Valódi aggodalom vagy megfeleléskényszer?

Gyöngyösi Márton, a Jobbik külügyi kabinetvezetője válaszolt Puzsér Róbert cikkére.

De megnézhetjük az uniós Szlovákia és Románia rendszerszintű magyarüldözését is, amellyel szemben a magyar diplomácia igen szerény fellépést tanúsított, pedig ha valahol, akkor a kisebbségi jogokat a nap minden percében mantrázó EU-ban érvényt lehetne szerezni az őshonos határon túli magyarság jogait folyamatosan csorbító szomszédainkkal szemben. Kár, hogy ez ellen határozott cselekvésre ösztökélni még mindig elfogadhatatlan egyesek szerint. Közben pedig a határon túli magyarság szép lassan asszimilálódik vagy elvándorol, hiszen Budapest is éppen erre biztat akkor, amikor csupán problémás kérdésnek tartja őket a kétoldalú kapcsolatokban.

Ami pedig Oroszországot illeti, a Jobbik politikája nem érzelmi alapú. Nem az elmúlt huszonöt év diplomáciai talpnyaláskultúráját valljuk, csak őszintén fogalmazunk egy sorsdöntő, hazánkat közvetlenül érintő kérdésben. Ukrajnában nyugati támogatással másfél éve egy olyan kormány kaparintotta meg a hatalmat, amelynek első intézkedései között volt, hogy visszavonja a nemzetiségek, köztük a magyarok nyelvi jogait, és hadat üzenjen saját állampolgárainak, akik történetesen orosz ajkúak. Ez a nyíltan soviniszta új ukrán elit pedig nem a semmiből került Kijevbe. Emlékezzünk Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár szavaira, aki maga is beismerte, hogy Washington komoly pénzekkel támogatta a kijevi változásokat kirobbantó csoportokat. A jelenlegi ukrán kormányban pedig hemzsegnek a Soros- és Adenauer-alapítványok pénzén kikupált, a CIA által kiképzett, idegen országokból „leigazolt”, rekordidő alatt honosított, de gyakran amerikai állampolgársággal is rendelkező káderek. Feltételezhetően a Bem rakparton is gyakran hangoztatott ukrán demokrácia és nemzeti szuverenitás nagyobb dicsőségére

Ukrajna tehát a hidegháború vége óta folyamatosan zajló, agresszív amerikai geopolitikai terjeszkedés legújabb terepévé vált, ahol Európának csak önsorsrontó, érdekeivel ellentétes statisztaszerepet osztottak. A gyarmatosítás persze itt is a nép által hőn áhított nyugati integráció, demokrácia és nyugati életszínvonal utáni ácsingózást kihasználva, hazugságok köntösébe van bújtatva. Washington ugyanis Grúzia után most itt próbál borsot törni Moszkva orra alá, miközben végzetes adósságspirálba és egy megnyerhetetlen háborúba hajszolja Ukrajnát, ezalatt egész Európát megosztja és szembefordítja Oroszországgal, nemcsak gazdasági, de politikai és katonai értelemben is. Cui prodest? – tehetnénk fel a költői kérdést. Amerika mindezt most egy soviniszta szólamokat harsogó bábkormányon keresztül teszi. Ez a részben külföldi ügynökökből álló kabinet folytat bosszúhadjáratot az ország kisebbségei ellen, Moszkva pedig a Délkelet-Ukrajnában élő orosz kisebbség védelmére kel. Ahogyan nekünk is kötelességünk védeni a kétszázezer kárpátaljai magyart egy ilyen vezetéssel szemben, ha kell, szembehelyezkedve ellenérdekelt nyugati „szövetségeseinkkel”. Tudjuk, hogy ez nem kis konfliktussal jár, de a határon túli nemzeti kisebbségeink érdekei előrébb valók, mint a „jószomszédi viszony” és az amerikai érdekek gátlástalan kiszolgálásáért remélt vállveregetés. Ebben pedig Oroszországgal közösek az érdekeink, ha szeretjük Moszkvát, ha nem.

A magyarságért szót emelni ugyanis mindenkori kötelességünk. A mi külpolitikánk célja nem az igazodás és a magyarázhatatlan magyarázása, hanem az igazság képviselete. Talán valami mást kellene tennünk? Láttuk, hová vezetett az euroatlanti érdekek szolgálata a délszláv háborúk idején, és látjuk most is, amikor amerikai érdekekért kell magyaroknak harcolniuk, miközben a kormány hallgat, sőt egy kollaboráns helytartót ültet a kárpátaljai magyarság élére, aki támogatja Kijev katonai mozgósítását, és a magyarok sorozása és frontra küldése idején egyedüli észrevétele, hogy véreit ne aránytalan mértékben sorozzák be az ukrán hadseregbe.

Ez ellen lenne érdemes Puzsér Róbertnek felszólalnia, ha valóban fontos kérdésekre akar rámutatni. Még beépített ügynököket is kereshet: a kijevi kormányban talál párat. Valódiakat.

A szerző országgyűlési képviselő, a Jobbik külügyi kabinetvezetője