Ahogy az élet minden területén, úgy a politikában is sok múlik az arányokon. Elemzőktől gyakran hallani, hogy a Fidesz „politikai kormányzásra” rendezkedett be, ami elsőre kissé semmitmondó kijelentésnek tűnik – hiszen milyen lenne a kormányzás, ha nem politikai –, de valójában nagyon is beszédes. Nagyjából azt jelenti, hogy az éppen kormányzó erő elsősorban nem szakmai, hanem politikai szempontoknak rendeli alá az ország irányítását, illetve az ehhez szükséges intézményi struktúrát. Ha a szakértői kormányzást tekintjük az egyik végletnek, amely Magyarországon eddig csak a baloldali lózungok szintjén létezett, akkor a politikai kormányzás a másik: a hatalomgyakorlás olyan módja, amelynek elsődleges célja a hatalom megtartása.
Itt jutunk el az arányok problémájához. Hiszen teljességgel magától értetődő, hogy egy párt előbb meg akarja szerezni, majd meg akarja tartani a hatalmat, de kérdés, elfogadható-e, ha ezt az igyekezetet még intézményesíti is. Márpedig ma ennek lehetünk szemtanúi, ha figyelemmel követjük a hazai közigazgatás szervezeti változásait. S ehhez nem kell különösebb mélyfúrásokat végeznünk; elég, ha a minisztériumok számának alakulásából indulunk ki. A 2010-es választások előtt a Fidesz takarékossági okokból a tárcák számának csökkentését ígérte, és ígéretét be is tartotta: mindössze nyolc minisztériummal vágott neki a kormányzásnak. Ehhez többek között az kellett, hogy a humán területeket egy csúcstárca (korábban Nemzeti, ma Emberi Erőforrások Minisztériuma) alá vonja össze. Az, hogy az egészségügy vagy az oktatás nem kapott külön minisztériumot, hanem csupán államtitkári szintű képviselettel rendelkezik, egyértelműen gyengíti e területek kormányon belüli érdekérvényesítő képességét. A humán szféra képviselői közül ezt mégis sokan elfogadták, belátva, hogy a Fidesznek a 2010–2014-es ciklust válságkezelő üzemmódban kellett megkezdenie a szocialista kormányok áldásos tevékenységének köszönhetően.
2014-ben annál többen remélték, hogy a gazdaság stabilizálódásával a humán csúcstárcát szétválasztja a kormányzat, de legalább az egészségügy külön minisztériumot kap. A minisztériumok száma valóban emelkedett, hamarosan tíz lesz belőlük, a többletet azonban nem újabb szakminisztériumok adják. Éppen ellenkezőleg: az új ciklusban minisztériumi rangra emelkedett a Miniszterelnökség, s most a kormányfő politikai kabinetfőnökévé kinevezett Rogán Antal kap – a kialakult látszat alapján szükségmegoldásként – új tárcát Miniszterelnöki Kabinetiroda néven. Vagyis hamarosan két, a fenti értelemben vett politikai kormányzást szolgáló minisztérium fog működni, miközben az oktatást, a kultúrát vagy a szociális területet továbbra is csak államtitkárok képviselik. Már ha képviselik – arról ugyanis keveset hallani, hogyan is áll az augusztus 31-i hatállyal lemondott egészségügyi államtitkár, Zombor Gábor utódlása. Bizonyára sokak számára megnyugtató a tudat, hogy a kormányzati kommunikáció innentől jó – és ami még fontosabb: miniszteri – kezekben lesz, de ennél is megnyugtatóbb lenne, ha az egészségügynek is újra akadna felelős vezetője.
– A 2018-as választás sikere a tét, ehhez a miniszterelnök szerint Rogán Antal tudására és felkészültségére szükség van – nyilatkozta a Vs.hu tudósítása szerint Lázár János, amikor múlt hétfőn újságírók arról faggatták, mit szól párttársa és állítólagos riválisa kinevezéséhez. Talán nem volna rossz, ha a Fidesz nem csupán Rogán Antal és stábja képességeinek szánna szerepet a 2018-as választási győzelem előkészítésében, hanem mondjuk az egészségügynek, az oktatásnak vagy ad absurdum a kultúrának is. Ezen mindnyájan csak nyerhetnénk.
