Itt van a templom elásva

Beigazolódott az örökségvédelmi szakemberek félelme: már csak a pénz számít.

Kétségtelen, nemzetgazdasági szempontból egy autógyár, összeszerelő üzem, autópálya vagy gyorsforgalmi út építése nagyobb súllyal esik a latba, mint egy esetleges nemzeti, történelmi emlékhely feltárása, ám „az érdekek egyezése kevés a nemzet megalkotásához, mert érdekközösségekből jórészt kereskedelmi szerződések jönnek létre”. Ernest Renan francia filozófus gondolatait ugyanakkor hiába idézte a parlamentben a humántárca egykori vezetője, Réthelyi Miklós 2012 tavaszán, a magyar intézményes örökségvédelem 140. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, üzenete süket fülekre talált. Az örökségvédőknek valójában akkor már gyászszertartást kellett volna celebrálniuk. 2012-re ért be a vád: az örökségvédelem a fejlesztések gátja (a „bűnlajstrom” pedig hoszszú). Ezért 2012 tavaszán a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások idejét, költségét megkurtító törvénymódosítást fogadott el a parlament, amely az építési hatósági jogköröket is elvette a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, majd 2012 őszén magát a hivatalt is megszüntették. S miközben többször is módosították az örökségvédelmi törvényt – mindig előnybe hozva a beruházói szempontokat –, az örökségvédelmi hivatal utódja, a Forster-központ éléről három éven belül két vezető is távozott.

A Miniszterelnökség államtitkára, L. Simon László a jelek szerint a kormányzatban időnként a megmagyarázóember szerepét kapja. Ha átalakították a Nemzeti Kulturális Alap szakkollégiumi rendszerét, vagy ha épp módosították az örökségvédelmi törvényt, L. Simon varázsszava többnyire a „hatékonyság” volt. Ami kétségkívül fontos szempont, de nem mindig a legfontosabb.

A bonyhádi templomrom kapcsán azzal igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a lelet csak helyi jelentőségű, nincs turisztikai vonzereje, egyébként is, országosan sok száz hasonló értékű, jelentőségű romot ismerünk. A lelőhely előzetes kutatásáról írt tanulmányban mindenesetre ez olvasható: „A feltárt épület különlegességét a figyelemreméltóan gazdag kőfaragvány-leletanyaga adja.” Továbbá: „Az épület különlegességét az adja, hogy a terét nem tagolták hajóra és szentélyre, hanem más kápolnákhoz hasonlóan egységes térrel épült. Ilyen kápolnákat elsősorban városi környezetből ismerünk, mint a soproni Szent János-kápolna. Vidéken ez a tértípus meglehetősen ritka, ilyen művészi színvonalú kivitelben pedig szinte egyedülálló.” S ezt mindössze egy hét ásatás után állítják a régészek! De L. Simon országosan sok száz hasonló értékű romot ismer

A Miniszterelnökség államtitkárának becsületére legyen mondva, bonyhádi sajtótájékoztatóján kritikát is meg mert fogalmazni, igaz, csak módjával: ha előzetes régészeti dokumentáció készül, akkor még időben tudtak volna nyomvonalat módosítani az útépítésnél – ismerte el. Előzetes régészeti dokumentáció készítése az 500 millió forint fölötti beruházásnál kötelező is – az elkerülő út építésének költsége bőven az értékhatár fölött van –, ám azért, hogy a folyamat gyorsuljon, az önkormányzat szakaszolta az eljárást. Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, „nyilvánvalóan nem azért, hogy ne kelljen előzetes régészeti dokumentációt készíteni”. Így feladatul csak a meglepődés maradt. L. Simon azt is hangsúlyozta, hogy az önkormányzat teljesen jogszerűen járt el, amiben tökéletesen igaza is van: erről gondoskodtak már a törvénygyárban.

Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter tavaszi – az autópálya-régészet legyilkolásáról szóló – törvényjavaslata alapján a parlamentnek sikerült elérnie, hogy egy építkezést ne hátráltathasson az, ha olyan régészeti lelőhelyet vagy leletet találnak a kivitelezés közben, amelynek meglétéről nem tudtak. Arról, hogy az építkezést legfeljebb 30 nappal el lehessen halasztani, a fejlesztési miniszternek nyolc napon belül kell döntenie, ellenkező esetben jelentőségtől függetlenül a lelőhely elfedhető. (Szerencsére Aquincumot már feltárták.) Ennek ismeretében is figyelemre méltó a bonyhádi történet: „feledésbe merült” egy nyolc évvel ezelőtti ásatás, és „nem tudták”, hogy ahol a középkori Bonyhádot feltételezik a régészek, s amerre az ókori Pécset, Sopianaet Aquincummal összekötő római út található, arrafelé akár egy település nyomaira is bukkanhatnak. De minek is annyi pénzt elfecsérelni pár vacak rom miatt?!

Azoknak, akik az értékelvűséget előbbre valónak tartják az érdekelvűségnél, legyen vigasztalásuk: a völgységi Pompejinek ennél rosszabb sorsa is lehetett volna. A szegedi dómnál talált kora középkori szakrális régészeti maradványokat ugyanis a beruházó, a Szeged–csanádi Egyházmegye idén tavasszal elpusztíttatta, hiába kérték a régészek annak szakszerű elfedését.