A horgosi kisfiú fényképe és négy sorban elmondott története mindennél jobban elénk tárja a felelőtlenség, a kettős mérce és a vak öngyűlölet csapdájában vergődő Európa önpusztítását. Ugyanakkor megcsillan egy halvány reménysugár is: eddig kétszer annyian olvasták a magyar kisfiú történetét, mint ahányan a Ronaldót kísérgető Zaid Abdulnak tapsoltak, és számos megkeresés, felajánlás érkezett olyanoktól, akik nem a magamutogató alamizsnaosztást, hanem a valódi segítségnyújtást választották.
Zolika nem dicsőült meg világsztárokkal. Nagymamájából sem csinált senki fociedzőt, de ez egyáltalán nem baj. A kisfiú a nemzetközi méretű majomszeretet helyett most egy kis anyagi segítséggel valódi lehetőséget kap a jobb életre.
Elvégre az – állítólag – mindenkinek jár.
