Száműzték volna a politizálók köréből azt, aki öt évvel ezelőtt azzal áll elő, hogy a magyar kormánynak hamarosan Horvátországgal gyűlik meg leginkább a baja. Pedig mostanában Zoran Milanovic miniszterelnök Zágrábból olyan szidalmakkal illeti Magyarországot szinte napi rendszerességgel, amilyenekre egykoron a szlovák Meciar vagy a román Iliescu sem vetemedett. A magyar–horvát viszony a Mol–INA-botrány 2011-es kirobbanásával kezdett rossz vágányra terelődni, amikor a horvát tőkepiaci felügyelet piaci manipuláció és csalás miatt eljárást kezdeményezett a magyar vállalat ellen. Ugyanebben az évben nyerték meg a horvátországi választásokat a szociáldemokraták, akik Milanovicot küldték a kormányfői székbe. Az újvidéki Magyar Szó által nemrég közölt portré talán ad némi magyarázatot arra, miért éppen az útszélit választotta stílusának a zágrábi kabinet vezetője. A diák Milanovic kitűnő, de nem problémamentes tanulónak számított, vérmérséklete következtében gondok voltak vele, nehezen lehetett kordában tartani. Sokat verekedett. Miután az általános iskolában megválasztották osztályfelelőssé, első dolga az volt, hogy egyik társának ellássa a baját. A porszívóügynökként is tevékenykedő Zoran Milanovic később szép karriert futott be a szociáldemokrata pártban. Erőszakosságát átörökítette a politikába is, ennek megnyilvánulásait érzékelhetjük a menekültválság miatt műsorra került magyar–horvát üzengető szappanoperában. Milanovic szintjére süllyedni egy egész életút szükséges, de a migránshullám körüli vita a magyar diplomáciát sem emelte túlzott magasságokba. Most ugyan átmeneti csend honol a külügyminisztériumban, nincs üzengetés, korholás, számonkérés valamelyik kisebb vagy nagyobb európai országnak, esetleg az ENSZ főtitkárának címezve. Mindez persze egyik óráról a másikra változhat, mert mostanában annak lehetünk a tanúi, hogy ha valahol egy vezető politikus bírálja a magyar kormány politikáját, az érintett nagykövet máris idézést kap a Bem térre, és nem késik a külügyminiszter dörgedelmes nyilatkozata sem. Magyarország diplomáciájának volt olyan időszaka is, amikor válogatott sértéseket is mély csenddel fogadtak – kétségkívül arra sem lehettünk büszkék. Az is tény, hogy a menekültválság ügyében tett magyar lépések olykor indokolatlanul heves, sértő jelzők kíséretében megfogalmazott kritikákat eredményeztek külföldön. De ettől még a szeptemberben csúcsra járatott s most éppen visszafogottabb szakaszába lépő Bem téri kardcsörtetést érezhetjük eltúlzottnak. (Voltak olyan napok, amikor egyetlen közleményben több ország politikusait osztotta ki a külügyi tárcavezető, ellentmondva mindannak, amit a diplomácia fogalmán értünk.)
A kérdés most már nem az, mennyire szigeteli el magát Magyarország, hanem hogy mikor és hogyan lesz normalizált kapcsolatunk azokkal az országokkal, amelyekkel a szavak szintjén konfliktusba kerültünk. Különösen szomorú a kialakult helyzet a szomszédságpolitikában, hiszen ez talán az egyetlen olyan diplomáciai tér, ahol eddig közös nevező is volt a nézeteltérések mellett. Az elfajult, már-már hidegháborús szókészletet használó magyar–horvát viszonyon vélhetően csak egy kormányváltás segítene. Mindenesetre Horvátországban már november 8-án leválthatják Milanovicékat. Az ellenzéki jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) hatalomra kerülésével alapvetően változhat meg a kétoldalú viszony. A nemrég Budapesten tárgyaló Kolinda Grabar-Kitarovic, a HDZ-hez közel álló államfő nyitottsága és a migránskérdésben majdnem a magyarral azonos álláspontja azt jelzi, egészen más dimenzióba léphetnének a kapcsolatok. A kerítésépítés témájával kapcsolatban minősíthetetlen hangnemben megszólaló horvát miniszterelnökhöz képest Kolinda Grabar-Kitarovic tegnap a Jutarnji list horvát napilapnak adott interjújában például már arról beszélt, hogy „Horvátországnak kerítést vagy valamilyen fizikai akadályt kell felállítania a határán, hogy kezelni tudja a menekültválságot”.
A baj csak az, hogy a HDZ győzelme egyáltalán nem biztos: a friss felmérések szerint fej fej mellett állnak a szociáldemokraták és a konzervatívok, ráadásul a trend egyelőre Milanovicnak kedvez. Ha horvát szemszögből nézzük, nem kezelte rosszul a menekültválságot, hiszen rendezetten Magyarország határához terelte a migránsokat, éppen úgy, ahogyan a magyar hatóságok teszik, csak Ausztria irányába. Rágondolni is rossz, mi lesz, ha a szavazók által megerősített Milanovic reagál majd a várható határzárra.
Romániában jövő ősszel rendeznek parlamenti választásokat, de Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök pozíciója saját pártján belül is meggyengült, így könnyen elképzelhető, hogy még az idén váltás lesz a kormány élén. Ami önmagában nem jelenti a magyar–román viszony gyors javulását, mivel az új kormányfő várhatóan szintén baloldalról érkezik. Fordulatra akkor van némi remény, ha a Klaus Johannis államfőhöz közel álló jobbközép, az Európai Néppártot erősítő Nemzeti Liberális Párt kerül hatalomra.
A szintén mélypontra került osztrák viszonyon segített Orbán Viktor bécsi vizitje, érthetetlen ugyanakkor, hogy erre miért nem került sor korábban, még a magyar–szerb határon történt határzár előtt. A szlovén kapcsolat próbaköve az esetleges magyar–horvát zöldhatár lezárása utáni időszak lesz, itt is nagyon időszerű lenne egy ljubljanai látogatás, ha arra van szlovéniai fogadókészség. A magyar–ukrán viszonyt nem terheli a migránsügy, de a Moszkva iránti magyar elkötelezettség már régen eltávolította Magyarországtól Kijevet. A kerítésépítéssel a szerb kapcsolat is sebeket kapott, bár úgy tűnik, nincs igazi törés a párbeszédben. Sikerként marad a meglepően jól alakult kapcsolat Robert Ficóval, amihez a felvidéki magyarok érthető módon fenntartással viszonyulnak.
Ha a tágabb szomszédságot nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a visegrádi négyek (V4) egyre gyengülő együttműködését viszont összerántotta a migránsválság. Varsóban, Prágában és Pozsonyban nagy vonalakban Budapesthez hasonlóan ítélik meg a helyzetet, bár a kommunikáció stílusa az előző három fővárosban a magyarral összevetve jóval visszafogottabb. A szimbolikusnál nagyobb értéke van annak az egyezségnek, amelynek értelmében a visegrádi négyek együtt védik a schengeni zóna külső határait Magyarország déli részén. Kedden indult Magyarországra az a huszonegy cseh katona, aki segíteni fog a határ őrzésében. Szlovákia a kormány döntése értelmében ötven rendőrt, míg a lengyelek egy helikoptert küldenek személyzettel együtt a magyar hadsereg megsegítésére. A végleges felajánlásokról az Európai Tanács ülése alkalmával állapodnak meg hivatalos formában a visegrádi négyek országainak kormányfői. A jelenleg csak az államfőt adó jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) jövő hét végi várható győzelme a lengyel választásokon tovább erősítheti a V4-összefogást, amely az eddiginél markánsabban jelenhet meg a különböző uniós ügyekben. A PiS hatalomra kerülésével Orbán Viktor megtépázott európai imázsa is javulhat, de legalábbis relativizálódhat „szabadságharcos” szerepe, hiszen Brüsszel figyelme a Fidesznél sokkal inkább EU-kritikus Jaroslaw Kaczynski-féle vezetésre irányulna. A visegrádi együttműködés szükség szülte megerősödése nem a magyar diplomácián múlt, de kétségkívül a lehető legjobbkor jött, háttérbe szorítva a szomszédságpolitikai kudarcokat.
