Valahogy nem könnyű magunk elé képzelni a törékeny, idős hölgyet megfékezni igyekvő marcona biztonsági őröket (ha mégis megtesszük, könnyen a 2006-os rendőri túlkapások képei kerülnek a lelki szemeink elé – gyors időutazás Caligulától Néróig). Az efféle hiszterizálással azonban a legfőbb probléma az, hogy magáról az alapkérdésről tereli el a figyelmet. Hiszen teljesen legitim kérdésfeltevés az egyetemi szféra képviselői részéről, meddig mehet el a politika egyes szakemberek tudományos előmenetelének befolyásolása terén, egyáltalán van-e erre bármiféle jogalapja. Amennyiben ezt tapasztalják, azt valóban a nyilvánosság elé kell vinniük, hangot kell adniuk neki – lehetőleg a hozzájuk illő, racionális tónusban.
Persze ha ezt a kérdést feltesszük, akkor nem érdemes megállni a közvetlen nagypolitikai befolyásolásnál. Akkor tegyük fel azt is, milyen formában van jelen régóta a politika a hazai tudományosság „autonóm” világában, miként segíti vagy hátráltatja egyesek előmenetelét, lendít fel vagy tör derékba szakmai karriereket. Éppen a társadalomtudományok, különösen a filozófia területén találnánk érdekes példákat. Ez megérne egy hosszú és őszinte szimpóziumot, vagyis vacsora melletti beszélgetést.
