A jövőnk függ a megállapodástól

A párizsi klímacsúcson egyvalakivel azonban nem egyeztettek. A Természettel.

Egyvalakivel azonban nem egyeztettek. A Természettel. Ugyanis azok a kalkulációk, amelyeken a klímaegyezmények és a jelenlegi párizsi egyezmény is nyugszik, meglehetősen bizonytalan lábakon állnak. A Föld hőmérséklete az elmúlt ötszázmillió évben 12 és 24 Celsius-fok között változott, és az időszak legnagyobb részében a sarkokon nem volt jégtakaró. A jelenlegi 14 fokos átlagos hőmérséklet még a legalacsonyabbak közül való. Talán említeni sem kell, hogy az elmúlt félmilliárd évben az ember kevéssé befolyásolta a globális klíma változását. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a mostani felmelegedés (amelyet csak a legutóbbi évtizedekben érzékelünk, hiszen a múlt század hetvenes éveiben még a Föld lehűlésétől kellett rettegnünk) nem elsősorban az emberi tevékenység eredménye. Ennek ellenére célszerű végiggondolni, hogy hogyan lehetne mérsékelni a szén-dioxid-kibocsátást és ennek kapcsán az energiafelhasználást, mert az ember természetromboló tevékenysége nagyon is bizonyított, például az állatok élőhelyeinek rohamos csökkenésében, a fajok kipusztulásában, a környezet szennyezésében. Arra viszont világosan rá kell mutatni, hogy a világot, ezen belül a legfőbb szén-dioxid-kibocsátókat uraló gazdasági ideológia tökéletesen ellentmond a kétségtelenül jó szándékú klímaegyezményeknek, a globális gazdaság, a profitcentrikusság nagyon kevés teret ad a klimatikus célok elérésének. Például az energiafelhasználás egyharmada a szállítási tevékenységhez kapcsolódik, és ameddig tízezer kilométereket szállítjuk azt az árut, amelyet, igaz, magasabb áron (viszont kisebb munkanélküliség mellett) helyben is elő lehetne állítani, az energiafogyasztás mérséklése illúzió. És azt se felejtsük el, hogy a szén-dioxid-kibocsátást meghatározó egy főre jutó energiafogyasztás alapvetően az életmódtól függ. Például az amerikai életmód fejenként 6,8 tonna kőolaj egyenértéknek megfelelő energiafelhasználást kíván, Európa ennek nagyjából a felét fogyasztja, míg Kína jelenleg a harmadát, India a tizedét, de ez utóbbi országok fogyasztása gyorsan növekszik. Illúzió azt gondolni, hogy a kitűzött célok az életmód és a gazdaságfilozófia változtatása nélkül elérhetők. Ez utóbbiakról viszont Párizsban nem esett szó.