Előre hozott választás?

Sokat elárul a baloldalról, hogy mennyire tart egy 2016-os megméretéstől.

Azt is látni kell azonban, hogy mindez csak elméletben ilyen egyszerű. Ahogy arra a Népszabadság által megszólaltatott politológus, Böcskei Balázs is felhívta a figyelmet, a gyakorlatban az előre hozott választás igen kockázatos vállalkozás. Bár a biztos pártválasztók körében a Fidesz kiugróan népszerű, mégis sokan vannak, akik elégedetlenek a kormányzat teljesítményével, és nem tudni, hogyan reagálnának konkrét választási helyzetben – különösen akkor, ha nyilvánvaló, hogy annak célja kizárólag a kormánypárt uralmának meghosszabbítása. Az elemző által elmondottakhoz ráadásul egy további fontos lélektani tényező is hozzájárul. A politika – ezen talán senki sem fog meglepődni – nemcsak elvekről és értékekről szól, hanem pozíciók megszerzéséről és megtartásáról. Éppen ezért egy hatalmon lévő pártnak mindig nehéz meghoznia azt a döntést, hogy időnek előtte választásokat írjon ki, mert ebben minden olyan tagja ellenérdekelt, akinek önként kellene kockára tennie megszerzett pozícióját (miniszterek, államtitkárok, különböző stallumok birtokosai). Erről megint csak Gyurcsány Ferenc és második kormányának tagjai tudnának mesélni: hiába volt egy idő után teljesen nyilvánvaló, hogy az MSZP kevesebbet veszítene egy rendkívüli választással, mint a hatalomhoz való további ragaszkodással, a párt mégis az utóbbit választotta. Jobb ma egy biztos kormányzati pozíció, mint holnap az ellenzék padsoraiban üldögélni. Még akkor is, ha a végén alig marad valaki, aki egyáltalán beülhet azokba a padsorokba.

Bár a Fidesz ma ennél jóval kevesebbet kockáztatna, mégsem valószínű, hogy vezetőinek fejében komolyan megfordult volna ez a lehetőség. S lássuk be, az előre hozott választási cirkusz alapvetően nem is a kormányról szól, hanem az ellenzékről. Ugyancsak Böcskei Balázs fogalmazta meg, de már nem a Népszabadság kérdésére, hanem a Facebookon: „Az ellenzéknek van egy páratlan képessége, mégpedig a rajta kívül álló dolgokra úgy készülni külön, hogy az szinte egyébként se következik be, gondolati erőforrásokat viszont elvisz.” Valóban, mintha a hazai baloldalnak 2010 óta nem lenne elég az eleve túlerőben lévő jobboldal, hanem mindig előrángat valamilyen egyéb szalmabábot is, amellyel a Fidesz mellett – vagy időnként akár a Fidesz helyett – hadakozhat. Hiába találhatna a kormányzaton számtalan fogást, a baloldalnak mindig valami nagyobb, apokaliptikusabb vészhelyzet kell, ami miatt riadót fújhat itthon és külföldön. Ugyanennyi köze van a valósághoz az előre hozott választásnak is, akár követeli az ellenzék, akár épp retteg tőle. És ha az esetleg mégis bekövetkezne, a sok szócséplés dacára a baloldal akkor se állna elébe valamivel is felkészültebben.

Az előre hozott választás rémképe tehát megint csak arra mutat rá, mennyire tehetetlenek a hazai baloldal pártjai. A csekély sikert hozó 2014-es közös indulás óta semmiféle választ nem tudtak kínálni arra, hogyan képzelik el a – kényszerű – együttműködést a következő megméretésen (a baloldali-liberális közvélemény másik vesszőparipája, az előválasztás kérdése már lassan másfél éve van napirenden, a legcsekélyebb eredmény nélkül). Lehet azt mondani, hogy a jelenlegi választási törvény a Fidesznek kedvez, de arról nem Orbán Viktor tehet, hogy a versengő baloldali formációk képtelenek racionális kompromisszumot kötni egymással. Ahogy arról sem, hogy a baloldal öt év alatt nem volt képes egy hiteles vezetőt kiizzadni magából, vagy akár csak új, érdekes, karakteres személyiségeket vonzani a magyar politikába. Arról pedig végképp nem, hogy a baloldalnak nincs válasza az emberek mindennapi problémáira, és 2010 óta egyetlen pillanatig sem tudott hihető és vonzó alternatívát állítani a korántsem zökkenőmentes jobboldali kormányzással szemben.

Amikor egy politikai erő a kormányzati ciklus közepén ennyire megijed az előre hozott választásnak már csak a gondolatától is, az sokat elárul a helyzetéről. Ha mégis van valaki a baloldalon, aki örülhetne egy ilyen fejleménynek, az nem más, mint a korábban már többször emlegetett Gyurcsány Ferenc. Pártja ugyanis várhatóan fej fej mellett végezne az MSZP-vel: a Medián legutóbbi felmérése szerint az előbbi 6, míg az utóbbi 7 százalékon áll, ami bőven hibahatáron belüli különbség, így akár az is előfordulhatna, hogy a DK orrhosszal megelőzi a szocialistákat. Ami önmagában persze nem túl fényes eredmény, de Gyurcsány egyelőre úgyse kormányra készül, hanem elsősorban a hazai baloldal vezére szeretne lenni. És ha a baloldal teljesítményét nézzük, ez tulajdonképpen könnyen elő is fordulhat, akár lesznek előre hozott választások, akár nem.