Sajnos víziói a mostani kormánynak is vannak. Az egyik ilyen például, hogy a családokat majd az fogja összetartani, ha vasárnap bezárnak a 200 négyzetméternél nagyobb boltok, a kisebbekben családtagok dolgoznak, a pékségekben pedig időnként nem adhatják el azt, ami amúgy megtalálható az üzletben. De elhangzott érvként az is, hogy a munkavállalókat védenék ezzel – a gond csak az, hogy ezt nem nagyon követelte senki, ellenben sok alkalmazottnak problémákat okozott, a vásárlókról nem is beszélve. Hiába, csak keresztülnyomták a döntést, s azóta is gyakran hallani a zárva tartást pártolóktól, hogy micsoda bagatell dolog ez, senki nem fog beleszakadni.
De a fentiek mellett említhetnénk számtalan izmust és ideológiát, amelyek mindig bevetettek valami nagyszerű ötletet, amit jobbára senki sem kért, hogy aztán egy idő után a döntéshozók is felismerjék: ez így nem működik. (Bár többnyire nem ismerik fel, csak egyszerűen nem lehet tovább fenntartani a dolgot.) A közös pont a társadalmon, a közösségeken való kísérletezgetés vágya: kipróbálnak valamit, aztán ha nem jön be, hát nem jön be. A konzervatívok ennek épp az ellenkezőjében hisznek: a szerves fejlődésben, az apró lépésekben, nem a forradalmi világjobbításban. De sajnos sokan ma sem fogadják el, hogy a világ nem laboratórium, az emberek pedig nem kísérleti nyulak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!