Továbbra is napirenden van a Magyar Nemzeti Bank (MNB) luxusingatlan-vásárlásainak ügye. A HVG.hu közölte: Matolcsy György jegybankelnök parlamenti képviselői kérdésre válaszolva közzétette a bank által vásárolt ingatlanok listáját. A végszámla 25 milliárd forintra rúg, és még egyszer ennyit költöttek szintén ingatlanvásárlási célra a jegybank által létrehozott alapítványok. Matolcsy szerint a vásárlások a jogszabályok betartásával történtek. Miután a jegybanktörvény explicite kimondja, hogy efféle üzleteket kizárólag a felügyeleti bírságokból lehet finanszírozni, melynek összege tavaly például 2,2 milliárd forintra rúgott, kénytelen vagyok feltenni a kérdést: melyik jogszabály menti fel az MNB-t a jegybanktörvény betartásának kötelezettsége alól?
Az ingatlan- és műkincsvásárlások kapcsán korábban a nemzeti bank elnöke előszeretettel hivatkozott a külföldi jegybankok gyakorlatára. Kissé felületesen vizsgálta azonban a témát, figyelmen kívül hagyva például a lengyel jegybanki törvényt. A Magyar Távirati Iroda a minap hírül adta: a lengyel központi bank 2015-ös üzleti éve után nyolcmilliárd zlotyt, azaz több mint kétmilliárd dollárt fizetett be az állami költségvetésbe. A közlemény megjegyzi, hogy a lengyel jegybanktörvény értelmében a nyereség 95 százalékát kell a költségvetésnek átutalni, hacsak nem szólnak nyomós érvek az eredménytartalékba helyezés mellett. Hasonló a helyzet, mint nálunk, ugye, tisztelt elnök úr?
Az ügyben továbbra sem szólal meg a jegybank tulajdonosi jogait gyakorló nemzetgazdasági miniszter. Varga Mihály számára nyilván nem tétel az a 250 milliárd forint, amelyből az MNB alapítványokat gründolt, meg a 25 milliárd, amelyből közvetlenül ingatlanokat vett. A költségvetés jól áll, a reformok működnek, mint a miniszterelnök február 15-i napirend előtti parlamenti felszólalásában tudatta a polgárokkal. Nincs szüksége ilyen piti összegekre, mindenre van pénz bőséggel. Bár ezzel a következtetéssel nem mindenki értene egyet, valószínűleg maga Orbán Viktor sem, hiszen ugyanekkor kifejtette: nincs fedezet a pedagógusok által szerinte kért béremelésre.
De ne feledkezzünk meg a felügyelőbizottság jó ideje tartó vizsgálatáról sem. Itt megint kénytelen vagyok hátsó szándékokat orrontani – időhúzás, hátha elfelejtik az ügyet –, miután a vizsgálat nagyjából 15 perc alatt lefolytatható. Ugyanis nem az a kérdés, hogy az ingatlanokat értékükön vet-te-e meg a jegybank, vagy esetleg az alapítványok működése körül lennének gondok. A helyzet ugyanis a jegybanktörvény vonatkozó paragrafusai szerint az, hogy ekkora összegekből semmilyen ingatlant sem vásárolhatott volna a bank, és alapítványt sem hozhatott volna létre, mégoly nemes céllal sem. A közvagyon gyarapítására sem. Erre nincs felhatalmazása, már ha igaz az a kormány által sűrűn hangoztatott állítás, hogy jogállamban élünk. A jogállami magatartás egyik alapeleme ugyanis a jogszabályok betartása.
Végezetül, e helyütt adnék némi útmutatást a felügyelőbizottság és a tulajdonos számára, a vizsgálatot meggyorsítandó. Ha a jogszabálysértést sikerül megállapítani, kísérletet kell tenni az eredeti állapot visszaállítására és a kárenyhítésre, ha keletkezett kár. Az ingatlanokat tehát át lehet adni a nemzeti vagyonkezelőnek, az alapítványokban még fellelhető készpénzt pedig elvonni és befizetni a költségvetésbe. Ahol a helye van. Matolcsy György úr pedig gyarapítsa a közvagyont más módon. Esetleg másutt.
A szerző közgazdász
