A román hatóságoknak a magyar jelképekkel szembeni viszonyulásáról sok mindent elárul az a hisztérikus reakció, amelyet az Orbán Viktor Facebook-oldalán közzétett tusnádfürdői fényképek váltottak ki. A román külügyminisztérium a revizionista jelképek népszerűsítéseként értékelte, hogy a miniszterelnök oldalára feltöltött felvételek egyike egy jelvényárus portékáját ábrázolja, aki Nagy-Magyarország-térképet megjelenítő kitűzőket is árult, máshol pedig székely zászlók láthatók. Miközben a magyar fél azzal érvelt, hogy a kifogásolt fotókon történelmi jelképek szerepelnek, a bukaresti külügyi tárca kirohanása hűen tükrözi, milyen mindennapos küzdelemmel jár a Romániában élő magyar közösség számára megőrizni identitását, szabadon használni nemzeti szimbólumait.
Ilyen körülmények között az erdélyi magyaroknak az az érzésük, hogy kisebbségi jogaik gyakorlása terén visszarendeződés észlelhető, hiszen sok tekintetben visszaköszönnek a kommunista rendszer idején tapasztalt reflexek. Persze a kisebbségi lét szempontjából a jelenkori viszonyokat nehezen lehet összehasonlítani a Ceausescu-diktatúra idején uralkodó állapotokkal, azonban sajnálatos módon számos esetben ma is tetten érhetők az asszimilációs törekvések. A helyzet érzékeltetéséhez jöjjenek a példák! A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor Romániában valósággal tombolt a kisebbségellenes rezsim, nyomtatásban tilos volt magyarul – vagy más kisebbségek nyelvén – leírni a települések nevét, és a kommunista titkosszolgálat, a Securitate megtorlásában részesült, aki március 15-én nyilvános helyen kokárdát mert tűzni a mellére. Sokan az anyaországból, ismerősök, barátok segítségével próbáltak magyar könyveket, folyóiratokat becsempészni Romániába, az esetek többségében sikertelenül. Még kisdiák koromban magyarországi rokonok akartak kedveskedni nekem egy, az 1848–49-es magyar szabadságharcról szóló könyvvel, a román vámtisztviselő azonban kíméletlenül elkobozta a kötetet. – Örüljenek, hogy nem tartóztatjuk le magukat tiltott propaganda terjesztéséért! – érkezett a hatósági válasz a magyarázatot kérő értetlenkedésre.
Naivság lenne azt hinni, hogy ilyesmi manapság nem fordulhat elő. Négy évvel ezelőtt egy székelyföldi könyvárustól azzal az indoklással kobozták el a román ügyészség és a rendőrség munkatársai az Egri csillagokat, egy népmeséket tartalmazó könyv rovásírásos példányát, valamint néhány rovásírás-tankönyvet, hogy nacionalista uszításra alkalmasak. Közismert, hogy a román hatóságok valóságos hadjáratot folytatnak a székely és a magyar zászló ellen. A székelyföldi Hargita és Kovászna megye prefektusai az elmúlt években perek tucatjait indították ama magyar többségű önkormányzatok ellen, amelyek a közhivatalokra vagy közterekre – Románia és az Európai Unió zászlaja mellé – kitűzték a székely lobogót. Még leírva is hihetetlennek tűnik, de igaz: a magyar jelképekkel szemben viseltetett ellenérzésük közepette a román hatóságok hajmeresztő magyarázatokat képesek kitalálni. Tőkés László európai parlamenti képviselőt egy évvel ezelőtt tetemes pénzbírsággal fenyegette meg a helyi rendőrség, ha nem távolítja el nagyváradi irodája erkélyéről a szolidaritásvállalás jeleként korábban kitűzött székely lobogót, amelyet a hatóság egyszerűen reklámzászlónak nyilvánított. Korábban a marosvásárhelyi rendőrség ugyancsak a reklámzászlókra vonatkozó jogszabályra hivatkozva sújtotta pénzbüntetéssel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) amiatt, hogy városi székházára kihelyezte a kék alapon aranysávos, nappal és holddal ellátott székely szimbólumot. Jelenleg mindkét ügyben zajlik a bírósági tárgyalás.
Sokatmondó, hogy a marosvásárhelyi bírák részben elfogadták az EMNT panaszát, és a pénzbírságot megrovásra enyhítették, ami ellenben csak félsiker, hiszen azt bizonyítja, hogy a bíróság is reklámzászlónak tekinti a székely lobogót. Ha nem lenne véresen komoly, még szórakozni is lehetne azon a közjátékon, amely nemrég történt a Maros megyei Nyárádszeredában. A többségében magyarok lakta város (nem mellesleg itt választották fejedelemmé Bocskai Istvánt) ünnepségén a szervezők közös zászlótartóban, egymás mellett kitűztek egy-egy román, európai uniós, magyar és székely zászlót. A városnapok megnyitójára érkezett román prefektus (a kormány területi képviselője) és a megyei közgyűlés elnöke felszólította Nyárádszereda polgármesterét, hogy válasszon közöttük és a zászlók között, és mivel a magyar elöljáró nem volt hajlandó eltávolítani a lobogókat, visszaültek szolgálati gépkocsijukba, és elhajtottak.
Újabb bizonyíték a szisztematikus túlkapásokra a nemrég Kovászna megyében történt eset. A területi fogyasztóvédelmi hivatal reklámanyagnak minősítette, és eltávolíttatta a háromszéki városokban közlekedő taxikról a Székelyföldet népszerűsítő, SIC feliratú öntapadós matricákat. A tömbmagyar régióban évekkel ezelőtt mozgalom indult Székelyföld identitásának erősítése érdekében, ennek keretében elterjedtek a hasonló, a napot és a holdat is megjelenítő öntapadósok, sőt rengeteg magánszemély, de például a megyei önkormányzat és Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala is a SIC betűkombinációval látta el gépkocsijai rendszámát. (A SIC a Terra Siculorum, Székelyföld latin nevének rövidítése.) A fogyasztóvédelem a román taxistörvényre hivatkozva járt el, amely szerint a bérfuvarozók csak az önkormányzatnál is bejelentett reklámszerződés alapján ragaszthatnak öntapadós hirdetéseket a járművükre. – Vajon a SIC matricára kivel kössek szerződést, a holddal? – fakadt ki felháborodva az egyik érintett taxitársaság tulajdonosa. Mondani sem kell, hogy ez esetben is kilóg a lóláb, hiszen az országban jóformán minden második személygépkocsin fellelhető a RO feliratú matrica, amely szintén nehezen minősíthető reklámnak. De ugyanez a fogyasztóvédelmi hivatal nem először büntet nyilvánvalóan politikai megfontolásból. Idén tavasszal árucímkéinek kicserélésére kötelezett egy hentesárut forgalmazó céget amiatt, hogy a termékek címkéin az a felirat is szerepelt: „székely ízek”. – Manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely WC vagy a székely temető is – nyilatkozta annak idején Mircea Diacon, a hatóság területi vezetője.
Lám, többek között ilyen kicsinyes húzásokban merül ki a román hatóságok magyarellenes megnyilvánulásainak végtelen tárháza. Bukarest sok esetben ott is revizionista, irredenta, az egységes román nemzetállamot fenyegető törekvéseket lát, ahol nem többről van szó, mint a nemzeti, regionális identitás kifejezésének igényéről. Miközben vitára bocsátani sem hajlandók a területi önrendelkezés ügyét, a mindenkori román kormányok és politikusok sok esetben a minimális nagyvonalúságra, európai szemléletre sem képesek. Számtalanszor bírálják Budapestet amiatt is, hogy nem biztosítja alanyi jogon a magyarországi románok parlamenti képviseletét, arról azonban tudomást sem vesznek, hogy a gyulai román iskolában például csak a román trikolór van kifüggesztve. Bogdan Aurescu, a román diplomácia vezetője a napokban arról biztosította a határon túli román közösségek vezetőit, hogy a tárca felelősséget visel jólétükért, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk ápolásáért. Nos, Románia számára az sem lehet közömbös, hogy a területén élő nemzeti kisebbségek otthon érzik-e magukat.
