Mostanra kiderült: mindenki tévedett. Blatter nemrég arról értekezett, hogy ő márpedig nem is mondott le, ebből pedig arra lehetett következtetni, hogy újra megméreti magát. Sőt azt is ki merte jelenteni, hogy aki őt korruptnak nevezi, az egyrészt nincs tisztában a szó jelentésével, másrészt börtönben a helye. Emellett úgy véli, hogy a mennybe fog menni – a pokolban amúgy sem hisz. Blatter sajátos érvelése szerint attól, hogy a FIFA korrupt, ő még nem az. Pedig ha az ember a legerősebb sportszervezetet vezeti – amely, ha ország lenne, a 146. volna az éves összjövedelem tekintetében –, tudnia kell a korrupciós ügyekről.
Talán az sem véletlen, hogy a május végi letartóztatásokat követően milyen úti célt választott először Sepp Blatter. A női labdarúgó-világbajnokság kanadai döntőjét kihagyta, de Oroszországba, a 2018-as vb-t rendező országba el tudott utazni. Ahogy a katari, úgy az orosz vb-rendezés elnyerése is gyanús: Vlagyimir Putyin állítólag szavazatvásárlások révén tudta behúzni a világbajnokságot, amellyel – a 2014-es szocsi téli olimpiát követően – javítaná országa és rendszere megítélését. Orbán Viktor magyar miniszterelnök mellett egyébként éppen Putyin volt az, aki gratulált Sepp Blatternek az újraválasztásához, annak ellenére, hogy a világ futballszerető közvéleménye akkorra már ellene fordult.
Egyebek közt azért is, mert a FIFA elnökének a katari rendezés kapcsán is tudnia kellett mindazokról a tényezőkről, amelyek miatt nem lett volna szabad az öbölmenti országnak adni a 2022-es világversenyt. Katarban lényegében rabszolgaként dolgoztatják a közép-ázsiai munkásokat, akik sorra hunynak el az építkezéseken: márciusban már 1200 halottról szóltak a hírek, egyes becslések szerint akár további négyezren is életüket veszíthetik.
Blatter valószínűleg rájött, hogy nem érdemes még inkább magára haragítania a világot, így végül cáfolta, hogy újra indulna az elnökségért, de a rendkívüli tisztújítás időpontját jelentősen kitolta (2016. február 20-án tudjuk meg, ki vezeti a továbbiakban a FIFA-t). Bejelentett egy reformprogramot is, amellyel a korrupció lehetőségét szorítaná vissza a szervezeten belül. Persze erre akkor nyílna nagyobb esély, ha Blatter már nem lenne a színen – erre mutatott rá az Európai Parlament is júniusban, amikor azonnali váltásra szólította fel a FIFA-t.
Ha a dátumra tekint az ember, kínjában felnevet. Miért kell ilyen sokáig húzni a tisztújítást, ha Blatter amúgy sem akar indulni? Ha hiszünk az összeesküvéselmélet-szagú forgatókönyvekben, akkor nagyon egyszerű a válasz. Februárig rengeteg idő van a Blatter hosszú – 1997 óta tartó! – regnálása során összegyűlt titkok eltüntetésére. Ehhez jól jön a meghirdetett reformprogram is, hiszen a reformok átalakításokkal és némi káosszal járnak együtt, így senkinek sem tűnik fel, ha egy-egy irat eltűnik. Februárig ráadásul van idő arra is, hogy bizonyos embereket meggyőzzenek arról, hogy a birtokukban lévő információkat a sírig őrizzék. Sőt olyan jelöltet is lehet találni, valamint megszerezni a megválasztásához szükséges támogatást, aki követné Blattert az általa megkezdett úton. Reméljük, a fentiekből sosem lesz valóság, de ha mégis, jó eséllyel úgysem tudjuk meg.
