Szokás mondani, hogy a bulvársajtó elvtelenségén és képmutatásán már meg sem érdemes lepődni: mindig is ebben utaztak, többet elvárni tőlük felesleges. Fogadjuk el a színvonal egyre mélyebbre zuhanását és az embertelenség fokozatos legitimálását, mást úgy sem tehetünk. Mégis úgy vélem, inkább a másik irányba érdemes elindulni: ha elfogadjuk, hogy a bulvár határozza meg a közbeszéd színvonalát – azt, hogy mit lehet, és mit nem –, akkor nem fogunk megállni a lejtőn. Itt is a példa: a 888.hu nagy vihart kavart, ízléstelen cikkén sem lehetett csodálkozni az előzmények ismeretében, mégis jót tett, hogy egyként háborodott fel mindenki. A főszerkesztő kénytelen volt fogadkozni, hogy ilyen nem lesz többé.
De ha el lehet képzelni a G. Fodor Gáborénál is nagyobb cinizmust, az a bulvársajtó borzongása volt: például a Blikk cikke, amelyben „a nevét felvállalni nem merő szerző” lett felemlegetve, illetve az, hogy „pikírt módon” Tóbiás József kiskorú lányát is a szájukra vették. Az a Blikk sopánkodott így, amely előszeretettel elemzi például a fiatal Gáspár Evelin és a még mindig csak 13 éves Gáspár Virág testalkatát, túlsúlyát, két gyereket alázva meg ezzel nagy nyilvánosság előtt. És az a Blikk kritizálja a színvonalat, amely egy ideje azzal próbált szenzációt kelteni: HIV-fertőzött az egyik magyar énekesnő, ezért „marékszámra szedi a gyógyszert, s [ ] a szokásosnál is körültekintőbben kell védekeznie szex közben”. A lap kórházi alkalmazottakat idézett, akik látták a meg nem nevezett hírességet, majd fokozta a hangulatot: vajon hajlandó lesz-e felfedni az énekesnő a kilétét?
Vegyük át még egyszer: a bulvárlap egy halálos betegségben szenvedő nőt próbált sarokba szorítani, és rábírni, ossza meg mindenkivel élete feltehetőleg legnagyobb tragédiáját. Hogy aztán mi történjen? Olvasók tömege vájkálhasson valakinek a magánéletében, őt hibáztatva súlyos betegségéért? Sajnos ez sem zárható ki, a Blikk pedig készséggel hozza is a Charlie Sheen-párhuzamot, mintha legalábbis Magyarország épp akkora volna, mint az Egyesült Államok, az énekesnő esete meg párhuzamba állítható lenne a másokat feltehetőleg megfertőző világsztárral. Ismerjük persze az amerikai sajtó gátlástalanságát, de egy magyar énekesnő azért mégiscsak kevésbé tud elbújni tízmilliós hazánkban. Mi a célja a bulvárlapnak azzal, hogy szenzációt gyárt a halálos kórból, és mások személyiségi jogainak durva megsértésével fenyeget? Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság vezetője szerencsére már figyelmeztetett: senkit nem kényszeríthetnek cikkekkel, hogy súlyos betegségét felfedje.
