Úgy tisztességes, ha azzal kezdem: önkéntesként több mint tíz éve dolgozom a Baptista Szeretetszolgálatnál, amelyről a következő történet szól. A humanitárius szervezet nagyra nőtt az utóbbi időben: volt pillanat, amikor százkilencvenegy intézmény tartozott alá (köztük hajléktalanszállók, idősgondozói intézmények, különféle iskolák stb.). Ezek évente harmincezer embert láttak el, és közel négyezer embernek adtak munkát. A Magyar Államkincstár 2011 óta hatvankilenc, a kormányhivatal pedig harminchét hatósági vizsgálatot folytatott le a szeretetszolgálat különféle intézményeiben, melyek során semmilyen törvénytelenséget nem tárt fel. Aztán idén valami megváltozott – a nyáron százötven ellenőr rohanta le azokat a baptisták által működtetett intézményeket, ahol időskorúak házi gondozása folyt.
Hogy miért, arról mindjárt bővebben – előtte nézzük meg, hogyan működik a rendszer. A második Orbán-kormány különféle tisztségviselői többször kifejtették, hogy iskolákat, illetve szociális intézményeket adnak át üzemeltetésre a történelmi egyházaknak. A folyamat elindult, a nyári adatok szerint a szociális szférában százkilenc egyházi kézben lévő, zömében időskori ellátásra vagy gyermekvédelemre szakosodott intézmény van, összesen 14 400 alkalmazottal és körülbelül 35 ezer ellátottal. A Népszabadság júniusi értesülése szerint a humán tárcánál gondolkodnak azon, hogy a még megmaradt állami szociális intézményeket is átadják. Mivel az egyházak ezzel állami feladatot vállalnak át, cserébe törvényben előírt finanszírozást kapnak a költségvetésből. Ezeket az összegeket például a Baptista Szeretetszolgálat teljes egészében az intézmények működtetésére és a gondozottak ellátására fordítja – egyszerűen nem is tehetne másként, mert ezt szigorúan ellenőrzik. Fontos az is, hogy az egyházaknak adott juttatás a törvény szerint megegyezik az azonos feladatot ellátó állami és önkormányzati intézmények költségvetési támogatásával, magyarán az adófizetőknek nem kerül többe a civil megoldás. A baptisták ráadásul olcsóbbak is: nem egy helyen az önkormányzat kétszer annyiért tudta volna megoldani az idősek gondozását, mint amennyiért ők. Azt is lényeges tudni, hogy a költségvetési támogatás több mint felét visszaadják a költségvetésnek a dolgozóik után befizetett adók és járulékok formájában: tavaly például az erre a célra kapott 3,2 milliárd forintból 1,279 milliárdot visszautaltak az államnak. Még egy fontos tény: a baptisták a kis nyugdíjból élők számára térítésmentesen adták a házi segítségnyújtást, s az ellátottnak még a legmagasabb jövedelmi kategóriában is csak 250 forintot kellett fizetnie egy órára.
Nyáron aztán furcsa hírek kezdtek érkezni az intézményekből (a szeretetszolgálatnak az év elején nyolc önálló intézménye nyolc járásban látta el a házi segítségnyújtást, ezekben 8547 rászoruló időskorút gondozott a csaknem ezer alkalmazott). Százötven ellenőr rohanta le az ellátottakat, és utólag kiderült, hogy vitatható körülmények között vették fel a jegyzőkönyveket. Képzeljük el a helyzetet: megérkezik két idegen egy hetven-nyolcvan esztendős, mások segítségére szoruló emberhez, aki adott esetben demenciában szenved, és arról faggatják, hogy fél évvel ezelőtt, február 7-én járt-e nála Gizike bevásárolni és ablakot mosni. Ha „nem emlékszemmel” válaszolt, már el is készült a jegyzőkönyv költségvetési csalás gyanújával. A hírek szerint ötszáz ellátotthoz kopogtattak be – azért nem lehet tudni, hogy hova, mert sehol (!) sem hagytak jegyzőkönyvet. A baptisták utólag, a Magyar Államkincstártól próbálták bekérni a felvett jegyzőkönyveket, és ezekből kiderült, hogy akadnak olyan megyék, ahol az időskorú gondozottak kivétel nélkül alapos jogi tudással vannak felvértezve, mert mindenki az adatai zárt kezelését kérte! Ez gyakorlatilag elképzelhetetlen, de arra jó, hogy ne lehessen utólag ellenőrizni, valósak-e az állítások. A Magyar Államkincstár ellenőrei ugyanakkor szuperképességekkel rendelkeznek: a jegyzőkönyvek felvételének percre pontos időpontjait összevetve nemegyszer kiderül, hogy ugyanaz az ember egyszerre két helyen (adott esetben egymástól negyven kilométer távolságra) képes megjelenni a gondozottak lakásán. Mások szuperszorgalmasak: munkaidőn túl kopogtatnak be ellenőrzésre, és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jól elbeszélgetnek olyan idős beteggel is, akinek orvosi papírja van róla, hogy képtelen a kommunikációra. Egy ilyen nyolc-kilenc oldalas jegyzőkönyv alapos elolvasása is hosszú idő, de a Magyar Államkincstár munkatársai képesek voltak tíz-tizenöt perc alatt kitölteni egyet a rosszul halló, a kérdéseket nehezen értelmező idősekkel. Arról is vannak vallomások, hogy megfenyegettek embereket (nyugdíj- és támogatásmegvonást helyezve kilátásba, ha nem az elvártnak megfelelően nyilatkoznak), másutt a hozzátartozó nyilatkozott az ellátott helyett (ez nem jogszerű), és olyan idős kikérdezett is akadt, aki a stresszes helyzet miatt bepisilt az ellenőrzés idején. Arról sem tájékoztatták az embereket, hogy nem kötelesek magukra nézve terhelő vallomást tenni.
Ezután robbant a bomba: augusztusban a Magyar Államkincstár a Baptista Szeretetszolgálat összes házi gondozó intézményének a finanszírozását felfüggesztette, mivel a jegyzőkönyvek alapján állítólag ellátási szabálytalanságokat tártak fel. Magyarán: az állam nem adta oda az állami feladat ellátásáért járó pénzt arra hivatkozva, hogy néhány helyen szabálytalanságot tártak fel, így biztos mindenütt lopnak. A helyzetet bonyolítja, hogy a MÁK-ellenőrzés idején a baptisták belső ellenőrzése is buktatott meg gondozónőt, aki fiktív személyeket látott el (a kár egyébként pár tízezer forint volt). Ellene büntetőfeljelentést tettek, és nemrég kaptak egy levelet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóságától, melyben a hatóság közli: a baptisták feljelentését és a másik ellenőrzést egyesítik, így összevonják a nyomozást az önálló jogi személyiségű regionális szociális központ ügyében. Ebből az a riasztó tény is kikövetkeztethető: csak egy jogi szempontból önálló egységben elkövetett szabálytalanság miatt nyomoznak, de közben az előbbitől független intézmények ellátottjaitól is megvonták a támogatást. A kollektív büntetés nyolcezer rászoruló ellátását és csaknem ezer dolgozó munkahelyét veszélyezteti. A szeretetszolgálat azt vallja: aki hibázott és csalt, azt meg kell büntetni. Azt is elfogadják, ha vissza kell fizetni azt a pénzt, amit a csaláson fogott intézmény kapott. De az is benne van a pakliban, hogy a Magyar Államkincstár minden eddigi támogatást vissza fog követelni – így egyrészt a becsületes gondozók is ingyen dolgoztak, másrészt a szeretetszolgálat a pénz közel felét visszafizette már járulékok és adók formájában, így az elvonással az állam gyakorlatilag másfélszer annyit kap vissza, mint amennyit adott.
Nem tudom, kinek áll érdekében tönkretenni egy szeretetszolgálatot. Milliárdokat loptak a baptisták, harsogta napokig a sajtó, a különféle hivatalokból kiszivárogtatott félinformációknak köszönhetően. Ha ez velük ma megtörténik, holnap másik egyház kerülhet sorra – így nehéz lesz meggyőzni őket arról, hogy átvegyenek intézményeket. Az egyoldalú függőség soha nem vezet jóra: az állam roppant szigorú, amikor vélt vagy valós hibákat talál, de rendkívül nagyvonalú a saját tévedéseivel és mulasztásaival szemben.
Élni és élni hagyni – ezt kellene valahogy a hatalomnak megtanulnia.
