Társadalmi félrekezelés

A régi szólásokba, kifejezésekbe kódolt nemi sztereotípiákat is kiirtják a nyelvből.

Egy másik fő problémát viszont nem is érint a kutatás: egy nő akkor is kevesebbet keres, mint egy férfi, ha azonos munkakörben azonos pozíciót tölt be. A briteknél és nálunk is. Ennek egyik fő oka, hogy mindkét ország előírja a munkáltatóknak, hogy komoly juttatásokkal támogassák női alkalmazottaikat, ha azok gyermeket vállalnak. A gyes mellett a kismamák erős védelmet is élveznek, munkahelyi pozíciójuk szent és sérthetetlen, így a helyükre egy-két évre nem könnyű jó munkaerőt találni. Ha meg visszajönnek dolgozni, és a gyerek megbetegszik, akkor ők is otthon maradhatnak vele, újfent a cég pénzén. Nincs mit csodálkozni hát, ha egy munkaadó inkább egy halálig terhelhető férfit vesz fel, vagy kevesebb pénzért alkalmazza a nőt, mert számol a pluszveszteségekkel. A vállalat profitból él, a gyermekáldás pedig – ami neki csak kiadás és probléma – a társadalom javát szolgálja, nem az övét. Épp ezért az állam dolga lenne átvállalni annyit a pluszterhekből, hogy a cégnek ne kerüljön többe egy női, mint egy férfi munkavállaló. Akkor tényleg csak az egyéni kiválóság döntene mind a felvételben, mind a bérezésben. És meggyőződésem: ha ez és a társadalmilag kiemelten fontos – jellemzően női – munkát végzők bérrendezése megtörténne, jóval többet lendítene az egyenlő fizetések ügyén, mint minden kvóta, ombudsman és cenzor együttvéve.