polgári Kör Egyesület, a Makói Polgári Kör, a Mosoni Polgári Kör Közhasznú Egyesület és a Szeged Klebelsberg-telepi Polgári Kör Egyesület mutat életjeleket. Tavalyelőtti beszámolót hat budapesti és 22 vidéki szervezet tett le, tehát a tendencia világos: egy esztendő alatt elsorvadt a még működő körök több mint kétharmada.
Persze tudom, nem minden polgári kört jegyeztek be a bíróságon. Épp ezért megnéztem a Polgárok Házának honlapját, ahol a polgári körök fül alatt alig több mint kéttucatnyi link található. Ha ezekre rákattintunk, a leggyakoribb oldal, ami bejön, egy automatikus üzenet: a kért címen nem található weboldal. Néhány működő linket is lehet találni, de mindössze egynek volt viszonylag friss híre: az Egri Végvár Polgári Körök Egyesülete tisztelettel meghívta az olvasót a Délvidéki magyar golgota 1944-45 című vándorkiállítás megnyitójára. Több szép szimbólum egy helyen: utolsókig kitartó végváriak beszélnek a magyar golgotáról. Az sem nélkülözi az áthallásokat, hogy már az Internet Polgári Körnek sincs honlapja, vagy legalábbis a link halott.
A szomorú tendencia látszott már 2008-ban is. Makovecz Imre a Polgárok Házában (amelynek az egyik alapítója volt a neves építész) arról beszélt, hogy „annak idején Orbán Viktor azért találta ki, hogy legyenek polgári körök, hogy a kis megélhetési politikusocskákat az alapszervezetekből ki lehessen takarítani, és valóban közéleti érdeklődésű és ambíciójú emberek kerüljenek be. Én három évet adtam az életemből arra, az országot járva, hogy ezek a polgári körök létrejöjjenek. Nem biztos, hogy a politikusoknál illendő dolog, amit én most el fogok mondani: a második vonal rájött, hogy mikor kerül rá a sor, és azért megfúrták a polgári körök világát. (...) Mi azzal is szolgáltunk, hogy megcsináltuk, használhatóvá tettük ezt az épületet, ezért öröm idejönnöm, ugyanakkor nem tudom elfelejteni azt, hogy a polgári köröknek valamilyen új impulzus alapján fel kellene tudni támadni, mert sohasem volt aktuálisabb, mint most, hogy szervezetszerűen aktivizálódjon a magyar lakosság.” A polgári körök nem támadtak fel, és sajnos Makovecz Imre is elment közülünk 2011 szeptemberében.
Az emlékezet viszont megszépíti a dolgokat: a Polgárok Háza megnyitásának tizedik évfordulóján, tavaly augusztusban Kövér László, az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott: nemcsak a Fidesz politikai közösségét, hanem az egész nemzet életét is előbbre vitte a polgári körök mozgalma, mely a házelnök szerint európai szinten is egyedülálló politikai innováció volt.
„A polgári körök története mindannyiunk története, életünk egy fontos, sorsfordító állomása lett” – hangsúlyozta a zsúfolásig megtelt Polgárok Házában a politikus, kiemelve: a mozgalom legfontosabb üzenete az volt és az marad, hogy a politikában is „meg kell maradnia a léleknek: ebben az értelemben mindannyian, akik a nemzet és a szabadság ügyéért dolgozunk, polgári körösök vagyunk” – hangoztatta.
A valóság viszont az, hogy a kormányzó erőknek jelenleg nem kellenek a polgári körök. A hatalom természetrajza más: a parancsot kérdés nélkül végrehajtó katonákra van szükség, nem gondolkodó emberekre, netán polgárokra. Sokan a mozgalom révén jutottak politikai stallumokhoz, de az azóta pozícióba került emberek elsősorban a hatalom megtartására koncentrálnak (riasztóan sok helyen emellett helyzeti előnyük anyagi előnyökké konvertálására is!), így nem jut idő a közösséggel foglalkozni.
Egyszer jó volna azt is kikutatni, az elárvult egykori polgári körösök közül hányan kötöttek ki a Jobbiknál.
