Az életének 91. évében eltávozott Szabad György pályája fenyegetések, méltánytalanságok, meghurcoltatások, és a konok kitartás, a hűség és a tehetség nyomvonalán való előremenetel felemelő és szép története. 1924-ben született a trianoni diktátummal elszakított Aradon, ahol családja magyarként a kisebbségi lét keserveivel küzdött. Magyarországra áttelepülve az ifjú Szabad Györgyöt a zsidó származás miatti megkülönböztetés sújtotta; 1944–45 pokoli megpróbáltatásai során életét a szerencséjének és leleményességének köszönhette. A háború után gazdálkodott első felesége családi birtokán, ám a történelem ismét közbeszólt: a saját tulajdonra és a tisztességes munkára alapozott polgári létet nem tűrhette a kommunista hatalom.
De ami vesztesége lett a magyar kisbirtokos gazdálkodásnak, az ő esetében nyereség a magyar tudománynak. Szabad György történészként nagy ívű pályát futott be az ötvenes évektől kezdve – 1956-os szerepvállalásáért természetesen zaklatták, de a legrosszabbat elkerülte –, egyetemi oktatóként generációknak adta tovább a reformkorban gyökeredző magyar polgárosodás, az önkényuralommal összeegyeztethetetlen parlamentarizmus, a függetlenségi törekvések nemes örökségét. A Forradalom és kiegyezés válaszútján és a Kossuth politikai pályája című munkái alapműveknek számítanak; aligha van nála mélyebb ismerője Kossuth Lajos életének, életművének, politikusi tevékenységének. Szabad György bábáskodott a Magyar Demokrata Fórum megszületésénél, politikai csillaga Antall Józsefével együtt emelkedett az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon.
A történelem kutatójaként felismerte a történelemformálásra alkalmas pillanatot. Az első szabadon választott Országgyűlés elnökeként a demokratikus, jogállami átalakulás egyik kulcsszereplője lett, még ha a társadalom jó része kicsit idegenkedve figyelte is a gyakran a XIX. századi parlamentarizmus nyelvén megszólaló politikust. Megvolt benne az az önsúly, ami az eredeti szakmájában is elsőrangú államférfit mindig megkülönbözteti a megélhetési politikustól. Keserves volt megélnie az MDF-kormány kudarcait, legszorosabb szövetségese, Antall József halálát, majd az 1994-es nagy vereséget, a kétharmados MSZP–SZDSZ-koalíció létrejöttét. Szabad György még négy évig parlamenti képviselő volt, a személyes politikai pálya csúcsáról lefele jövet átélte az MDF szakadását, különös átalakulásait, eltűnését. De azt is, hogy az ügy, amelyet egész életében képviselt, ahogy éppen lehetett, újra és újra esélyt kap a választóktól.
Szabad György történészként és politikusként is nagyot alkotott, nyomot hagyott maga után. Mégsem ez az igazi öröksége. Hanem a polgárosodás, a szabadság és a nemzeti függetlenség ügyének rendíthetetlen képviselete minden időben. Tőle a történelem, az állam, az aktuális hatalom sokszor csak elvett. Válasza erre a reménytelen helyzetet nem ismerő újrakezdés, az alkotás és a hűség volt. Tudjuk-e, felfogjuk-e, kit is veszítettünk el vele, mivel vagyunk szegényebbek? Isten nyugosztalja!
