Bevándorlókra pedig szükség van, mert a nyugdíjrendszer a demográfia helyzet romlása (népességcsökkenés, elvándorlás stb.) miatt összeomlás előtt áll – ezzel a csak látszólag gyakorlatias érveléssel állt elő Szabó Tímea (Párbeszéd Magyarországért) is. Ám sem ő, sem a pártja, sem a „demokratikus ellenzék” nem kampányolt a választás előtt a harmadik világból történő tömeges bevándoroltatás programjával vagy követelésével, noha a nyugdíjrendszer nem most került válságba a diagnózisuk szerint.
Vajon hány százezer afrikai és ázsiai mielőbbi betelepítésére van szükség a nyugdíj előtt állók megnyugtatására? Ha hatalomra került volna 2014-ben, a Szabó-kormány milyen megoldással tenné most a menekülteket letelepedett munkavállalóvá? Miért is nincs erre kidolgozott programjuk? És ha az egyik kormányellenes érvük az, hogy a nyugdíjrendszer megmentése miatt szükség van tömeges bevándorlásra, másik kormányellenes érvük miért az, hogy a bevándorlók amúgy is továbbállnak? Mivel csábítanák maradásra őket?
A mostani migrációs válság nyugdíj-politikai megközelítése mögött általában az a csúsztatás áll, hogy a válságot megelőzően az amúgy igen korlátozott bevándorlásnak pozitív hozadéka volt, például az iskolázottság miatt a szellemi tőke terén, a most beindult népvándorlás viszont képzetlen vagy iskolázatlan emberek tömegeit zúdítja Európára.
Milyen párbeszédet lehet így folytatni a tömeges migráció kihívása előtt álló Magyarországról?
A magyar balliberális értelmiség az EU-ba történő tömeges bevándorlást azzal relativizálja és bagatellizálja, hogy az EU ötszázmilliós népességéhez képest 1-2 millió menekült bevándorlása nem tétel. Csakhogy ha ez ilyen egyszerű lenne, az unióban nem beszélnének migrációs válságról, és a brit és a francia kormány sem deklarálná közösen a bevándorlás feltartóztatásának politikáját. Budapest balliberális elefántcsonttornyaiból mintha nem nyílna ideológiai ködtől mentes kilátás a nyugat-európai valóságra sem. Arra kell gondolnunk ezért, hogy egy balliberális magyar kormány képes lenne liberális, azaz nyakló nélküli bevándorláspolitikával szembemenni Berlinnel, Párizzsal és Londonnal. Ámde nem látni nyomát „az idegen szép” és „a bevándorlás jó” elvére alapozott olyan közpolitikai koncepcióknak, amely egyszerre lenne vonzó a magyar és uniós polgároknak, és vívná ki a nyugati kormányok elismerését. De annak sincs jele, hogy ugyanazzal az ideológiai hévvel támadnák a brit és a francia kormányt, mint a magyart, holott a lényeg ott is ugyanaz: feltartóztatni a népvándorlást. Az ideológiai támadások ezért is koncentrálódnak kizárólag a magyar kormányra – elavult fegyverzettel.
Mert minek is lehet nevezni azt a harci eszközt, hogy monomániásan sulykolják, hogy a kormány tűzparancsot adna ki a szerb határon az illegális migránsok ellen?
Nálunk a jobboldali kormányok sorsa mindig az, hogy européer ellenfeleik, baloldaliak és liberálisok, lövetéssel és akasztással vádolják őket. 1990-ben Eörsi Mátyás (SZDSZ) jelentette ki a taxisblokád idején, hogy Horváth Balázs belügyminiszter „azt fontolgatta, hogy a tömegbe lövet”, és átlagemberek sokasága hitt is neki. 1998-ban a kormányváltás után ugyancsak nagy hatása volt annak, hogy Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) megjósolta, hogy őt a Dunába fogják lőni. 2002-ben az MSZP brutális kampányfilmjében gerjesztette a tömegfélelmet azzal, hogy ha a Fidesz nyer, megint olyan idők jönnek (1944, 1956), amikor akasztanak
A tűzparancs toposzát idén júniusban már elővették, sikertelenül, mert idejekorán kiderült, hogy nagy blöff az egész. A kormány cáfolt, rosszindulatú spekulációról beszélt, és a témáról nem is tudott több bőrt lehúzni a balliberális ellenzék. Most, hogy egyre valószínűbb: a rendőrségen belül „határvadász” századokat állítanak fel, az ATV-től kezdve a HVG-n át az Amerikai Népszaváig megint napirendre vették a tűzparancs lehetőségét. Rónai Egonnak (ATV) szinte alig van vendége, akitől meg ne kérdezné eléggé lapos logikával, hogy akkor lesz-e tűzparancs, merthogy a vadászok ugye lőni szoktak
Annak idején Eörsi Mátyás a belügyminiszter azon kijelentését primitivizálta, hogy a kormány mindent megtesz a törvényes rend fenntartása érdekében. Ez ugyan konkrétan nem a fegyverhasználatról szólt, bár az a kijelentés alapján logikailag valóban nem volt kizárható. Ámde a törvényes fegyverhasználatnak van szabálya és fokozata (azzal való fenyegetés, figyelmeztetés, figyelmeztető lövés a levegőbe, könnygáz, gumilövedék stb.), míg Eörsi azt sugallta, hogy Horváth önkényes parancsot akart kiadni, hogy éleslőszerrel lőjenek a tömegbe, mint 1956-ban a sortüzek során. Most ugyanez a logika tobzódik megint: a határvadászok ugyanúgy lőnek, ahogy a vadászok lőni szoktak, s ha joguk lesz lőni, vadásznak a migránsokra, mint a nyulakra
Menekült gyermek lapul a bokorban, a fa mögött terhes anya bújik meg, hát puff nekik? Nem is értem, hogy a határhoz közeli kórházakat miért nem kérdezi ki, hogy felkészültek-e lőtt sérültek nagyszámú ellátására? De mit is csinálna a kormány a hullák ezreivel? És miért nem hívnak be a stúdióba történészeket, hogy ezek után részletesen ecseteljék a nyilvánvalót: a halálosztagokként működő náci Einsatzgruppék és az embervadászatot folytató határvadász századok közötti párhuzamokat? Innen már csak egy lépés, hogy a befogadóállomásokat a balliberális oldalon elkezdjék koncentrációs táborként emlegetni azon az alapon, hogy oda összegyűjtik (koncentrálják) a migránsokat. Kész csoda, hogy a tűzparancs víziója nyomán mindeddig nem vetették fel, hogy vajon a kormány vezet-e áramot is a kerítésbe, vagy hogy telepítenek-e taposóaknákat
A viták tárgya az is, hogy a magyar kormány biztonságos harmadik országnak minősítheti-e Szerbiát. A jogvédők és a balliberális ellenzék válasza természetesen az, hogy nem, ami az ideológiai háború tükrében teljesen érthetetlen. Ha ugyanis igaz, amit állítanak a Magyarországról elvándorlásról, hogy Orbán Viktor diktatúrája, önkényuralma stb. elől menekülnek az emberek, akkor nyilvánvaló, hogy Magyarország sem lehet biztonságos ország. Ékes bizonyítéka lenne ennek a romáknak az intézményesített rasszista elnyomás miatti menekülése Kanadába.
Egy színes bőrű afrikai vagy ázsiai menekült miért is lenne biztonságban ott, ahonnan a romáknak a bőrük színe miatt üldöztetés elől kell elmenekülniük? Jellemző is, hogy a kanadai hatóságoknak a romákkal szemben az európai reptereken alkalmazott diszkriminatív gyakorlata nem váltott ki tiltakozást. Pedig ahogy a HVG.hu is világosan átlátta egy május 11-i tudósításában: „Kanada elsősorban bőrszín alapján szűri a magyar bevándorlókat, a beutazók vizsgálata felületes és előítéletes.” Hozzáteszem, a Népszabadság egy sok évvel ezelőtti cikkében is az állt, hogy a kanadai határőrök az EU-ból érkező magyar állampolgárokat a gyanús bőrszínük alapján ellenőrzik, mert szingaléznek nézik őket
Ehhez képest most Boross Pétert azért vádolják „nettó” rasszizmussal, mert szerinte a bevándorlással az is „probléma”, hogy „az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra”, ami akadálya az „integrálódásuknak”, ahogy a hazai romáknak is az. Amit Borossal művelnek, az a nálunk 25 éve folyó mondatvadászat és önkényes értelmezés, amiről már vastag könyvet lehetne írni. Alternatív értelmezés helyett visszakérdeznék: a bőrszín a hétköznapi valóságban valóban nem akadálya az integrálódásnak? Egy lengyel, egy világos bőrű arab és egy szó szerint fekete bőrű afrikai bevándorlónak még Svédországban is egyforma esélye van a beilleszkedésre és az elfogadtatásra? Magyarországon sem akadálya a romák érvényesülésének a bőrszín szerinti megkülönböztetés? Egy világos és egy sötét bőrű romának ugyanakkorák az esélyei? És mik is a reakciói a bőrszín miatt megkülönböztetést szenvedő bevándorlóknak Nyugaton? Nem az el- és bezárkózás, az integrálódást viszont nehezítő zárt közösségek kialakulása? És a tömeges bevándorlás nem éppen hozzájárul az etnikai hovatartozás és bőrszín miatti elkülönüléshez?
Gondoljuk csak el, mi történne, ha Boross Péterrel ellentétben, aki létező problémákat sorol, vádlói – újságírók és politikusok – kijelentenék: az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek millióinak a bőrük színe miatt sosem volt és ma sincs problémájuk az integrálódás során. Félő, hogy saját bőrükön tapasztalnák meg, milyen is a faji hovatartozás és bőrszín miatti diszkrimináció ellen küzdő jogvédők haragja
A szerző politológus
